CZOMBA IMRE MEGHÓDÍTANÁ HOLLYWOODOT

Mi van a névjegyén?
Zeneszerző. Villamosmérnöknek készültem, de egyszer csak arra eszméltem, hogy inkább zenész vagyok. A gyerekkorom egyszerre szólt a zenéről és a matekversenyekről. Családi tradíciók miatt jelentkeztem a műszaki egyetemre, nyilván nem gondolhattam komolyan, hogy zenéből meg fogok élni.

Álmok helyett racionális kompromisszum?
Megbecsült volt a mérnök szakma. Nem éreztem rossz kompromisszumnak. Később mégis elhagytam a pályát, mert tudtam, hogy soha sem fogok a szakmában elhelyezkedni. Más érdekelt. Miskolcon nőttem fel, zongorázni tanultam a zeneiskolában, az egyetem mellett színházakban játszottam, és elkezdtem a Jazz tanszak előkészítőt is Oláh Kálmán és ifj. Rátonyi Róbert tanítványaként. Ott történt a nagy váltás, amikor a kilencvenes évek közepén bekerültem Török Ádám, aztán Zorán zenekarába. Zoránnal a mai napig dolgozunk együtt. Kezdtem hinni magamban, mert szakmai közegben jó visszajelzéseket kaptam. Más hangszerek is elkezdtek érdekelni. Mivel egy zeneszerzőnek érteni kell minden hangszerhez, alapszinten gitározni, furulyázni, fuvolázni is megtanultam, annyira, hogy a zeneírást segítse. Egyszerűen más zenét írni, ha ismerem közelről az egyes hangszerek korlátait.

Mozart, Bach, Liszt korában a zeneszerző volt a sztár, ma inkább az előadóé a dicsőség. Zavarja?
Ők duplán szerencsés helyzetben voltak: saját műveiket maguk is adták elő. Kétségtelen, hogy ma sok szerzőnek nem jut annyi reflektorfény, mint az előadóknak. Felgyorsult a világ, rengeteg csatornán jut el zene emberekhez, aki elsőre eléri a hallgatóságot, az marad meg az emberekben. Nincs ezzel baj. Az más kérdés, hogy egy bizonyos minőségi szintig mennyire leegyszerűsödött a zeneírás mindenféle okos szoftverekkel. A minőségi zenék szerzőit azért ma is jegyzik, oda ember is kell.

1991-ben egy tehetségkutatón tűnt fel, rockzenével. Azóta szinte az összes popcsapattal dolgozott, a Nox zenekarvezetőjeként és zeneszerzőjeként futott be igazán. Hogyan kötött ki a popnál?
Valójában sosem rockkal vagy poppal foglalkoztam. Mindig is a nagyzenekari hangszerelés és a szimfonikus hangzás, a színházi- és a filmzeneszerzés mozgatta a fantáziámat. Legszívesebben erre fordítom az energiámat. Volt szerencsém Amerikában elég sok időt eltölteni, megtanultam az ottani terminológiát. Amit nagyon tudnak, az a zenészek számára nem végletesen megerőltető, de összhangzásában profi, minden dramaturgiai helyzetre tökéletes, zseniálisan megírt zene.

Legfontosabb siker?
Szerencsére nehéz kiemelni egyet. A kilencvenes évek közepétől olyanokkal állhattam egy színpadon, akiket addig csak távolról csodáltam. Írhattam majdnem egy lemeznyi dalt Cserháti Zsuzsának – akkor úgy éreztem, nincs tovább. Ez a csúcs. Aztán 2002-ben találkoztam Román Sándorral, és ez a találkozás új fejezetet nyitott. Nagyon sokat köszönhetek az Experidance-nek, további lehetőségeket nyitott amellett, hogy most már tucatnyi közös produkcióval bejártuk a világot Norvégiától Kínáig. Írhattam dalt Kossuth-díjas színészeknek – Básti Julinak, Kulka Jánosnak, Haumann Péternek, Molnár Piroskának és Hollósi Frigyesnek –, és még mindig lett tovább: 2008-ban és 2009-ben én szerezhettem az augusztus 20-i tűzijáték zenéjét. Életemben nem izgultam úgy; tudtam, hogy hárommillió néző követi élőben a show-t. El sem tudom képzelni, mivel tudnám ezt túlszárnyalni.

Ennio Morricone a Senki többet filmzenéjéért 2013 legjobb zeneszerzője lett. Mondjuk egy hasonló díjjal?
Ott azért nem tartunk, de úgy hozta a sors, hogy Morricone elől véletlenségből már halásztam el darabot. Megkeresett az olasz Bolzan Urban Theatre, hogy írjak zenét az egyik darabjukhoz. Szó sincs róla, hogy Morricone ne tudta volna tökéletesen megoldani a feladatot, csak éppen jókor voltam jó helyen, kapóra jöttem. Ahhoz a léptékhez, amiben ő mozog, innen, Magyarországról elképesztő energiát kellene önmenedzselésbe fektetnem, de a munkámnak ez a része sosem érdekelt.

A musical műfajban viszont otthonosan mozog. Mit szeret benne?
Nem pécéztem ki magamnak, megtalált engem. Felkértek 2007-ben, hogy vegyek részt egy hatalmas produkcióban 250 fős tánckarral, lovas kaszkadőrökkel, pirotechnikával, nagyzenekarral. Augusztus 19-én állítottuk színpadra a Hősök terén az első musicalemet Szent István – Egy ország születése címmel. Nagy siker volt, további felkéréseket hozott az Érinthetetlenektől a Makrancos Katáig, musicalénekesek lemezeiig.

Operát még nem írt. Szeretne?
Az nem az én világom, komolyzenei gondolkodást igényel. Operaparódiát viszont már csempésztem musicalbe.

Ha egyetlen szerzeményét hagyhatna hátra egy fekete dobozban a jövőnek, melyik lenne az?
Azt a dalt szerintem még nem írtam meg.

Szakma a dalszerzés, vagy önkifejezés?
Elsősorban szakma, nagyfokú alkotói szabadsággal. Nyilván vannak megtanulható szabályszerűségei, hangszerelési tudást feltételez, de merészség kell ahhoz, hogy ne a trendek után fussak, én alakítsam őket. Rengeteg tévéműsort csináltam; a Csináljuk a fesztivál a köztévén például kiváló edzés volt. Több mint ötszáz dalt kellett áthangszerelnem a legkülönbözőbb stílusokból úgy, hogy a mai fülnek tetsszenek.

Sikeres itthon, mégis Los Angelesbe készül. Miért?
Több oka van. Egyre jobban érdekel a filmzeneszerzés, itthon viszont erre korlátozottabbak a lehetőségek. Alig készülnek élő szimfonikus hangszerelésű filmek. Szűk a piac, elértem egy szintre, fenntartani nem jelent elég kihívást, és a magánéletem is úgy alakult, hogy most van lehetőségem léptéket váltani. Megéreztem, hogy ki kell kerülnöm a bejáratott komfortzónámból, ha hosszabb kifutású dolgokkal szeretnék foglalkozni. Úgy döntöttem, adok magamnak egy esélyt: márciusban mentem ki Hollywoodba filmzeneszerzést tanulni. Több részletben végzem el, hatalmas élmény. Bejuthatok a legnagyobb stúdiókba, a szakma krémjétől leshetem el a fortélyokat. Olyan szakmai ikonok műhelytitkaiba láthatok bele, mint Hans Zimmer, a Gladiátor zeneszerzője.

Akkor áruljon is el egy műhelytitkot: mitől lesz valami sláger?
A kilencvenes években könnyebben válaszoltam volna. Akkor lehetett tudni, milyen hangszerelés a nyerő. Ma a kivétel a fő szabály. Teljesen eklektikus az összkép. Bármiből lehet sláger profi tálalásban és jó időzítéssel.

Már forog az Argo 2, a filmzenét Ön jegyzi. Hogyan kapta a felkérést Árpa Attilától?
Dolgoztunk már együtt korábban tévéműsorban, keményen feladta a leckét a különböző kéréseivel, de működött a dolog. Később egy kisfilmjéhez is én szereztem a zenét, most pedig itt a nagy falat, az Argo 2. Már megkaptam néhány jelenetet, ezekkel tudok elindulni. Igazi kihívás. Valahol a Kill Bill és a hortobágyi western találkozásánál mozog a film műfajilag, zeneileg pedig keveredik benne egy japán vonal, némi cigány kultúra, és persze a rengeteg akciójelenet dinamizmusa. A hollywoodi tapasztalatokat kiválóan tudom hasznosítani.

Hallgat zenét kikapcsolódáshoz?
Vezetés közben leginkább beszélgetős műsorokat hallgatok. Amerikában a hosszú utakon country rádiókat is. De a zene mindenütt megtalál, legtöbbször a moziban is ez köt le.

Dédelgetett ambíció?
Szeretnék színvonalas nemzetközi produkciókban dolgozni, leginkább filmekben, mert ez az, ami a legintenzívebben és leggyorsabban elér a hallgatósághoz. Izgat például, milyen lenne egy fantasyhez zenét szerezni. Régóta tervezem azt is, hogy összeállítok egy exkluzív szerzői estet a dalaimból, neves előadókkal.