Lázár fivérek: Egy ló több, mint száz

Lázár Vilmos (43) és Lázár Zoltán (37) nevét a sporthírekben lehetett a leggyakrabban felfedezni. Édesapjuk nyomdokain haladva a két fivér is a lovas életbe nőtt bele, fogathajtásban többszörös világbajnokok. Zoltán ma is aktívan versenyez, Vilmos már visszavett ebből egy keveset, ellenben ő a Magyar Lovassport Szövetség elnöke. Természetesen az üzleti hírekből sem maradnak ki, hiszen mindketten a CBA tulajdonosi köréhez tartoznak. Két jó értelemben vett vagány férfi, akik között szemmel láthatóan nagyon szoros a testvéri kötődés. Érdekes figyelni, ahogyan együtt mozognak, együtt gondolkodnak. Hiába próbálom elcsípni, hogy ki irányít, a feladatokat hol az egyik, hol a másik szervezi, irányítja. Talán csak abból lehet az idősebb Vilmos vezér mivoltára következtetni, hogy több kérdésre válaszol, ő vezeti a beszélgetést. De lehet, hogy – amint a versenyeken is – csak több a türelme a kérdezgető újságíróval szemben, mint a lobbanékonyabb Zoltánnak.

Hogyan jutott eszükbe motorra ülni? – kérdezem tőlük, és már a beszélgetés elején felmérem gyenge pozíciómat. Ketten vannak velem szemben, ráadásul fél szavakból, a szemük villanásából megértik egymást. Már az első kérdésnél mérlegelnek, hogy melyik változatot meséljék el.

Én nem kertelek – dönt gyorsan Vilmos. – Az úgy történt, hogy a 2008-as, vizitdíjas népszavazás éjszakáján nézegettük barátainkkal az eredmények alakulását és közben fröccsözgettünk. Majd egyszer csak Zoli azt mondta, hogy kezdjünk el motorozni. Mire én azt válaszoltam, hogy jó. Igazából semmi komolyra nem gondoltam. De másnap hívott az öcsém, hogy vett két Harley-t. Kérdeztem, milyet. Azt válaszolta, fehéret. Azóta motorozunk. – Így történt. Én reggel bementem a Harley-szalonba, nézegettem a motorokat. Egy megtetszett, és vettem belőle kettőt. Tökéletesen egyforma Harley-nk van – bólogat Zoltán. – Csak a rendszám alapján különböztethetőek meg.

Értem. Mégis furcsa, hogy felnőtt fejjel kezdtek el motorozni. Nem?

Korábban nem is ment volna, még ha nekünk lett is volna kedvünk. Édesapánk szárnyai alatt és a lovak mellett nőttünk fel. Nem nézte volna jó szemmel, ha motorozunk. Kaptunk volna rendesen – mondják egyetértésben.

A kockázat miatt?

Egyrészt a kockázat másrészt pedig ő nem tudott volna lovas embert motoron elképzelni.

A motorozás kockázatosabb, mint a lovaglás?

Sok szempontból igen – válaszolja Zoltán. – A sebesség sokkal nagyobb tud lenni, de mi óvatos duhajok vagyunk a motorokon. Az igazi bizonytalanságot inkább a forgalom jelenti. Nehezen számítható ki, hogy a többi jármű vezetője mikor mit tesz majd. Igen, a lovak is tudnak meglepetést okozni, de őket azért jól ismerjük mind a ketten. Vannak olyan szempontok is, amelyek alapján a motorozás az egyszerűbb. A motor gép, azt csinálja minden esetben, amit mi akarunk. A ló élőlény, és saját elképzelése, saját akarata van.

Azt mondta, a motoron óvatos duhajok. Máskor nem?

Amikor a fogatunkat hajtjuk, akkor egyáltalán nem. Jó eredményt csak akkor lehet elérni, ha kockáztatunk – mondja Zoltán, akiről az a fáma járja, hogy a versenyeken kíméletlenül száguld, és többnyire be is jön neki ez a taktika.

A lovas emberek világa szinte összeforrt a szó klasszikus és modern értelmével is. Milyen íratlan szabályokat kell betartani a lovasoknak?

Számtalan ilyen szabály van. A ló megközelítésétől kezdve, az öltözködésen, a lovaglás irányán, az üdvözléseken át egészen addig, hogy lovas ember másként lép be a lovardába még gyalogosan is. „Helyet kérek!”- mondja ekkor, és ha valaki „Jó napot!”-tal köszön érkezéskor, arról mindenki egyből tudja, hogy nem lovas – magyarázza Vilmos, majd Zoltán megtoldja: A lovas etikett szerint például a lovasoknak nem kell levenniük a kesztyűjüket kézfogáskor. Még akkor sem, ha az angol királynő nyújtja feléjük a kezét… Persze azért mindenki igyekszik lehúzni a kesztyűt.

Sokan bizonytalanodtak el a következő kérdés hallatán, pedig azért választottuk őket a Gentleman magazin szereplőivé, mert mi gentlemannek látjuk őket. Önök gentlemannek tartják magukat? – a két fivér összenéz és bólint.

Ha röviden válaszolhatunk: igen.

Hogyan írnák le a mai kor magyar gentlemanjét?

Nem egyszerű a feladat, amit kaptunk – gondolkodik el Vilmos. – A gentleman szó ugyanis számomra klasszikus jelentéssel bír, Magyarországon pedig 50 évre megszakadt az az idő, amikor valaki gentleman lehetett. A rendszer igyekezett egyformává szürkíteni az embereket, és javarészt sikerült is. Mostanában sok mindent újra meg kell tanulnunk, többek között azt is, miként lehetünk gentlemanek. De jó úton járunk. Sok olyan embert ismerek, aki a lovagiasság szabályai szerint viszonyul az őt körülvevőkhöz, művelt, igényes, tájékozott. És szeretném kihangsúlyozni, hogy a gentleman lét nem egyenlő a gazdagsággal. Ismerek olyanokat is, akik tehetősek, de azért gentlemannek nem nevezném őket.

Közben zajlik a fotózás. A Lázár fivérek éppen az egyik motorral és egy hófehér lóval, Danival állnak Erdélyi Gábor kamerája előtt. Zoltán felém néz közben: Az előbb kérdezte, hogy mi a különbség a ló és a motor között. Hát ez, látja, mind a ketten Danival foglalkozunk. A motorra rá se nézünk.

És valóban. A gépsárkány kissé el lett hanyagolva, amint feltűnt a pompás jószág. Simogatják, becézik a fotózást egyébként fejedelmi nyugalommal tűrő lovat. Változik a beállítás, kocsi is kell hozzá. Vilmos és Zoltán gyorsabb, mint a csapatunk, fogják a kocsi rúdját, maguk húzzák, igazítják a helyére a csillogóvillogó, tiszta fém járgányt.

Nem esik le a karikagyűrű az ujjunkról, megszoktuk a munkát. Ebben nőttünk fel. Reggel elláttuk a lovakat, utána kamionba ültünk és szállítottuk a kereskedésünk fonalait a megrendelőknek. Magunk cipeltük a zsákokat. Mára persze alaposan megváltoztak a körülményeink, de a lelkünkben a régiek vagyunk.

A lovak az életük, a munkájuk az üzlet, egyik hobbijuk a motorozás. Van még egyéb hobbijuk is?

Pár éve megkedveltük a vitorlázást is. A Balatonon van egy hajónk, azzal fedezzük fel a magyar tengert. Tudom, hogy furcsán hangzik – szabadkozik kissé Vilmos –, de 43 éves koromra viszonylag keveset ismertem meg a világból. Zoltán szintúgy – a megszólított testvér bólintással igazolja az állítást. – A mi életünk korábban kizárólag a lovak körül és a versenyzéssel telt el. Sok helyre utaztunk az évek során, de azok az utak a kamion vezetéséből, a lovak ápolásából, a versenyből, a hivatalos programból álltak, és jöhettünk vissza. Közben alig láttunk valamit. Számomra különleges élmény a családommal elmenni a Balatonhoz, és hajóval bebarangolni a vizet meg a partot. Igyekszem a külföldi úti célokat is felfedezni.

Gyakran van itt ilyen sok apró gyerek? – kérdezem, mert a beszélgetés és fotózás alatt több busszal párszáz csöppség érkezett a Lázár Lovasparkba. Egyik-másik csoport letáborozott az óriási, füves területen, vannak, akik a szürke marhákat nézegetik, lovas kocsikkal viszik őket körbe, és az istállókba is betekinthetnek.

A kollégáink rendszeresen szervezik a gyerekcsoportokat. Óriási élmény egy ilyen birtok megismerése számukra. Nekünk is melengeti a szívünket, amikor látjuk, hogy csillogó szemmel vonulnak végig az istállón. Sok gyerek városból érkezik, és ritkán van alkalma közel lenni a természethez, az állatokhoz.

Pedig nagyon fontos, hogy megismerjék, tiszteljék és szeressék is a környezetünket – nézi Zoltán a hátizsákkal parádézó kicsiket.

Telente szervezünk egy óriási lovas eseményt Budapesten, a Sport Arénában, egy lovas világkupát. Az első napon délelőtt külön gyerekeknek szervezünk versenyeket és foglalkozásokat is. Az én fiam is lovagol, ő díjugrató, 12 éves és korosztályos válogatott – teszi hozzá Vilmos, a büszke apa.

A beszélgetés elején futólag elhangzott a fröccs szó. Ezek szerint szeretik a bort?

Természetesen, de csak magyar bort iszunk – tartja magánál a szót Vilmos. – Egyre gyakrabban járunk borkóstolókra, lassan kezdünk kicsit érteni is hozzá. Nekem az a legfontosabb, hogy el tudjam dönteni, tetszik-e vagy nem. Amúgy szezonális borivó vagyok. Télen a vöröset kívánom inkább, nyáron a fehéret. Különösen a könnyű, reduktív fehéreket kedvelem. – Az igazi szódával készült fröccsnek sem mondunk ellent – mosolyog Zoltán.

Az ételeket is ínyenc módjára választják meg?

A legjobban a magyar konyhát szeretjük, és a külföldi ínyenceknek is csak ajánlani tudjuk. El tudok csábulni egy-egy kifinomult francia vacsorának is, de mi lendületes emberek vagyunk. Ritkán pepecselünk kis adagokkal, egy pörkölt vagy gulyásleves nálunk mindennél előrébb való. Csak jól kell elkészíteni – és a későbbiekben kiderült, hogy a birtokon a tulajdonos szájíze szerint, pompásan főznek. – Egyszóval minden újra nyitottak vagyunk, ismerjük és követjük a trendeket, de a hagyomány, a gyökerek mindennél fontosabbak.

LÁZÁR VILMOS

1967. március 26-án született Budapesten.

Nős, felesége Tímea, két gyermek (Zsófia, Vilike ) édesapja.

Lázár Vilmos a legeredményesebb kettesfogathajtó, tíz VB-en állt rajthoz ezeken összesen hétszer aranyérmet szerzett. Vb-győzelmein túl sokszoros magyar bajnok es nyolcszoros derby győztes.

1999-ben Széchenyi-díjat kapott.

2010-ben 25. versenyévadját kezdte el, ami világrekord.

LÁZÁR ZOLTÁN

1973. április 24-én született Budapesten.

Nős, felesége Anikó, egy gyermekük van, Zolika.

Négyszeres kettesfogathajtó világbajnok, kétszeres négyes fogathajtó világbajnok.

1999-ben megkapta a Széchenyi-díjat,

2005-ben a Magyar Köztársaság Elnöki Érmével tüntették ki.

1997-ben es 2004-ben is az Év Sportolójának választották.