Megszólítás

Egyes nyelvekben a megszólítás egymástól jól elkülöníthető formái alakultak ki - ilyen például a német és a magyar - más nyelvekben csak a keresztnév vagy a családi név használatából következtethető ki az, hogy tegező vagy magázó formát hallunk. Ha George-nak szólítunk valakit angolul, akkor tegezzük őt, ha Mr. Smith-nek, akkor magázzuk. A társadalmak fejlődésével, finomodásával egyre jobban tért hódított a magázódó kommunikálás, ma ezt nevezhetjük általánosnak. A társadalmi szokások lazulásával és a kommunikációs rendszerek elterjedésével párhuzamosan ismét a tegezős, lazább formák válnak általánossá, és csak a magasabb társadalmi érintkezési szinteken és a formális világban kötelező a magázódó forma.

Alapvetően a magázó forma a hivatalos, a tegező a családi és baráti kapcsolatok formája.

KERESZTNÉV, BECÉZÉS

Tegezésnél az emberek egymást keresztnevükön szólítják. Minél bensőségesebb a kapcsolatuk, annál inkább használnak becéző formákat – Gabriella, Gabi, Gabikám –, illetve beceneveket, amelyek az illető személy adott kapcsolatban vagy esetleg adott körben ismert neve. Ha ez a becenév humoros vagy esetleg mások előtt kellemetlen lenne, akkor ezt csak négyszemközt, illetve zárt társaságban illik használni. Nem túl stílusos szerelmünket mások előtt Macifülnek, Gidácskának vagy éppen Bungyilibungyulinak szólítani. Intim viszonyban egymást szerelmemnek, drágámnak, egyetlenemnek… stb. is szokták nevezni az emberek, ezek a megszólítások mások előtt is használhatóak.

KOVÁCS ÚR ÉS ASSZONYOM

A magázós megszólítás férfiak esetében egyszerű, hiszen a vezetéknévhez kapcsolt „úr”-ral bármilyen közegben eleget teszünk az udvariassági követelményeknek. Nők esetében a helyzet nehezebb, mivel a Kovács Asszony megszólítás szokatlan és idegen, a Kovácsné meg lehet helytelen, hiszen ha nem a férje nevét viseli a nő, akkor nem az. Éppen ezért a nők helyes megszólítása vezetéknév nélkül, önmagában az „Asszonyom!” vagy „Hölgyem!” forma.

Természetesen az asszonyom forma csak a férjezett nőkre lenne használható, de nálunk bemutatkozásnál vagy a név megismerése által nem fejthető meg az adott ember családi állapota. Ezért az asszony és a hölgy megszólítás egyaránt elfogadható. Hivatali rangokhoz viszont csak az asszony tagot szabad használni: főosztályvezető asszony, elnök asszony. Bizonyos foglalkozások mellé a nő tagot használhatjuk csak, ilyenek a bíró-nő, doktor-nő, tanár-nő.

KERESZTNÉV MAGÁZÓDVA

Ha bemutatkozásnál a nő a keresztnevét hangsúlyosan kiemeli, illetve ha engedi, hogy keresztnevén szólítsuk, akkor a keresztnevet kell használni, esetleg az asszony toldalékkal: Kedves Zsuzsa asszony… Sohasem Zsuzsa hölgy(!) vagy minden kiegészítés nélkül. Ilyen esetben a férfinak is illik felajánlania a keresztneves társalgást. De azt, hogy István úr, soha ne használjuk, ez a női verzióval ellentétben udvariatlan, behízelgő és alázatoskodó.

EGYEDI MEGSZÓLÍTÁSOK

Római katolikus pap esetén tisztelendő úrnak, reformátusok esetén tiszteletes úrnak kell szólítani, a rabbi megszólítása pedig professzor úr.

Ha valakinek tudományos címe vagy doktori fokozata van, akkor megszólításakor ezt is használhatjuk: doktor úr, professzor asszony.

A hivatalos rangot önmagában ugyancsak használhatjuk: államtitkár úr, elnök asszony, miniszterelnök úr.

A méltóságos, nagyságos, tekintetes, kegyelmes megszólítások a mai korban nem használatosak, csupán a hivatalos protokoll helyzetekben. A minisztereknek és magasabb állami hivatalokat betöltőknek, valamint a nagyköveteknek excellenciás is lehet a megszólítása, a bíborosnak pedig kijár az eminenciás megszólítás. A királyi családok tagjainak hivatalos megszólítása mindig attól függ, hogy sorban milyen közel állnak a koronás főhöz: a királyi fenség megszólítás csak az uralkodónak és vér szerinti leszármazottainak jár.

A TITULUS ÖRÖK

Az egyszer elért magas tisztségnek járó tisztelet akkor is jár, ha az adott személy már nem tölti be a posztot, ezért hivatalos megszólításnál az exminisztereknek, miniszterelnöknek, államfőnek, nagyköveteknek, parlamenti elnököknek és bírósági elnököknek jár egykori titulusuk.

CSENDŐR PERTU

Az ősi társadalmakban az emberek tegeződtek egymással, majd az osztálytársadalmak kialakulásával létrejött a megszólításon keresztüli osztályozás. A magasabb rangúak, a nemesek az átlagembert tegezték, kurtán keresztnevén szólították, miközben felfelé a keresztnevet mindig a rang vagy a cím megjelölése is kísérte. Az ilyen formát nálunk csendőr pertunak nevezték, azaz csak a társadalmilag magasabb osztálybéli használta a tegezést, az alacsonyabb magázott. Gondoljunk csak a harmincas évek híres magyar filmjeire, a ház urának „kezicsókolomot” köszön a szolgálólány, akit az úr tegez.