Szepsy István

Sok borásszal beszélgettem már, de Szepsy István szavai új dimenzióba repítettek át. Megismervén az ő gondolatait, az ember rájön, hogy a bor lehet egy egyszerű ital, és lehet korokon, nemzedékeken, embercsoportokon, kultúrákon és természeten átívelő szellemi táplálék is – noha elsősorban a test fogyasztja. Szepsy Istvánt az különbözteti meg a többi bortermelőtől, hogy ő a bort multikulturális üzenetként fogja fel, és mint ilyet kutatva kívánja feltárni Tokaj lényegét.

BORÁSZAT ÉS GEOLÓGIA

Szepsy az egyik legrégebbi tokaji bortermelő család sarja. A legrégebbi írásos emléket 1631-ből találta, ezért található ez az év a pincészet címerében. De az is biztos, hogy már a XVI. században is bort készítettek az ősei. Apai ágon tehát a szőlő és a bor volt az örökség, anyai ágon pedig a geológia. Nem véletlen, hogy Szepsy István igazi szakértőként mesél a tokaji talajról. Mintegy 400 vulkán volt valaha ezen a területen. Később a Pannon-tóból meleg víz áramlott be és átmosta a vulkáni rétegeket, miközben sok-sok anyag, különösen ásványok rakódtak le. Így alakult ki a ma is ismert talajszerkezet, amely sokféle anyagot tartalmaz, például kaolint, illitet, bentonitot, haloizint, zeolitot, tufát. A talaj kőzetrétegeinek repedéseiben találhatók a lágyabb anyagok, ezek mentén tud a mélybe törni a szőlőtőke gyökérzete, és közben sokat felszív belőlük is. Vannak persze olyan területek, amelyek gazdagabbak ilyen szempontból, és Szepsy István csak úgy vásárol új szőlőterületet, hogy előbb megismeri a talaj összetételét.

300 ÉVES TOKAJI KLASSZIFIKÁCIÓ

A kiemelkedő tulajdonságokkal bíró termőterületek persze nem jelentenek újdonságot a szőlőtermelők és borászok számára. Bordeaux-ban másfél évszázaddal ezelőtt már osztályozták és besorolták a területeket (erről kicsit bővebben a 274. oldalon kezdődő írásunkban írunk – a szerk.). Kevesen tudják azonban, hogy Tokaj-Hegyalján már 300 évvel ezelőtt létezett egy klasszifikáció. Szepsy elővesz egy akkori térképet, amelyen látszik, hogy eleink már akkoriban pontosan tudták, hogy melyik dűlők az értékesebbek. Ez mára sem változott meg, csak a besorolás nem él már a hétköznapi gyakorlatban.

DŰLŐ, TERÜLET, TŐKECSOPORT

Szepsy István szőlői gyakorlatilag a legjobb tokaji dűlőkben találhatók: a Szent Tamás, az Úrágya, az Urbán, a Király és a Sarkad dűlőkben (figyelembe kell venni persze, hogy a tokaji dűlők két szempont alapján sorolhatók be: az egyik a kiváló szőlőtermés, a másik pedig az aszútermés). Sőt, azoknak is a legizgalmasabb szőlőterületein. De még ezen is túlmegy: Szepsy István a saját szőlőterületén is megkülönbözteti a különböző talajba kapaszkodó tőkék csoportjait. Növekedésük, leveleik színe alapján felismeri, melyek tartoznak együvé, és borukat külön-külön kezeli. Azt mondják, megszállott? Nem. Csak óriási tudásával olyan messzire jutott már, hogy innen nézve megszállottnak tűnik.

SZOCIALIZMUS NÉLKÜL NINCS BIRTOK

Nem véletlen, hogy a már említett 300 éves térképen a legjobb dűlők nevei mellett a legerősebb magyar arisztokrata családok neve található mint tulajdonosoké. Pont ebből kifolyólag van Szepsy Istvánnak egy érdekes gondolata a múlt rendszerről. A szocializmus szinte teljesen visszavetette a minőségi borkészítést, mindenkit lefejezett és a tömegtermelés került előtérbe. Viszont Szepsy István tisztában van azzal, hogy ha nincs a múlt rendszer, majd annak megszűnése, akkor soha nem jöhetett volna létre az ő birtoka és borászata, mert még mindig az arisztokraták kezében lennének a területek. Ő valószínűleg csak alkalmazott lehetne valamelyik főnemesnél.

ÜZLET: CSAK EGYEDÜL JÁRHATÓ ÚT

Szepsy István több üzleti konstrukcióban közelítette már meg a borkészítést: dolgozott a mádi szövetkezetben, lett saját kis birtoka, azzal közös vállalkozásba társult be, majd el is veszített mindent. Rá kellett jönnie, hogy a saját elképzelését csak saját maga tudja megvalósítani. Így ma társ nélkül, hitel nélkül műveli 65 hektáros birtokát (ebből 46 hektár termő) és készíti mintegy 50 000 palack borát. Nem kell túl sokat számolgatni ahhoz, hogy kiderüljön, nagyjából 1000 palack (0,75 és 0,5 literes vegyesen) bort készít hektáronként, miközben a bortörvény szerint a minőségi bor ennek akár a hét-nyolcszorosa is lehet.

A BOR A TERMŐTALAJ LENYOMATA

Már lenn a pincében kóstolgatunk, és nem kell különösebben magyaráznia a terméskorlátozást. A bor ugyanis magáért beszél. Szepsy István borai elképesztően koncentráltak. A furmint (már a szkíta időkben, a magyarok megjelenésekor jelen volt Tokajban) elképesztő illatorgiával fogadja a kóstolót, íze sok rétegből áll össze, az ízlelőbimbók szinte megszédülnek, mire csak egy részüket beazonosítják. Lecsengésében pedig hangsúlyosan érződik a talaj. Kicsit sós, ásványos, igazán különleges. És vonatkozik ez a 6 puttonyos aszúra is, melynek különleges gyümölcsössége, gazdag cukortartalma sem tudja (persze nem is akarja) elfedni a tokaji talaj jótékony ásványainak jelenlétét. Szepsy-bort kóstolni történelmi, geológiai és borászati tanulmány.

A SZŐLŐ A LÉNYEG, NEM A TECHNOLÓGIA

Szepsy István csak a szőlőben és a talajban hisz. Szakmai hitvallása szerint mindennek meg kell történnie kint a szőlőben. A pincében fahordókban erjeszti borait, nincs különleges technológia, pincéje nem rakétakilövő állomásra emlékeztet. Acél tartálya csak egalizálás céljára van, bor kezelésére nem használja. Nincsenek gépei, a szőlőit alkalmazottai művelik, a gépeket bérli. Borai bérpalackozás útján kerülnek palackokba. Ő csak szőlőterületekbe és a munkába fektet. Méghozzá sokat. Az év végén jelentkező profitot (már ha van) szétosztja alkalmazottai között, hogy ők is érezzék, sikeres volt az év.

A HIT ERŐSEBB KELL, HOGY LEGYEN

Ha mindezt figyelembe vesszük, nem csoda, hogy Szepsy István az élet hullámvasútján volt már magasabban és az összes hullámvölgyet is megjárta. Elveiből akkor sem engedett, amikor szó szerint nem volt mit enni a családnak. Hite erősebb volt, semmint feladta volna. Az idő, még ha nem is kevés, őt igazolta. A magyar borászok Szepsy Istvánt tartják szakmájuk legjobbjának. Ennél nagyobb elismerés aligha kell. Persze az sem árt, ha a piac is elismeri és vásárolja a borokat. Nos, a Szepsy-bor nem csak Magyarországon, hanem külföldön is külön fogalom, különleges élmény.

TÖBB MINT BORÁSZ

Szepsy István nem csak magával foglalkozik, hanem sokat tesz a magyar borászatért es a Tokaji borvidékért is. Alapítója a Magyar Bormíves Céhnek, a Tokaj Reneszánsz Egyesületnek és a Mádi Körnek, mely a hegyaljai eredetvédelem felépítéséért dolgozik. 1998-ban az Év Bortermelőjévé választották a Tokaji borvidéken. 2001-ben a Magyar Bor Akadémia választotta Magyarország legjobb bortermelőjévé. A borásztársadalom 2009-ben ismerte el munkáját a Borászok Borásza címmel. Szepsy-borok ritkán kerülnek versenyekre, bár sok díjat nyertek már. A versenyeken ugyanis sokféle stílus jelenik meg, azokat együtt bírálják el, ilyenformán a végeredmény nem lehet reális. Egy Szepsy-bor még a borbírákat is zavarba ejtheti.

ÜZENET A GENTLEMANEKNEK

A borok csak egyetlen módon ismerhetők meg. El kell menni a borászhoz, meg kell ismerni az embert, a pincéjét, meg kell kóstolni a borait. Majd össze kell hasonlítani mások boraival. Így idővel fel lehet fedezni az egyes borvidékek, borfajták, borász stílusok jellegzetességeit, és össze lehet vetni másokkal. A kutatás es felfedezés öröme mellett a kóstoló idővel kiválaszthatja a neki legjobban tetsző borokat. Egy gentleman nem csak az tudja, hogyan illik bort rendelni, illetve milyen ételhez milyen bort tanácsos társítani, hanem bejárja az imént leírt utat is. A bort inni kell, hogy örömet okozhasson.