A világ legdrágább borai

A valaha volt legdrágábban értékesített bor egy 1992-es Screaming Eagle Cab volt a Napa-völgyből, amelyért 2000-ben 500 ezer dollárt fizetett Chase Baily, a Cisco System ügyvezető igazgatója. Igaz, jótékonysági rendezvényen értékesítették a bort, amikor mindig egy kicsit jobban fog a vásárlók tolla, ha azonban a szimpla birtoklási vágy (vagy szomj) diktálta a tempót, akkor meg is állt az összeg 420 000 dollárnál.

Ráadásul nem egy üvegről beszélünk, hanem a hatszáz palackos, 1982-es Chateau Mouton-Rotschild gyűjteményről, amelyet 1997-ben ütöttek le a New York-i Christie’sben. A Mouton kastély egy másik területen is uralkodó: egy 1945-ös, 4,5 literes óriáspalackjával (bordeaux-i Jeroboam) magasan uralja az átlagosnál nagyobb üvegű borok versenyét, 1997-ben a londoni Christie’s-ben egészen pontosan 114 614 dollárt fizettek érte.

Az átlagos méretű borok (0,75 liter) között is egy bordeaux-i végzett az élen, az 1787-es Chateau Lafite-et 160 000 dollárért vették meg, jelenleg a Forbes Collection darabja. Az 1985-ben értékesített bor értékét az is növeli, hogy Thomas Jefferson névjegye is ott díszeleg az 1787-es remekművön. A volt amerikai elnök monogramja egyébként azon az 1784-es Chateau d’Yquemen is rajta van, amit egy évvel később adtak el 56 588 dollárért.

Ez a sauternes-i alkotás ma a legdrágábban elkelt édes fehérbor. A szárazak között az 1978-as Le Montrachet az uralkodó, a Romanée-Conti birtokról származó bor hét palackját 167 500 dollárért kaparintották meg a Sotheby’s aukciós házában. Ha már Burgundia, a vörösborok versenyében is a Romanée Conti (1990) ül a trónon, a hat magnum (1,5 literes) palack 1990-es évjáratot 2002-ben a New York-i Zachy’sban ütötték le 69 600 dollárért. Az „egyéb” kategóriák győztesei sem kisebb nevek, a kaliforniai borok külön versenyét az 1994- es Screaming Eagle, a sherryk küzdelmét pedig az orosz (Krím) Massandra pincészet 1775-ös remeke nyerné a maga négyezer, illetve 43 500 dolláron elkelt példányával.

A legbizarrabb kategória a „legdrágábban elkelt, összetört boroké” lenne, egy szerencsés (és szerencsétlen) vásárlónak egy ízben a 225 ezer dollár értékű, 1787-es Chateau Margaux csúszott ki a kezéből…

MEGÉRTENI A BOR ÜZENETÉT

Rippl Béla, a pécsi Kalamáris étterem igazgatója, a téma avatott szakértője, hisz már több magyarországi aukció szervezésében és lebonyolításában is részt vett. „Nálunk a borok hatvan százalékát meg lehetett kóstolni. Úgy vélem, így lehet igazán megismerni, mit is veszünk. Ha nem kóstolunk, akkor műgyűjtők vagyunk, ha igen, megértjük a bor üzenetét.” Rippl élesen elválasztja a bort minden más alkoholtól. „Nem whiskey, nem konyak. Ezek örök italok, a bor viszont folyamatosan változik, nincs két ugyanolyan, minden üveg egyedi!” Kalamáris tulajdonosa szerint nem mindegy, milyen ruhában, milyen pohárból kóstolunk, kik vannak a társaságunkban. Az összeállításunkban szereplő italok ára inkább azt mutatja, műgyűjtőkkel, mint műértőkkel van dolgunk. „Ahogy mondtam, kóstolás nélkül nem lehet reális képet kialakítani, a vásárló itt a márkának, és annak hagyományainak hódolt. Ettől függetlenül még lehet értő fogyasztó.” Rippl fontosnak tartja a közösségi megismerést, amire az aukciók többségén nincs lehetőség. „Ez olyan, mint amikor egyedül megyek színházba. A végén, ha tetszett a darab, ha nem, nem tudom kivel megosztani. Egy bor is akkor jó, ha hozzáértő társaságban élvezzük.”