PÓSTELEK SZÉCHÉNYI-KASTÉLY

Póstelek is ilyen, erdő, amelyben tulipánfák, elvadult rózsabokrok nőnek. A cserjés szorításában büszke rom magasodik. Mint egy elvarázsolt liget. Ebből a varázslatból azonban már semmiféle királyfi nem ébreszt fel.

FIATAL HÁZASOK

A pósteleki kastélyt a legvalószínűbb adatok szerint egy fiatal, boldog arisztokrata házaspár építtette, Széchényi¹ Antal és felesége, Wenckheim Krisztina, akik a legmerészebb álmukban sem gondolták, hogy nem egy rezidencia indul virágzásnak a meseerdő mélyén, nem generációk hosszú sora él majd itt madárcsicsergés és szarvasbőgés kíséretében. Mindössze néhány tíz évig töltögették itt a fehér kesztyűs inasok a kávét vakító fehérségű porcelánokba, és az erdőből kihasított nemes növényeknek igazán idejük sem maradt felcseperedni. 1906-ban kezdődött a kastély építése, 1944-ben pedig már mindenki elment...
Az elhagyott kastély magatehetetlen prédájává vált a pusztításnak. Előbb az ingóságokat hordták el, majd következtek az ajtók, az ablakok, a márványkandallók. Ezután jött a parketta és a falikárpit. A környéken sokan a pósteleki kastély leszaggatott drapériáiból készített ruhákban jártak.
Végül 1983-ben valaki kitalálta, hogy a pusztulásnak indult, életveszélyessé váló kastélyt egy polgári védelmi gyakorlat keretében kell végképp felrobbantani és elhordani. Tevékenységüket majdnem teljes siker koronázta, az épület a megsemmisülés határára került. (Csorváson a különleges szépségű Wenckheim-kastélyt is felrobbantották.)
Ma, ha valaki ellátogat Békéscsabára, a csodálatos adottságokkal rendelkező kemping környékére, csak csodálkozik azon, milyen gazdag ez az ország, ha ilyen kincseket hagy eltékozolni.

KOPORSÓ NÁSZAJÁNDÉKBA

Az építtető, „Krisztina grófnő 1874. október 21-én született. Az Istentől minden áldással és tehetséggel megáldva. Feltűnő észtehetséggel bír, kitűnően énekel s különösen nagyon szépen fest, s kedves szülőinek név- vagy születésnapján rendesen egy szép sajátkezű olajfestménnyel kedveskedik, ami természetesen a legkedvesebb ajándék” – írta a pósteleki kastély egyik tulajdonosáról a szülei házassági évfordulójára készített emlékalbum. Édesanyja a kor talán legirigyeltebb asszonya volt a gróf Wenckheim család hatalmas vagyonának örököse, az azonos nevű Wenckheim Krisztina.
Nagyapjának története még a nagy mesemondót, Jókai Mórt is megihlette. Az Egy magyar nábob című regényében ki ne emlékezne a jelenetre, amikor Kárpáthy Abellinó dühében koporsót küld rokonának nászajándékba, amikor hírét veszi, hogy idősödő atyjafia házasodni készül. Jókai Mórnak ezúttal a valóság sietett segítségre a meseszövésben. Az Egy magyar nábob című regényében gróf Wenckheim József Antal életének több mozzanatát is felhasználta.
Valószínűleg több mint legenda, hogy Wenckheim József Antalnak a gerlai birtokos, gróf Wenckheim Károly dühében koporsót küldött nászajándékba, amikor megtudta, hogy vénségére fiatal nőt készül oltár elé vezetni. Ha viszonyukra akart örökre pontot tenni, és megvetését akarta kifejezni – keresve sem találhatott volna jobb megoldást. A hagyomány apró részletekkel színezte tovább a jelenetet, a meseszövők négylovas hintóról tudtak, amely díszes koporsót szállított. A következő szavakat címezte hozzá: „neked nem asszony, hanem ez kell”
A házasság mai fogalmaink szerint sem számít mindennapinak, akkoriban pedig egyenesen botrányszámba ment. Gróf Wenckheim József Antal hatvanhét éves korában vette feleségül kulcsárnőjének, Müller Katalinnak törvénytelen lányát, a huszonkét éves Scherz Krisztinát. (Müller Katalin férje, Scherz József a lány születése előtt egy évvel halt meg.) Amikor a nábob udvarolni kezdett a kulcsárnő lányának, Müller Katalin felmondással fenyegetődzött. Erre a gróf díszmagyarba vágta magát és megkérte a huszonkét éves lány kezét.
Wenckheim József Antal eredeti gondolkozású ember volt, különc, kilógott a társaságból. Különös szokásai ellenére nagyon jó gazdának számított. Ő honosította meg a dohánytermesztést a terméketlennek hitt homokos tájon, uradalmi tisztviselőivel együtt étkezett, szívesen látott vendégül asztalánál idegen utasokat.
Az egykori újkígyósi plébános emlékezete szerint nábobnak nevezte magát, akárcsak Jókai Mór regényének hőse. Az is volt, minden arannyá vált a kezében, öröklött birtokát többszörösére, hetvenezer holdra növelte.

AZ ORSZÁG LEGGAZDAGABB ÁRVÁJA

A nábob életét nem sokáig tette boldoggá a Scherz Krisztina iránt érzett időskori szerelem: fiatal felesége három hét múltán belehalt kislánya születésébe. Az öregúr a harmadik feleségét temette el. Maga is belerokkant a gyászba, három év után követte asszonyát az égi szántók felé. Mesélték, hogy amikor halálát közeledni érezte, összehívta a birtok népét, és egy hosszúkás asztalra ültette a csöppséget, a három esztendős Wenckheim Krisztinát. Maga elé egy arannyal teli edényt helyezett, és a személyzet védelmébe ajánlotta a kislányt. Szavainak nyomatékául egy-egy aranyat adott mindenki kezébe.
Bizonyosan nem az aranypénz tette, hogy a kislány félig-meddig a személyzet körében cseperedett fel. Tanulmányait gondos gyámok felügyelték, mert a vagyonra sokan leselkedtek az 1800-as évek közepén a rokonságból. Ekkoriban Wenckheim Krisztina számított az ország leggazdagabb árvájának.
A hatalmas vagyon csöppnyi örököse még I. Ferenc József érdeklődését is felkeltette: magyarországi látogatása idején felkereste a kislányt Erzsébet királynéval. A gyámok az alkalomra alaposan felkészültek: a birtokon diadalkaput emeltek az uralkodó tiszteletére, a kislánynak pedig egy hosszú verset kellett betanulnia a királyi pár dicsőítésére. A költeményt egy birtokon élő versfaragó írta. (A diadalkaput az ötvenes években Szávai Ferenc gépállomás igazgató két traktorral és drótkötelek segítségével elhúzatta, az ok a mai napig ismeretlen. Ma szerencsére újra felállították.)
Wenckheim Krisztina csinos hajadonná serdült, a szomszédos gerlai rokon, Wenckheim Frigyes kísérte oltárhoz. Így teljesült a koporsóküldő felmenő álma: a gerlai és kígyósi uradalom egyesítése. Az óriási vagyon, ha lehet, még hatalmasabb lett. Uradalmak hosszú sorát, szántók, földek egymásba horgolódó, láncolódó rendszerét jelentette, amelyhez ráadásul malmok, üzemek éppúgy hozzátartoztak, mint kisebb földbirtokok árával versengő ékszerek, vagy műkincsek.

A MESEBELI HOZOMÁNY TÖRTÉNETE

A házaspár busásan gondoskodott hét gyermekéről. A második lány, az 1874-ben született Wenckheim Krisztina hozománya a majdnem háromezer holdas pósteleki uradalom lett. Férje, Széchényi Antal elsősorban a gazdaságnak és a családnak élő mágnás volt. Bár császári és királyi kamarás, a felsőház örökös tagja volt, közéleti szerepet nem nagyon vállalt.
Széchényi Antal százméteres nyiladékot vágott az erdőbe, hogy ellásson a majorba, felesége a harmincas években hatalmas rózsakertészetet létesített, hatszáz fajta rózsát neveltek. A kastély elején kőmedencés zárt kert helyezkedett el, ahová csak a grófi család tagjai léphettek be, hátul kis csónakázó tó volt, amelyet egy artézi kút vize táplált. A házaspárnak négy gyermeke született: Antoinette (Almásy Imréné), Ilona (Károlyi Viktorné), III. Ferenc ő és III. Károly, ő örökölte a Somogy megyei Antal pusztát 3074 holddal és a pósteleki birtokot.
Széchényi Antal korán meghalt, még hatvanadik életévét sem érte meg. A harmincas években a pósteleki kastélyban Széchényi Károly lakott özvegy édesanyjával, Wenckheim Krisztinával. Mindketten végül az Egyesült Államokba emigráltak. Wenckheim Krisztina 1970. március 23-án halt meg az észak-karolinai Ashevilleben. Károly fia sem élte sokkal túl, ő 1971-ben szenderült jobblétre New Yorkban, gyermeke nem született.

LEHETSÉGES A VISSZAÉPÍTÉS – HA VAN KÉTMILLIÁRDJA

A pósteleki Széchényi-kastély esetében nagyobb esélye van a visszaépítésének, mint a korábbi számunkban vizsgált Alcsútdobozon – vélekedett dr. Virág Zsolt jogász-művészettörténész, számos kastélyprojekt vezetője és szakértője. Az egykori főúri lak nem élvez műemléki védettséget, inkább az építtető szándékán, lehetőségein múlik a vállalkozás sikere. A rezidenciát a huszadik század első felében emelték, tehát meglehetősen új épületről van szó. A kastélyról jó minőségű archív képek maradtak fenn, és a falak döntő többségükben állnak. Arányaiban sokkal kisebb lenne a kiegészítés a hozzáépítés esetében, mint a klasszicista alcsúti kastély esetében, amely szinte teljesen elpusztult. Az építkezési anyagok használatában is sokkal egyszerűbb lenne alkalmazkodni a huszadik század első felében használt technológiához – akkor már a vasbetont is ismerték, ha ennél a kastélynál nem is látunk erre példát.
A pósteleki Széchényi-kastély esetében a legkézenfekvőbb megoldás, ha kastélyszállót álmodik a falak közé a beruházó. A vállalkozás inkább kastély-helyreállításának minősülne, ellentétben alcsúti Habsburg-kastéllyal, ahol viszont kastély újjáépítéséről beszélhetünk. Az épületet nagyméretű parkerdő veszi körül, így könnyebbé válna a turisztikai hasznosítás is. Négycsillagos kastélyszállót helyezhetnénk el benne – ez biztosan igényelne két, két és félmilliárd forintot. Az összeg viszonylagos nagysága a magas szintű felszereltséggel magyarázható. A vállalkozó kérdése, amit önmagának mindenképpen fel kell tennie, hogy mivel töltik a vendégei az idejüket Pósteleken. A kulturális programokkal, várral, fürdővel büszkélkedő Gyula azonban szerencsére közel van, ami jelentős vonzerőt jelent.

^{1 Névvariáns: Széchenyi. A legnagyobb magyar, Széchenyi István leszármazottai a család nevének ősi írásmódjával ellentétben nem két é-vel írják nevüket.}