TUNYOGI HENRIETT

Szívesen adsz nyilatkozatot?
Attól függ, ki kérdez. De ami még fontosabb, legyen mélysége a beszélgetésnek, ne legyen felszínes és bulvár ízű. Egyébként beszélgetni imádok.

Ez azt jelenti, hogy társaságban te viszed a szót?
Nem mondhatnám. Inkább figyelek, főleg, ha olyan beszél, aki távol áll az én szakmámtól.

Igazán szép nő vagy, ráadásul még sikeres is. Ennek csak előnyei vannak?
Nem mindig, mert gyakran csak egy csinos nőként próbálnak kezelni, de nekem az ilyen esetekben el kell tudnom dönteni, mire is megy ki a játék. Azt hiszem, elég jól kezelem az effajta helyzeteket, hamar képes vagyok felmérni, hogy mi az a határ, ami előtt meg kell állítanom az illetőt, aki természetesen férfi.

Milyen módszereket használsz a „megállításra”?
Elsősorban a humort. Az kizárja, hogy bárki megorroljon rám, hogy rosszban legyünk. Ha pedig csak barátság lesz a dologból, az tiszta haszon.

Nem hiszem, hogy nagyot tévednék, ha azt mondom: szerintem a legjobb a barátod a férjed, Vásáry Tamás zongoraművész, aki nálad egészen pontosan 41 évvel idősebb. Ezt a korkülönbséget – a több mint tíz éve jól működő házasság ellenére is – egy kívülálló nehezen tudja megérteni, elfogadni. Hát még, ha azt is tudja, hogy a férjed a második vagy harmadik találkozásotok alkalmával kérte meg a kezed, és te nagyon hamar igent mondtál. Vissza tudsz emlékezni rá, hogy ezt a döntésedet milyen gondolatok előzték meg?
Nekem nőként nagyon erősen működnek a megérzéseim. Tehát keveset agyalok a dolgokon, egy adott helyzetben az ösztöneimre hallgatva, gyorsan határozok. Ebben az esetben is ez történt. Egy percig sem mérlegeltem a korkülönbséget, a körülményeinket, hanem amikor Tamás felajánlotta a közös élet lehetőségét, csak megcsókoltam, és ezzel minden el volt döntve. Nekem akkor hat hétre Washingtonba kellett utaznom egy táncfellépésre, aztán, amikor hazaérkeztem, már együtt keltünk útra Svájcba, mert Tamás svájci állampolgár, ezért ott esküdtünk. A szertartás franciául folyt, és mivel én csak angolul és németül beszélek, az egészből nem értettem egy kukkot sem. Ezért, ahogy most visszagondolok erre az eseményre, minden olyan különösnek, már-már hihetetlennek tűnik.

Gyereketek nincs. Ez tudatos döntés volt?
Nézd, a házasságunk elején táncosként annyira aktív voltam még, és olyan fontosnak tartottam a munkámat, hogy semmiképp nem hagytam volna abba. Most sincs hiányérzetem, hogy nincs gyerekem.

Az ismerőseid, a barátaid, a kollégáid gyakran szóbahozzák ezt a témát?
Ezt nem nagyon merik megtenni. Soha senki nem kérdezett rá olyan egyenesen, mint most te. És ezt nem is bánom, mert semmi kedvem magyarázkodni. Ezért az egybekelésünk előtt sem szóltam senkinek, nehogy a szánakozó, értetlen, vagy éppen a „jó tanácsokkal” tűzdelt mondatokat végig kelljen hallgatnom.

Azért egy kicsit maradnék ennél a témánál. Ha a férjeddel valamin összevesztek, ha feszültség van köztetek valami miatt, ki teszi meg az első békülékeny lépést?
Én. Ugyanis nehezen viselem el a zaklatott, feldúlt helyzeteket Miután Tamás az Oroszlán jegyében született, hamar meg lehet vigasztalni.

Nem lettem okosabb, mert fogalmam sincs, milyen ember, aki az Oroszlán jegyében született...
Ha kezet nyújtunk neki, abban a pillanatban már barát, és messzire dobja a csatabárdot. Kényszerrel és erőszakkal semmit sem lehet az ilyen jegyben született embernél elérni, szeretettel viszont mindent. Szíve puha, nagyvonalú, naiv és szeretetre éhes. Kedves, gyermekies vonás is van benne, az óriások jósága.

Milyennek kell annak lennie, aki el akarja fogadtatni magát nálad? Másként fogalmazva: milyen embereket kedvelsz?
Az olyanokat, akik nem átlagosak, akik mernek nagyon mások lenni, mint a többiek. De ami a legfontosabb: az illető legyen megbízható, ne legyen hazudós.

Leszámítva a kóros eseteket, a betegesen hazudozókat, olykor-olykor mindannyian hazudni vagyunk kénytelenek. Van, aki ezt professzionális szinten csinálja, és akadnak olyanok is, akik a legapróbb füllentésnél is „lebuknak”. Te melyik csoportba tartozol?
Tudatosan nem szoktam hazudni, ezért kényszerűségből néha csak annyit mondok el, amit a másiknak feltétlenül tudnia kell az adott témáról.

Ez aztán a diplomatikus válasz!
Tévedsz. Ez tényleg így van. És tudod miért? Mert nem élek úgy, nem teszek olyanokat, hogy bármit is le kelljen tagadnom vagy elferdítenem.

Beszéljünk a hivatásodról, a táncról. Meddig lehet ezt csinálni?
A hivatalos nyugdíjkorhatárt táncosként nem lehet, vagy csak igen keveseknek sikerült elérni. Én 39 éves vagyok, de már egy éve abbahagytam. Igaz, néha még vannak előadásaim, de az új életem a film lett.

Filmszínésznő lettél?
Játszottam már filmben, de elsősorban a rendezés érdekel. Még így utólag sem tudom felfogni, hogy az idén két filmemet is beválogatták a Cannes-i Filmfesztivál rövidfilmek kategóriájába. Néhány évvel ezelőtt megismertem Paul Cox ausztrál filmest és fotóst, aki képsorozatot készített rólam egy kiállításhoz. Ő három évvel ezelőtt májátültetésen esett át. Részben ez a történet inspirálta a The Liver, magyarul, A máj című filmet, ami az élet és halál kérdéséről, az újjászületésről is szól, csupán a képek nyelvén. Vele szerepeltem a másik meghívott alkotásban, a To Music című filmben, amely egyébként áprilisban megnyerte az amerikai Roger Ebert filmfesztivált, az Eberfestet. De a lassan háttérbe szoruló táncolás mellett nem csak a filmezés köt le, az úti élményeimről is írok meg interjúkat készítek. Legutóbb Londonban Jeremy Ironst, a világhírű színészt sikerült kifaggatnom.

Rajta kívül sok más hírességgel is találkoztál. Hogyan viselkedsz ilyenkor?
Azt hiszem, normálisan, mert, függetlenül bárki rangjától, beosztásától, ismertségétől, mindig magamat adom, ezért éppen úgy viselkedem, mint bárkivel a mindennapi életben.

Kik a barátaid?
Életemben annyit voltam táncosokkal, hogy nem keresem a társaságukat. Sok művésszel vagyok jóban, egy-két igaz barát is akad közöttük.

Előfordult a pályafutásod alatt, hogy nem akartad elsajátítani a szigorúan előírt lépéseket? Vagyis adtál már vissza szerepet?
Nem gyakran, de előfordult. Volt például egy koreográfus, akit emberileg sem igazán kedveltem, de a fő bajom az volt vele, hogy úgy éreztem, blöff az, amit csinál. Bementem a főnökömhöz, és azt mondtam neki, inkább kapjak egy fegyelmit, de én ezt a szerepet nem táncolom el, mert ha nem vagyok képes őszintén hinni egy alakításban, abba belehalok.

Vannak nők, akik, ha nem is halnak bele, de idegronccsá válnak, amikor valahová készülődve képtelenek eldönteni, mit vegyenek fel. Ilyen alkalmakkor te is sokat totojázol a tükör előtt?
Maximum két perc alatt szoktam eldönteni, hogy mit veszek fel. Ugyanígy vásárolok is. Bemegyek az üzletbe, körülnézek, majd rámutatok néhány holmira, hogy ezt meg ezt kérem becsomagolni, és már ott sem vagyok.

Ha otthon semmi kötelező tennivalód nincs, akkor mit csinálsz?
Olvasok vagy az interneten interjúkat nézek.

Miért éppen interjúkat?
Mert nagyon érdekelnek az emberek, és egy-egy ilyen beszélgetésből sok minden kiderül a kérdezőről és a kérdezettről egyaránt.

Ha valami elképzelésed, terved, vágyad nem teljesül, nagyon magad alá kerülsz?
Nem, mert azt gondolom, ennek valami oka van. Vagyis, ha én mindent megteszek az adott ügy érdekében, és mégsem sikerül célt érnem, akkor azt mondom magamban, ennek nem is kellett összejönnie. Én akár vért is izzadok, hogy egy szándékom megvalósuljon. De ha hoppon maradok, nagyon könnyen tovább tudok lépni.

Ebből levonhatom azt a következtetést, hogy te sosem vagy elkeseredett, ingerült, rosszkedvű?
Rátapintottál, szinte soha. És tudod miért? Mert ha sokat rágódnék egy kudarcom miatt, az nagyon sok energiát elvenne tőlem. Egy dolog van, amitől türelmetlen és fáradt leszek, ez pedig a kialvatlanság, amit nehezen viselek. Emiatt korán fekszem, korán kelek.

Könnyen elsírod magad?
Igen, főleg, ha meghat valami. Ez lehet egy filmjelenet, egy zenemű részlete, de akár egy hallott vagy olvasott mondat is.

Ha valami bajod van, azt szívesen megosztod másokkal?
Nem mondhatnám. A problémáimat szeretem magammal megbeszélni és megoldani.

Ezt értsem úgy, hogy zárkózott vagy?
Ebben lehet valami, mert már gyerekkoromban is visszahúzódó kislány voltam, aztán a balett is arra tanított, hogy nem beszélünk, táncolunk. Emiatt aztán nem szeretek mindent könnyedén kifecsegni magamról.

Ezek után bátran feltételezhetem, hogy nem esett nehezedre negyvennapos hallgatási fogadalmat tenned, amikor Indiában jártál, és három hónapot a Himalájában töltöttél erdőkben, barlangokban, gyakran jógi társaságában.
Azért ezek kemény napok voltak, de a balettnél mindenképp könnyebb, mert semmi nem vesz úgy igénybe, mint a táncolás közben jelentkező érzelmi stressz, idegfeszültség, gyakran a fizikai fájdalom. Ezekez a „tüneteket” el lehet viselni, de úrrá lenni rajtuk pokoli nehéz. Azért is örülök, hogy elhatároztam, ráadásul be is tudtam tartani ezt a csendfogadalmat, mert ha az ember több mint egy hónapig senkihez nem szól, csak meditál, akkor sok mindent felfedez magában, amiről azelőtt fogalma sem volt.

Például?
Megbizonyosodtam arról, helyesen teszem, hogy itthon is jógázom, meditálok, mert ez szükséges az életemhez. Mások buliba járnak, közben jókat isznak, marháskodnak, izzadtra táncolják magukat, mert így érzik teljesnek a mindennapjaikat. Nekem ezek a szórakozási formák csöppet sem hiányzanak, ezért nem is élek velük. Soha nem voltam semmiféle buliban, nem jártam még diszkóban.

Csak nem akarod azt mondani, hogy a színpadon kívül nehezen lehet téged egy táncra felkérni?
Pedig így van. Ha hiszed, ha nem, én még életemben nem tettem tánclépést csupán szórakozásból.

A munkádon kívül mit csinálsz még jól?
Szerintem jól vezetek autót. Bevallom, nagyon szeretnék egyszer egy versenyautó kormánya mögött ülni. Erre azért vágyom annyira, mert ilyen kocsiban már körbevittek egy pályán, amit pokolian élveztem. Ha autóversenyzői licencem nem is lesz, nagymotorra mindenképp szerzek jogosítványt. Azzal is lehet száguldani. Annál pedig kevés élvezetesebb dolog van.

Apróságokban, kis dolgokban is örömödet leled?
Nagyon is. Ehhez hozzásegített a már említett negyvennapos hallgatási fogadalom is, mert ez nemcsak azzal járt, hogy semmit nem csinálsz, nem olvasol, nem írsz levelet, nem hallgatsz zenét, hanem csak meditálsz vagy sétálsz. És sokkal jobban élvezed, hogy süt a nap, hogy hömpölyög a Gangesz, vagy egy kis lepke szálldogál körülötted. De én a történtek nélkül is nagyon tudok örülni az apróságoknak meg a váratlan kedvességeknek. Az ilyenektől színes és szép az élet.

Van olyan tulajdonságod, amelytől szívesen megszabadulnál?
Biztosan van, de ezen még nem gondolkoztam, valószínűleg azért, mert így tökéletlenül is jól megvagyok magammal.