Kovács Ákos: Fehér sólyom, az örök lázadó

Mindenkinek van ebben az országban egy Ákos-képe. Engem most mégis egy másik Ákos-kép érdekel: az Öné.

Az enyém valószínűleg nem egyezik a külső szemlélőkével. Tudom, hogy jöttem és megyek, hogy nem voltam, és most vagyok, aztán majd megint nem leszek. Hogy a közvetítői szerep mennyire kiszolgáltatott helyzet és mennyire mulandó, azt mindennap megérzi az ember. Egy színész számára nagyon is ismerős helyzet lehet ez: valahol minden csepűrágó sorsa azonos.

Az ébren álmodásra gondol?

Egy kamaszkori álomba ragadva élünk, ez egyszerre tragikus, nevetséges és gyönyörű sors.

Akkor jobb, ha néha kikacsintunk a függöny mögül, jelezve, hogy ez csak játék?

Amit felvállal és egy életen át tesz az ember, az a legkomolyabb és legszentebb ügy, csak önmagunkat nem szabad túlságosan komolyan venni közben. Egy dolgot viszont kötelező: azt, ami a feladatunk.

Azt szoktam mondani, ha egy percre is meghal bennünk a homo ludens, a játékos ember, azzal meghalunk mi is. Mert a sok kis halál megöli a lelket akkor is, ha fizikailag még élünk. Én mint boldog kívülálló, ha körülnézek ebben a mostani magyar vágtában, úgy érzem, mintha a versenyzők nagy része fordítva ülne a lovon: csak önmagát, meg a részvételt veszi komolyan, és a célt, amiért nyeregbe szállt, abszolút nem. Hogy alakult ez így?

Úgy, hogy a magát mindenhatónak képzelő média erre tanítja a versenyzőket. Csak jönnek-mennek a pillanatnyi valóságban, úgy érezhetik egy darabig, hogy fontosak, részei az egésznek, közben fogalmuk sincs arról, hogy csupán egyszer használatos a létük. Soha nem magyarázza meg nekik senki, hogy csak szezonálisan van rájuk szükség. De miért is világosítaná fel őket az uralkodó eszmeáramlat, amely minden erejével a felszínesség és a komolytalanság felé terel mindent és mindenkit? A ma trendőrei a tradicionális műfajokat is megerőszakolják, nemhogy az úgynevezett könnyűzenét.

Hogyan, és főleg mikor lehetne itt rendet tenni?

Könnyű mindig másban látni a hibát: a rendet először mindenkinek magában kell létrehoznia.

Ha valaki ennyire tisztában van a saját helyzetével, és mindazzal, ami körülveszi, hogy tud egy ilyen helyzetben mégis ennyire mosolygós maradni? Valahányszor beszélünk, mindig lehengerel a magabiztossága és a mosolygóssága.

Örülök, ha így látszik, de nem ennyire felhőtlen a helyzet: csak nagy adag iróniával lehet elviselni. Egy feje tetejére állt világban a normalitás maga a deviancia. Valamennyien ismerjük a viccet, amikor valaki szembe megy a sztrádán a forgalommal, és hallja, ahogy bemondják a rádióban: Vigyázat, egy autós rossz irányban halad! Erre ő: Mit egy? Mind!!! Ezzel valahogy így vagyok én is. Arra neveltek, hogy létezik normalitás, és minden, ami ezen kívül van, az abnormális. Ma naponta erőszakolják ránk az ízléstelenséget, amit jó ízlésnek címkéznek fel. A hülyeség okosságként parádézik, súlytalan, röhejes pojácák szerepelnek a tévében, személyiségzavaros emberek játsszák a lélekgyógyászt a bulvárlapok hasábjain. Aki normális életet él, nem kezd fanyalogni a haza szó hallatán, aki esetleg hívő, az magyarázkodni kényszerül. Nálunk egy férfi az apuka, és egy nő az anyuka, ugyanaz a nő szült nekem négy gyereket: ez a világ legnormálisabb dolga kéne legyen.

Ez azért ma a szupersztár Ákosnak, aki nemrég avanzsált ikonná, mégsem lehet ennyire alapkérdés. Hiszen Ön több mint 20 éve az ország egyetlen töretlen karrierű dalszerző-énekese, és a felületes szemlélő azt vélheti, hogy szinte mindenek felett áll.

A töretlen siker és a vele járó irigység nem emel a napi küzdelmek fölé. Hiába van jobb sorsom az átlagpolgárnál, amíg az ország ilyen rémes szellemi állapotban van, nem lehet hátradőlni. Reményt az adhat, hogy utánunk tisztább emberek jönnek. A gyerekeim ökumenikus iskolába járnak, ahol jól érzik magukat, ahol nem szégyen jól tanulni. Sokat olvasnak, jók a sportban, és nem érdekli őket a nagy felhajtás az apjuk rocksztársága körül. Marci fi am tizenkét éves, elvittem egy díjkiosztóra, ahol az ő korosztálya volt a közönség. Az én okos és érzékeny fi am a harmadik szám után odasúgta, hogy ez a műcsillogás és az egész felhajtás hülyeség, és szeretne végre hazamenni. Tehát ahelyett, hogy ott csápolt volna a többi sikító tizenévessel, egyszerűen unta a rendezvény ürességét. Az apja fellépését illedelmesen végignézte, aztán hamar leléptünk.

Nem kéne néha pár hónapra, vagy uram bocsá’ néhány évre visszavonulni és újrafűzni a karriergyöngyöt?

Gyakran romantikázom azon, hogy legalább két évre abba kellene hagyni mindent és elmenni egy portugál halászhajóra matróznak. De nem biztos, hogy a feleségem örülne…

Tudja, hogy mi Shakira vezetékneve?

Tessék?

Jó, akkor másként kérdezem: gondolja, hogy le lehet élni egy sztáréletet egy keresztnévvel?

Ezen még nem gondolkoztam. Szerencsés vagyok, mert sorshatározó nevet kaptam a szüleimtől: a török eredetű név jelentése fehér sólyom. Magasan szálló, jó vadász, ritka madár. A stúdió és a lemezkiadóm is ezen a néven fut, ráadásul Solymáron lakom.

Érzek ebben a művésznévben valami pimaszságot, dacot a világgal szemben. Ez volt a szinte még gyerek Kovács Bonanza Ákos első, nyilvános lázadása?

Az ember kamaszként, huszonévesként dacol a világgal, a szüleivel, meg akarja mutatni, hogy mindenre képes, amit az előtte élők gyengék voltak megcsinálni. Ez természetes. Bennem is dolgozik a bizonyítási vágy, máig úgy megyek színpadra, hogy bizonyítani akarok, ilyen értelemben már több mint húsz éve vagyok kezdő énekes, hiszen mindig újrakezdem. A névben az tetszett, hogy önazonos, nem valami felvett, kacifántos művésznév.

Most őszintén. El tudja képzelni, hogy élete végéig ott áll a színpadon és lázadó dalszövegeket énekel? Gondolkozott már azon, hogy mi lesz Ákos, a nagypapa foglalkozása?

Egész életemben a költészet, a könyvek bűvöletében éltem, ez vonzott a zene felé is. Nem lehetetlen, hogy írni fogok, de már az is elég lenne, ha békében olvasgathatnék.

Végletesen harcos alkat?

A küzdelmeimet nagynak és keménynek élem meg, pedig az enyémek is apró, emberi csaták. A nap végén véresen, csatakosan térek meg a harcból, vértemen és pallosomon különböző ellenség-alkatrészek fityegnek, tehát küzdőként élem meg a hétköznapjaimat. 42 évesen is rácsodálkozom a sikerre, mert olyan, mint a menzai bukta: rengeteg fojtós tésztát kell lenyelni azért a kis lekvárért…

Kell, hogy tudja ezt a közönség? Kire tartozik a művész harca?

Senkire, ezt nem is értheti más. Nem hajtok a tömeg együttérzésére.

Nem irigyli titokban azokat, akik felületesebben élnek, és ezért könnyebben aratják le a sikereket is?

Néha nagyon irigylem őket, pedig tudom, hogy a küzdelmesebb élet lényegében tartalmasabb.

Szerencsés embernek tartja magát?

Nagyon szerencsés vagyok, de sokat dolgoztam érte. Talán úgy pontosabb, hogy szerencsés vagyok, mert mindig megdolgozhattam a sikerért. A rockzenében az imázs mindenek felett áll. Az én imázsom nem halotti maszk, hanem a saját arcom. Az vagyok, akinek látszom. Pont a csaták miatt maradtam ember. A közönséget nem is kell győzködni, hogy értsék: én ők vagyok.

Ez ma hatalmas luxus.

Kiszolgáltatottá tesz, de nagy jutalom is egyben. Az élet, a teremtés – és végső soron a művészet – nem demokratikus rendszer. Az erő nem egyenletesen oszlik el a világban, hanem kisebb-nagyobb csomópontokba gyűlik. Aki képességesebb, akinek több erő jutott, az többet is kell adjon. Nekem nincs színpadi énem. A néző, a hallgató engem kap, ha eljön egy koncertre vagy megvesz egy albumot.

Mennyire konzervatív ez a lázadó Ákos?

Gentlemannek tartom magam – már csak a neveltetésem, a belém plántált családi értékrend okán is –, tehát nem lehetek más, csak konzervatív, azaz megőrző. Szembefordulni a trenddel és konzervatívnak lenni: ez ma az igazi lázadás.

ÁKOS – DISZKOGRÁFIA

1989 – Induljon a banzáj! (Bonanza Banzai)

1993 – Karcolatok, angol verzió: So Much Larger (első szólólemez)

1994 – Test, angol verzió: All is one

1995 – Búcsúkoncert, a hangfelvétel az utolsó Bonanza Banzai lemez, melynek megjelenéséig a zenekarnak összesen 11 albuma látott napvilágot

1995 – Indiántánc, angol verzió: Firedance (1996)

1996 – Elő dalok

1997 – Beavatás, angol verzió: I.D.S.(1998), ÚjRaMIX

1998 – Ikon

1999 – Ismerj fel!, angol verzió: Call my name! (Az Ikon dalai közül is tartalmazott néhányat)

2000 – Hűség

2001 – A hét parancsszó

2002 – Vertigo, Új törvény

2003 – Andante

2004 – Az utolsó hangos dal

2005 – X+I+Andante extra

2006 – Még közelebb

2008 – Kaland a régi királlyal

2009 – 40+

ÁKOS – DÍJAK

1989 – elkezdődött zenei karrierje a Bonanza Banzai énekeseként

1993 – Arany Zsiráf-díj a Bonanza Banzai tagjaként (Az Év Koncertje, Az Év Popzenekara, és Az Év Poplemeze). Szólókarrier indulása.

1994 – Huszka Jenő-díj (Artisjus – Az Év Dala), Arany Zsiráf-díj (Az Év Videója)

1998 – Arany Zsiráf-díj (Az Év Legsikeresebb Rockalbuma), a Magyar Előadóművészetért Alapítvány nemzetközileg is elismert LYRA-díja

1999 – Arany Zsiráf-díj (Az Év Rockalbuma, Az Év Videoklipje)

2000 – EMeRTon-díj (Az Év Koncertprodukciója), Arany Zsiráf-díj (Az Év Rockalbuma, Az Év Filmzenéje – Tarzan-album)

2001 – Comet-díj

2002 – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, Bravo Otto (Az Év Férfi Énekese)

2003 – Arany Zsiráf-díj (Az Év Rockalbuma), Comet-díj

2004 – Artisjus-díj (Az Év Produkciója), Fonogram-díj, a Széchenyi Társaság Díja

2007 – az MTV (Music Television) első magyar díjazottja

2008 – Comet-díj (A magyar könnyűzenéért életműdíj)