Magyarok világkörüli vadászexpedíciói
Nem ma kezdődtek a magyarok világkörüli vadászexpedíciói. Ha Teleki Sámuelt, Damaszkin Arzént, Széchenyi Zsigmondot, Molnár Gábort vagy Kittenberger Kálmánt említjük, méltán lehetünk büszkék. Műveikből saját könyvtárt rendezhetünk be. Mind szakmailag, mind emberileg olyan példát teremtettek az utánuk következő generációknak, amiből még ma is okulni, tanulni tudunk. Ezen vadászok felfedezők, néprajzkutatók, biológusok voltak egyszerre, bárhová is vetette őket jó szerencséjük, legyen az a legsötétebb Afrika, Dél-Amerika állandó félhomályba vesző dzsungelei, Alaszka jeges ősvadonja, India fogolytáborai vagy akár a maharadzsák fényes palotái, emberek maradtak. Mert bizony itt mind jártak, gyűjtöttek, vadásztak, és vitték Magyarhon hírét, becsületét. Munkájuk eredménye ott van a térképeken, megtaláljuk őket a múzeumokban itthon és külföldön egyaránt. Számos írás, emléktábla, épület hirdeti, mit is jelent világjáró vadásznak lenni. Az immár klasszikusok mellett ma is van világszerte ismert magyar vadász: Hídvégi Béla.
Ma már mindenhol vadászhatunk
Közép- és Kelet-Európa polgárai előtt a berlini fal leomlása után megnyílt a világ, a korábbi utazási kötöttségek feloldódtak. Mindenki számára lehetővé vált, hogy saját „utazásra”, szuahéli nyelven a szafarira menjen.
Ma a világ bármely részén vadászhatunk. Nem kell hatalmas karavánok élén haladnunk, ismeretlen területeken kitéve a természet viszontagságainak. Nem azért vadászunk, mert húst kell lőni embereinknek, vagy, hogy újabb és újabb területeket, állatokat, népeket fedezzünk fel, hanem mert hajt minket a vadászszenvedély. Valaki felszínre engedi ezt az érzést, valaki hagyja szunnyadni.
Akik engednek ösztöneiknek, és férfiként odaállnak puskájuk vagy íjuk mögé, hogy azzal egzotikus vagy honi állatokat ejtsenek, legyenek azok Afrika veszélyes nagyvadjai vagy méltóságteljes gímbikák, útbaigazítást adnék, hogy aztán egymaga járja végig saját szafariját itthon vagy külföldön.
Beszéljünk tapasztalt vadászokkal!
Nem mindenki rendelkezik saját területtel, és nem volt a családjában erdőjáró sem, így könnyen megszédíti a vadászathoz kapcsolódó eszközök kavalkádja. Fegyverek, ruhák, kisebb-nagyobb használati tárgyak, terepjárók, és még sorolhatnám azokat a vadászati kultúrával szoros szimbiózisban működő eszközöket, melyek szirénként csábítanak minket ismeretlen veszélyes vizekre. Érdemes azért az ismeretségi körünkben mozgó vadászoknál érdeklődni, mit érdemes és mit nem az adott út előtt megvenni. Amennyiben erre nincs lehetőségünk, úgy bátran kérdezzük tapasztalt Afrika-vadászokat vagy vadászati irodában dolgozó szakembereket, mert ők is hasznos tanácsokkal láthatnak el minket.
Járjunk nyitott szemmel – érdemes
A továbbiakban a Gentleman magazin cikksorozatban részletesen foglalkozik az egyes országokba tervezett vadásztúrákkal, az adott területekre javasolt ruházat-, kaliber- és felszereléstípusokkal, kitérve egyes engedélyekre és orvosi előírásokra. A sorozat első részét máris itt olvashatják, az afrikai vadászatot mutatja be.
A világon bárhol jól érezhetjük magunkat vadászat közben, ha nyitott szemmel járunk és azonosulni tudunk a helyi szokásokkal. Az egyik hazai nagy Afrika-vadászunk, Széchenyi Zsigmond fogalmazta meg nyíltan, egyszerűen és őszintén, hogy mit jelent számára a vadászat itthon és külföldön: „A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.” Ebben a mondatban benne van minden megszívlelendő bölcsesség egyszerre, amire egy kezdő vadásznak szüksége lehet.