NAPA VALLEY

Húsz éve hallottam először a Napa Valleyről, ami budafoki létemre elég nagy szégyen, hiszen a bor fővárosában lakom harmadíziglen – még a nagyszüleim költöztek ide a Csík vármegyei Madéfalváról, illetve Derecskéről, Bihar megyéből.

Szégyen ide, szégyen oda, két évtizede szövögettem a terveket a legendás borvidék meglátogatására, és bár jó néhányszor sodort az élet – és a munka – Kaliforniába a rendszerváltás óta, valahogy mindig elmaradt az olyannyira óhajtott vizit.
Mígnem egy jeles és univerzális jelentőségű esemény, a földkerekség legidősebb olimpiai bajnokának, Tarics Sándornak, a berlini játékok vízilabda-aranyérmesének századik születésnapja a San Francisco Bay környékére csábított. S ezúttal már nem maradhatott el a látogatás. Gyorsan szögezzük le: Tarics Sanyi bácsinak köszönhetően, hiszen ő hívta fel a figyelmemet a legendás borvidék magyar vonatkozására. Mert bizony hazánk fia, bizonyos Haraszthy Ágoston, az amerikai történelemben is kivételes helyet kivívó Gróf – The Count – ültette el az első tőkéket a sonomai Buena Vista Winery, e csodás sonomai szőlőbirtok területén 1856-ban.
Ha az ember San Franciscóból indul, s átkelt a Golden Gate hídon – odafelé nincs hídvám, de egyszer miondenki visszajön, s akkor hat dollárt kell fizetni elektronikus úton... – északnak megyünk egy cseppet a 101-esen, aztán keletnek fordulunk a 37-esen, végül a 121-esen haladunk egy kicsit, és már ott is vagyunk Sonomában, amelynek nem Gomorra a szomszédja, hanem maga Napa, amelyről az egész völgy a nevét kapta. (Bocsánat, csúsztatok, a vidék a Napa folyóról kapta a nevét, de a régió centruma Napa városa.)
Szóval, Sonoma a terület első települése San Rafael felől érkezve, és bizony itt máris meg kell állnunk, mert itt van a híres, neves Buena Vista Winery, amelyet 1957-ben maga Haraszthy Ágoston alapított!
Hogy ki volt Haraszthy? Tulajdonképpen ugyanaz volt a foglalkozása, mint e sorok írójának: kalandor. Nemesi származása dokumentálható – ellentétben e sorok írójával... –, kalandos természete úgyszintén, hiszen mi más lenne, mint kalandor az a nemesember, aki 28 évesen, 1840-ben a családjával együtt vitorláshajóra száll, azzal a deklarált szándékkal, hogy „megismerjem ezt a csodálatos földet, amelynek Amerika a neve”.

Először a Középnyugaton, Wisconsinban próbált szerencsét, alapított ott egy várost, és azzal, hogy elsőnek kezdett ott komlót termeszteni, megvetette Wisconsin állam söriparának alapjait. (Miller Lite, ha mond valamit valakinek ez a márka...)
De nem nyughatott, mert – habár sikeres üzletember volt – a mániája a szőlő, s a bor volt. És a dermesztő wisconsini telek elfagyasztották Haraszthy szőlőtőkéit.
Így hát a Gróf – mert mindenki így hívta odaát, „The Count” – tovább állt, egészen San Diegóig, ahol a kaliforniai város első seriffje lett. Közben hajszolta rögeszméjét, a szőlőtermesztést, de
valahogy ott sem volt megfelelő a talaj, habár napfény volt bőséggel, a Mission Dolores-i Las Flores (Virágok) birtokon és a San Mateó-i szőlőben nem sikerült olyan minőségű bort készítenie, amely megfelelt volna magas elvárásainak.
Ezért felment San Franciscóba, Észak-Kaliforniába, és vett a várostól délre 120 hektár földet, de a hírhedt friscói köd ott is megölte a tőkéket. Így araszolt egyre feljebb és feljebb, mígnem,
1856-ban elért Sonomába, a San Franciscó-i öböl északi partjaira, s azon is túl, be a szárazföldre, a Napa folyó völgyébe, ahol már kontinentálisabb az éghajlat, és márciustól novemberig meleg van, nem ritka a 35 fok körüli hőmérséklet. Itt már nem volt köd, viszont a nap tűzött hét ágra, és a vulkanikus talajt mintha csak szőlőtermesztésre teremtette volna a Mindenható.
Itt a Gróf szerzett (nem vásárolt, szerzett, őt sem ejtették a feje lágyára...) 800 hektár földet, aminek Buena Vista Ranch volt a neve.
Sejtheti az olvasó, hogy itt megütötte a főnyereményt Haraszthy Ágoston. Minden feltétel együtt volt – a remek szőlő, s a tökéletes „terroir”, vagyis a talaj, ahogy a bennfentesek mondják, s persze az ideális éghajlat.
Az első, 1957-es szüret 6500 gallon remek borban öltött testet, s a többi már történelem. A Buena Vista Winery ma is virágzik – igaz, voltak hullámvölgyei is... –, de mióta egy francia mágnás megvette a területet, reneszánszát éli a gazdaság.
A Gróf 1860-ban további 250 hektáron telepített szőlőtőkéket, majd a környező dombok gyomrába elkezdett pincéket ásni-robbantani, kínai munkások segítségével, akiknek a szorgalmát és kitartását nem győzte dicsérni. A hazai tölgy itt ugyan nem állt rendelkezésre, de a hatalmas kaliforniai vörösfenyő, a redwood is kiválóan megfelelt a hordókészítés céljára. S innen már csak egy lépés volt a barrique-technikáig, a manapság oly népszerű, bár az ínyencek által kárhoztatott barikolásig...
Aztán 1861-ben expedícióra indult a Gróf – Európába! Rábeszélte Kalifornia állam kongresszusát, hogy támogassa az utat, amelynek célja az európai borászati módszerek tanulmányozása és átültetése volt a Csendes-óceán partvidékére. Igaz ugyan, hogy csak utófinanszírozás volt, Haraszthynak meg kellett előlegeznie a költségeket, de akkor is...

A Gróf Árpád fiával – aki Champagne vidékén tanulta a mesterséget – átkelt az óceánon, sőt, öszvérháton az Alpokon is, valahogy úgy, ahogy annak idején Hannibál. Csak a közlekedési eszköz volt más...
Csakhogy amikor a két Haraszthy vissztért Kaliforniába – bejárván Spanyolország, Franciaország, Németország, Olaszország és Svájc legjobb borvidékeit, s a rakományban több száz szőlőtőkét cipelve –, már dúlt a polgárháború. Ennek egyik következménye az volt, hogy Kalifornia állam megtagadta Haraszthy költségeinek megtérítését. A Grófnak azonban mindez nem szegte kedvét, írt egy remek szakkönyvet, megalapította a Buena Vista Vinicultural Societyt, a legendás borásztársaságot, sőt, megválasztották Kalifornia állam mezőgazdasági társasága elnökének is.
Az európai út okozta pénzügyi kudarcot azonban nem tudta kiheverni, s 1968-ban hitelezői rátették a kezüket a Buena Vista Borgazdaságra. Az elpusztíthatatlan Haraszthyt azonban ez sem rázta meg, továbbállt Nicaraguába (hová máshová?!), ahol cukornád- és rumtermelésbe fogott, mígnem 1869. július 6-án a birtokán csónakázott egy folyóban, amikor a lélekvesztő felborult, s a Grófot felfalták az aligátorok.
Morbid, de stílusos befejezése egy kalandos életnek. Mennyivel romantikusabb vég, mint ágyban, párnák közt halni meg... A Haraszthy család egyébként nem halt ki, sőt, az utódok nagy számban népesítik be a kontinenst. Teljesen véletlenül belebotlottam Val Haraszthyba, akinek a névjegyén foglalkozásként az áll, hogy „owner”, azaz tulajdonos, van egy pincészete a közelben, de a Buena Vista már nem az övé, hanem a franciáé. A hölgy egyébként – a fotón a bal oldali szőke – nem vérrokon, hanem a Haraszthy-ükunoka felesége. Nagyon rokonszenves asszony, lelkemre kötötte, hogy a cikket majd juttassam el neki. Megígértem, és el is fogom juttatni!
A birtok bejáratánál elszorult a torkom, mert az Egyesült Államok és Kalifornia állam zászlaja mellett – mit mellett, előtt! – ott lengette a szél a magyar trikolórt is, a címerrel! Le a kalappal a jenkik előtt! Odabent vettem egy palackkal a Chardonnay-ból, 2009-es, kaptam kóstolót is, nagyon finom. (A Pinot Noirt is megkóstoltam, az is hibátlan.) Adóval együtt 21,90 dollár, de ott egye meg a fene, végül is a Gróf birtokáról származik, ha úgy vesszük, magyar bor, tízezer kilométerre az őshazától. Majd akkor bontom fel, ha az első gyermekem a háromból megházasodik.
(Remélem, még legalább tíz évig áll a palack bontatlanul a Sörház utcai pincében...) A Buena Vista meglátogatása után – ma már francia tulajdonban van a birtok, bizonyos Jean-Charles Boisset a gazda, nem amatőr, Burgundiából származik... – átugrottunk Napába, takaros kis 78 ezres város, megebédeltünk, felkapaszkodtam a Napa völgy vasútvonalának egyik vagonjára, aztán visszahajtottunk San Rafaelbe. Elmondva ennyi, de átélni maga volt a mennyország..