Egyetlen óra a Föld körül

Verne halhatatlan főhőse, a klasszikus gentleman őstípusa, Phileas Fogg csalódottan szállt partra Angliában nyolcvan napos Föld körüli útja után. Érthető: elveszített egy kisebb vagyont, húszezer fontot, úri méltóságának egy jelentős részét, és a hírnevet, melyet legendás pontosságával érdemelt ki. Annak ellenére, hogy tekintélyes summát áldozott fel, és nem egyszer életét kockáztatta a siker érdekében, azt hitte, elkésett, holott egy teljes nappal a határidő előtt teljesítette, amit vállalt. Folyamatosan kelet felé haladt ugyanis, így fokozatosan időt nyert, pontosan huszonnégy órát. A csalódottság azonban így is kis híján Mr. Fogg kudarcát okozta, hiszen ahhoz, hogy nyerjen, nem volt elég megérkeznie Londonba, és mindenkit értesíteni, a siker feltétele az volt, hogy megjelenik a Reform Klubban. Neki azonban esze ágában sem volt a klubjába látogatni, hiszen majd’ három hónapon keresztül mást sem csinált, csak rohant, a vereség beismerése igazán várhatott. A friss Timesnak és rátermett inasának, Passepartout-nak volt köszönhető csupán, hogy megnyerte minden idők legnagyobb stílű fogadását.

A páratlan teljesítmény és a bátorság mellé tehát nem ártott volna egy valamirevaló, kifejezetten utazáshoz tervezett óra. Ha akkoriban létezett volna a Breitling legújabb innovációs csúcsához, a Transocean Chronograph Unitime-hoz hasonló szerkezet, valószínűleg magával viszi az útra, a világ pedig szegényebb lenne a szépirodalom egyik legnagyobb dramaturgiai csavarjával. A kifejezetten utazóknak tervezett világidő kronográf egy technológiai bravúrnak köszönhetően analóg szerkezettel képes arra, hogy gombnyomásra kövesse az időzónákat. Egy ilyen időmérőre már jóval Mr. Fogg ideje előtt, a XVII. században felmerült az igény, párhuzamosan a világ fokozatos kitárulásával, az ehhez szükséges technológia azonban nagyon sokat váratott magára.

Bár a Nyolcvan nap alatt a Föld körül csupán fikció, a korabeli világ ábrázolása hiteles. Az ipari forradalom gentlemanjei szenvedélyesen utaztak. Megtehették, bolygónk ugyanis bejárható méretűre zsugorodott, kalandjaikhoz pedig megfelelő felszerelésre volt szükségük. „Az óceánok áthajózásakor elsősorban a helymeghatározás miatt volt szükség pontos időmérőkre” – mondta el Becsei Áron, a magazin nemzetközi hírű óraszakértője. Azaz egy hajón ismerniük kellett az aktuális szélességi, hosszúsági és magassági értékeket. „A hosszúsági fok meghatározásához egy megbízható időmeghatározó eszköz kellett, ennek megoldására születtek a hajókronométerek. Ezek egy adott ponton a kiindulási hely idejét mutatták, és a hajós ehhez tudta hasonlítani a saját pozícióján tapasztalt holdállást, így az időeltérést kiszámolva fel tudta mérni pontos helyét.”

A hajókon használt, helyhez kötött időmérőkből fejlődtek aztán ki a hordozható zseb-, majd karórák. A XIX. században terjedtek el a kalandvágyó gentlemanek számára, egyedi igények alapján elkészített felfedező órák (explorer watches). Ahogy teltek az évtizedek, a vásárlók egyre sajátosabb és vadabb igényekkel keresték meg a készítőket; így indult el a hordozható órák fejlődése a strapabíró, víz- és nyomásálló, sötétben is látható számlappal és mutatókkal ellátott, a pontos idő jelzésén kívül egyéb funkciókkal is bíró szerkezetek irányába.

Az időzónákhoz igazodó világórára csak az után volt igazán szükség, hogy a világot behálózó kommunikációs csatornák miatt bevezették a földön az egyezményes idő fogalmát. A greenwichi középidő (Greenwich Mean Time, GMT) már 1675, vagyis a Királyi Obszervatórium alapítása óta segített a tengerészeknek a hosszúsági fok meghatározásában, de az átlagpolgár nem igazán foglalkozott vele. Minden angol városban különböző időt mértek egészen 1847-ig, amikor a vasutak terjedése miatt bevezették a standard időt, amit Railway Time-nak (vasúti időnek) neveztek. 1880. augusztus 2-án iktatták törvénybe, hogy Nagy-Britannia minden közórájának a greenwichi időt kell mutatnia. Egyes akkori óráknak két percmutatójuk volt, egy a helyi (a nap járásához igazított) időt, egy pedig a hivatalos greenwichit mutatta. „Hasonló megoldást alkalmaztak az első, mondjuk így, világórák is – árulja el Becsei Áron. – Egy percmutatójuk mellett két óramutatójuk volt, az egyik az egyik időzónára állítva, a másik a másikra. A több zónát is mutató óráknál általában a számlapon vagy a lünetten találhatóak a különböző városok nevei, és így kiszámolható, hogy hány óra eltérés van az adott városban. Néhány modellnél pedig a téli-nyári időszámításból eredő egyórás eltérés is leolvasható.”

A Breitling Transocean Chronograph Unitime órája tökélyre fejlesztette a mechanikus időzónajelzést. A cég a kezdetektől, 1884 óta foglalkozik utazóórák készítésével. Miközben az ég, sőt a világűr meghódításában játszott szerepe közismert az órabarátok körében, kevesen tudják, hogy a szárazföldi nagy utazások legalább ilyen hangsúlyosan kísérték és inspirálták a vállalat fejlődését. Az 1950-es és 60-as években a Breitling az önfelhúzó, világidőt mutató Unitime modell bevezetésével szerzett magának hírnevet, mely azóta is a karóragyűjtemények keresett darabja. Egyedi kivitelezése miatt minden bizonnyal ez a sors vár majd az új, Transocean Chronograph Unitime-ra is.

A márka történetének egyik legjelentősebb mérföldköve a Breitling 01 kaliber nevű saját szerkezet megalkotása volt. A Breitling mérnökei ezzel a világ egyik legjobb kronografikus mechanizmusát hozták létre. A Transocean Chronograph Unitime belsejében ennek egy egyedülálló irányú továbbfejlesztése ketyeg. A Breitling 05 kaliber valójában egy speciális igazító rendszerrel, a világóra-mechanizmussal felszerelt Breitling 01 kaliber. A huszonnégy órás számlap összhangban mozog egy huszonnégy világváros nevével ellátott lappal – ez természetesen a világ huszonnégy időzónáját
reprezentálja. A középső mutatók a legfelül, 12 óránál található időzóna idejét mutatják. Amikor a tulajdonos időzónát szeretne váltani, mindössze annyit kell tennie, hogy kihúzza a koronát és előre vagy hátra forgatja, ezáltal az időt, az időzónakorongot és a huszonnégy órás lapot egyszerre, egyetlen könnyed mozdulattal állíthatja. Eközben szükség esetén a naptár is alkalmazkodik. A folyamat közben a perc- és a másodpercmutatók zökkenőmentesen járnak tovább, így az óra ilyenkor sem veszít pontosságából.

Egy ilyen órával Phileas Fogg világkörüli útjának minden pillanatában tisztában lett volna azzal, hogy mennyi a pontos idő a Földnek azon pontján, ahol éppen áll. Ahogy azzal is, hogy a Föld bármely más pontján mennyi a pontos idő. Így pedig magabiztossága, angolos hidegvére teljes birtokában, kényelmesen sétálhatott volna be a Reform Klubba. Azért jó, hogy mégsem így történt. Milyen is lenne Verne egyik leghíresebb regényének befejezése minden izgalom nélkül?