Mielőtt belevesznénk az etalonnak számító brit elegancia elefántcsonttornyába, ugorjunk vissza úgy 150 évet az időben. A viktoriánus korban a Brit Birodalomban talán nem is volt olyan virág, amelynek ne lett volna jelentése. És persze aligha volt angol gentleman, aki ne ismerte volna a virágnyelvet – így jutottak célba a titkos üzenetek. Írisz? Barátság. Gardénia? Titkos szerelem. Dália? Elegancia. A szótár végtelen.
Az angol dámák rózsaolajat vetettek be az urak elbájolására, amelynek egyetlen cseppjében akár száz szirom esszenciája kiáltotta világgá a vágyakozást – ha már az etikett szabályai szerint szavakkal kifejezni ilyesmit nem lehetett. Ebbe a korba repít vissza hitvallása szerint a Clive Christian valamennyi kompozíciója, az alapító pedig missziójának tekinti, hogy visszahozza ezt a modern kori érintkezésből kiveszett szimbólumgazdagságot, minőséget és eleganciát.
„A parfümkészítés művészet, a zenével és a festészettel egy tőről fakad. Az illat közvetíti a legszemélyesebb, legegyedibb üzenetet a külvilág felé, így hát fontosabb, hogy szépítsen, mint hogy definiáljon” – vallja Clive Christian, aki formatervezőből lett parfümbrand-alapítóvá a kilencvenes években, és azóta is a háttérből, zenekari karmesterként irányítja illatszerészeit. Eddig szűk másfél évtized alatt két kollekcióban összesen öt illatot (Clive Chrsitian Original Collection: 1872, X, No.1., illetve Private Collection: V, C) hozott létre, nem hajlandó benevezni a parfümházak mennyiségi versenyébe. 2012-ben komoly elismerést kapott: a brit luxusipar fejlődéséért végzett munkájáért kiérdemelte az OBE (Officer of the Order of the British Empire) címet.
„Szilárd elképzelése volt minden egyes illat felhasználói típusáról, és szenvedélyesen foglalkozott az apró részletekkel. Minden mintát magán próbált ki először és ragaszkodott ahhoz, hogy akik a fejében párosultak az adott parfüm profiljához, kipróbálják azt, és csak úgy alkossanak véleményt – meséli már a világ legdrágább parfümjével, a Clive Christian: Nr.1. kreációval is büszkélkedő brand nagykövete, az alapító lánya, Victoria, aki ősszel Budapestre is ellátogatott egy exkluzív bemutató kedvéért. – A hetvenes éveknek elképesztően erős inspiratív töltése volt, ez adta a lökést apám dizájnbútorüzletének elindításához 1978-ban. Ahogy egyre sikeresebb lett, úgy formálódott tovább az eredeti víziója is – folytatja. – Az egykor patinás The Crown Perfumery brand a kilencvenes évekre romokban hevert, apám pedig elhatározta, hogy felkarolja, megújítja ezt a Viktória anyakirálynő korában alapított legendát, és tesz egy nagy lépést az álma megvalósítása felé” – magyarázza Victoria Christian, aki megjelenésével, gesztusaival, temperamentumával cáfolja a kimért britekről szóló összes sztereotípiát.
Nem mellékes részlet a történetben, hogy a The Crown Perfumery volt az egyetlen, amelynek Viktória királynő 1872-ben engedélyezte a korona használatát a címerében a kiemelkedő minőség elismeréseként. Amikor 1999-ben Clive Christian átvette a házat, ehhez az örökséghez méltó módon akarta új szintre emelni a luxusparfümök világát.
És hogy mi volt a nagy álom ott a legelején? Létrehozni a huszadik, huszonegyedik század konzumkultúrája ellenében a csúcsminőség szigetét, „A” brit lifestyle luxusbrandet – árulja el Victoria. Szívesen idézi apja mottóját: „Csak azokkal az emberekkel és dolgokkal foglalkozz, akiket és amiket szeretsz, kezeld őket gonddal és szenvedéllyel, az eredmény pedig páratlan lesz.” – Ez a talán naivnak tűnő művészi hitvallás hajtotta a legelején – az üzleti élet szabályai azonban nyilvánvalóan mások – finomít az alapító lánya. – „Apám huszonöt éves volt, amikor önálló vállalkozásba kezdett, természetesen egy huszonéves ember világot rengető idealizmusával. Nyilvánvalóan lehetetlen volt magát kizárólag olyanokkal körbe véve üzletet építeni, akiket barátainak tekintett, a luxusiparban azonban már valóban nem a szükség tart össze üzletfeleket. Valamilyen közös szenvedély, szellemi összhang, és igen, sokszor barátság. Eddig a luxusig el kell jutni. Fontos viszont, hogy idealizmus nélkül nincs bátor teremtés. Ha az apámat az elején nem naiv álmok vezették volna, talán bele sem vág az egészbe” – összegzi a tanulságokat.
Ez a nagyravágyó vízió eddig olyan különleges illatok születéséhez vezetett, mint az 1872, vagy a világ legdrágább parfümje, a Guinness Rekordok Könyvében is szereplő Nr.1., de a Clive Christian már kézitáskákat, egyéb luxus kiegészítőket is készít. Az 1872-őt mementóként alkotta a ház arra az évre emlékezve, amikor Viktória anyakirálynő odaadományozta a korona használatának jogáta nagy elődnek. Főhajtás a királynő és férje, Albert herceg előtt. A Nr. 1. az abszolút luxus. Költségekre és egyéb szokásos tervezési körülményekre tekintet nélkül megalkotott prémium illat a világ legjobb alapanyagaiból. Imperial Majesty címmel 2006-ban limitált kiadásban is a polcokra került az egész világon mindössze tíz üveggel. A világ legdrágább parfümjének exkluzív kiadását gyönyörűen csiszolt Baccarat kristályüvegcsékbe töltötték, az üvegeket 5 karátos fehérgyémánt és 18 karátos aranyból készült nyakrész díszíti. Hetet gyűjtők vásároltak meg, kettőt a Harrods Londonban és a Bergdorf Goodman New Yorkban – állítottak ki, egy pedig bemutató darabként utazik a világ körül. A legelső darab természetesen Őfelsége II. Erzsébet királynőnek készült.
Na de kiknek ér meg 2350 dollárt 30 ml a legek legjéből? Azoknak, akik illatot is úgy választanak, ahogy a licitáló lecsap egy műremekre az aukción, állítja Victoria: „Londonban kezdtem a pályafutásomat egy parfümériában, később mNew Yorkban is dolgoztam, sok helyen megfordultam a világban, rengeteg karakterrel találkoztam a vevőkörünkben, de egy tulajdonság mindannyiukban közös volt: a magabiztosság. A parfümtől azt várják, hogy minden érzéküket elcsábítsa, egyúttal legyen tartós” – magyarázza, és nem a levegőbe beszél. A budapesti Clive Christian-bemutatón saját maga mutatta be a csábítás brit művészetét. Arra kérte a vendégeket, hogy hunyják le a szemüket, és legyezve terítette be a teret a Nr. 1. illatával – működött a viktoriánus varázslat.
Apa és lánya maguk szeretnek elvarázsolva lenni. Clive Christian évekkel ezelőtt beleszeretett egy több mint 100 éves Steinway zongorába, de mivel játszani senki nem tudott rajta, hosszú ideig
ott a díszelgett a szalonban a család cheshire-i rezidenciáján. Egyszer csak ötletük támadt: mi lenne, ha valaki megszólaltatná rajta a Clive Christian parfümök szimfóniáját? The Sound of Perfume címmel kiírtak egy zeneszerzői versenyt a Royal College of Music hallgatói között, akiknek előbb bekötött szemmel kellett megszagolni a kreációkat, majd a benyomásaik alapján zeneművet komponálni. Az eredményt a budapesti bemutató közönsége is élőben meghallgathatta, miközben magába szívta a világ legdrágább parfümjének illatát.