ÉLETÜNK TALÁN LEGNAGYOBB KUDARCA

Trokán Péter színész, 66 éves. Az ország erdésze a Szomszédokból, olyan sármőr, aki a mai napig szerepel a legvonzóbb férfiak listáján. Egyedülálló. Tizenhat évvel ezelőtt párja, Papadimitriu Athina az egyik napról a másikra elhagyta egy másik szerelemért, ő pedig egyedül maradt tíz és tizenkét éves lányukkal.

Szerintem a család egy élő organikus valami, amelynek megvannak az íratlan törvényei, amelyeket nem tanítanak sehol, de mindenki tisztában van velük – kezdte Trokán Péter. Az állatok pontosan tudják, hogyan szüljék, neveljék az utódaikat, ahogy azt is, mikor hagyják el azokat. A galambok egész életükre együtt maradnak. Vannak olyan madarak, amelyek csak egy utód létrehozására vannak együtt, utána mennek a dolgukra. Vannak olyanok, amelyek lerakják a tojást, és felváltva ülnek rajta, de vannak olyanok is, ahol a tojó lerakja a tojást, és aztán csak a hím ül rajta. Mi nem voltunk házasok Athinával, nem éreztük szükségét a papírnak, anélkül is család voltunk. Csak hát Athinának, aki rendkívül lobbanékony ösztönlény, jött egy szerelem, és ő azt mondta, ez akkora, hogy neki mennie kell. És akkor természetes volt, hogy ő elmegy.

Neki. Gondolom, neked azért nem volt ez annyira természetes.
Hihetetlen, nem várt trauma volt. Nagyon jól megvoltunk együtt. Ám ő akkor már 40 éves volt, és egy színésznőnek a korával nem könnyű megbarátkoznia. Már csak azért sem, mert sokkal több férfiszerep van. Mi 85 éves korunkig el vagyunk látva, a nőknél meg van a Júlia, és utána mi jön?

Akkor is ilyen megértő voltál, vagy csak utólag látod így?
Ő nagyon becsületes ember, és ezeket nekem mind elmondta, csak én nem tudtam vele mit kezdeni. Jó, most ezt elmondtad, és akkor én mit csináljak? Azt az időszakot a váratlansága miatt úgy éltem meg, mintha vasgolyó vágott volna fejbe. Az, amit családnak hívunk, ezzel meghalt. Ráadásul nálunk sohasem volt bébiszitter, mert ott voltak a nagymamák. Ők is benne voltak a családban. Amikor Athina elment, megváltozott a nagymamák pozíciója is. Anyám addig nagyi volt, aztán majdhogynem pótmama.

A te helyzeted mennyire változott? Próbáltál anyjuk helyett anyjuk lenni?
Athina megmondta, hogy ő nem tudja, nem is akarja magával vinni a gyerekeket, mert érezte, őrült helyzetbe került. A gyerekek is kijelentették, hogy nem mennek sehova. Én meg beledöglöttem volna, ha kéthetente láthatom a lányaimat.

Így nem volt akkora a veszteség?
A gyerekeknek köszönhetően nem. Nem gondoltam volna, hogy alig tizenévesen ennyire felnőtt módra tudnak viselkedni. Gyönyörű időszak volt, amikor rájöttem, hogy az ő akaratuk milyen fontos. Hogy a helyzetet tudomásul veszik, de másképp dolgozzák fel. Anna, a nagyobbik két évig el sem ment az anyjához, inkább Athina jött látogatni. Ráadásul a barátok, az iskola, minden maradt nekik.

És neked mi maradt?
Akkoriban két színházban dolgoztam vidéken. Reggel nyolcra elvittem őket az iskolába, aztán mentem próbára Veszprémbe; ha este nem volt előadás, akkor vissza Pestre. Majdnem mindennap. Sopronban más volt, mert Pesten próbáltunk, csak a főpróbahétre mentünk vidékre. De azok a hetek nagyon kemények voltak; amikor azt mondta a 12 éves lányom, hogy apu, vigyázz magadra, akkor tudtam, hogy ennek valódi tartalma van. Fél évre rá jött az életembe egy lány, huszonvalahány évvel fiatalabb, mint én. Életem legnagyobb ajándékának tartom azt a kapcsolatot. Kihúzott abból a férfiúi apátiából, amelybe kerültem. Gondolj bele! A párod elmegy egy nálad 15 évvel fiatalabb palival. Ötvenéves korában az ember azt mondja, hogy egy 35 évessel nem tud versenyezni. Itt van két gyerek, akit nevelni kell, de azért férfi is vagyok. Soha nem voltam egyéjszakás manus, nekem mindig hosszabb kapcsolataim voltak. A barátnőmet fokozatosan szoktattam a lányokhoz. Egy év után aludt nálunk először, amikor már ők kérdezték tőle, miért megy haza. Hat évig tartott ez a kapcsolat, végül azért lett vége, mert gyereket szeretett volna. Abban a helyzetben nekem az új gyerek és a házasság, úgy éreztem, nem fog menni. Mindenesetre a mai napig jóban vagyunk. Hatvanhat évesen nagyjából tudom, hogy mennyi van hátra. Most már a bátyámmal mi vagyunk az öregek a családban. Ha Isten segít, van még húsz jó évem. A lányok elmentek, most kellene megnősülni, és valakivel kéz a kézben megöregedni.

Olyan érzésem van, ha tehetnéd, néhány dolgot másképp csinálnál. Szoktál arra gondolni, hogy neked miért éppen ezt az utat kellett járnod?
Alighanem pontosan erre lettem teremtve. Boldog évek után kaptam egy puttonyt, azt kellett cipelnem. Elnézést kell kérjek azoktól a hölgyektől, akik Athina után az életemben voltak, amiért nem kapták meg tőlem azt, amire vágytak. De jó is lenne még egy nagy szerencse az életben. Valakivel találkozni, akivel szépen be lehet fejezni...

Bagdy Emőke pszichológus szerint a válást, és a válás utáni helyzeteket is másképpen élik meg a férfiak.
– Nagyon fontos a minta. Akaratlanul is úgy teszünk, ahogy a szüleink, és szinte úgy érezzük, hogy nem is lehet másként tenni; ha ők megmaradtak a kapcsolatban, akkor nekünk is olyan életet kell építenünk, hogy a kapcsolatban maradhassunk. Ha a másik elhagy, az tényleg életünk nagy kudarca. Akad olyan rossz családi minta, hogy az ember kimenekül abból, és azt mondja, ilyet többé nem akarok, de ez a ritkább. A férfi, ha családközpontú mintát hoz otthonról, akkor annak a válás után is próbál megfelelni. A pszichológiai vizsgálatok szerint két fő szükséglete van a férfinak: a szabadság és a bizalom. A baj az, hogy mi nők bizonytalankodunk, félünk, biztonságra van szükségünk, és ezért nehezen engedjük portyázni a párunkat, ha meg már engedjük, akkor egy kicsit már megkérdőjeleződik, van-e igazi összetartó erő és szeretet. A kutatások azt bizonyítják, hogy ha egy nő ilyen helyzetben bízik a férfiban, akkor az nem csalja meg. A férfi racionális lény, az érzelmek csak hátráltatják a cselekvésben. A férfinál az átjárhatóság a két agyfélteke, a racionális és az érzelmi között kétsávos, nálunk, nőknél meg nyolcsávos. Mi könnyen szaladgálunk az érzelmi oldalra, hosszasan időzve ott. A férfi érzelmei nehezebben mozdulnak, viszont, ha átjut az érzelmek térfelére, akkor elveszett, ott ugyanis nagyon naiv és eszköztelen a nővel szemben. Saját vizsgálataim során kiderült, hogy a játszmákat mindig a nő indítja, a férfi meg lépre megy...

Az apa és a leánygyermek között különleges kapcsolat van. A gyereknek az apa lesz úgymond az „első szerelem”, az apával történő szeretetkapcsolaton keresztül tanulja meg, hogyan lehet később a férfiakat szeretni. Az apa ragaszkodik, a lány vigyáz az apjára. A válás után az ilyen férfiak nehezen köteleződnek el újra. A nők viszont azt viselik nehezen, ha nincs elköteleződés. Szerencsétlen idegrendszeri felépítésük miatt két dolog fontos: mondják nekik, hogy szeretik, továbbá, hogy legyen biztonság az életükben.