Az első cirkálók a 40-es osztályba tartoztak. Kandó Kálmán 1924-ben a német Adam Harmstól rendelte meg hajója tervét, mely a füredi gyárban épült egy évig. A Glóriát 1925-ben bocsátották vízre. Szintén Harms tervei alapján készült rá egy évre a Nemere 40-es cirkáló Moldoványi Jenőnek. Mindkét hajó többszöri felújítás után ma is eredeti szépségében csodálható meg.
A 30-asok közül Rabonbán volt az első, mely Ugron Gábor megrendelésére feltehetőleg Németországban készült. Ez a hajó nyerte 1934-ben az első Kékszalag versenyt. Három év múlva Ugron Gábor újat építtetett, Rabonbán II néven, mely számos versenyen indult, gyakran végzett a helyezettek között, 1969-ben a Kékszalag győztese volt. 1995-ben újították fel, Bujtor István kormányzása alatt ötször szerzett magyar bajnoki címet.
1944-ig közel harminc cirkáló épült, a legtöbbjük – tulajdonosaik küldetésszerű gondoskodásának köszönhetően, megmenekülve az enyészettől, eredeti anyagokkal felújítva – ma is szeli a habokat. Külön rendeznek versenyeket számukra, önálló hajóosztályként az országos bajnokságon, de kormányosaik büszkén futnak velük különféle regattákon.
A 30-as cirkálók közül a Kékszalag abszolút győztese volt a Rabonbán I, a Vészmadár, a Kékmadár, a Trinidad, a Rabonbán II és a Hárpia.
A legtöbb bajnoki címet a Kékmadár szerezte olyan legendás kormányosokkal, mint építője: Tuss Miklós, Heinrich Tibor, idősebb és ifjabb Farkas László, Rauschenberger Miklós és jelenlegi tulajdonosa: Wossala György. A hajó 1938-ban született cédrusfából Hurican néven, Tuss Miklós egy megnyert bajnoki cím után adta el a kor legendás vitorlázójának, Heinrich Tibornak, aki átkeresztelte Kékmadárra.
A balatoni hajózás, vitorlázás XIX. századi kialakulása óta a magyar arisztokrácia, társasági elit, gazdasági és kulturális szcéna találkozásának színtere. Eseményei jelentős hatást gyakorolnak a mindenkori üzleti életre. Nem véletlen, hogy az utóbbi években egyre gyakoribbak azok a versenyek és találkozók, melyen bankárok, biztosító társaságok, informatikai és telekommunikációs cégek vezetői ülnek egy hajóban, egy asztalnál.
A Balaton, a hajózás, a szabadidő közös eltöltése alatt meghatározó kapcsolatok alakulnak ki.
Mi volt előbb: a bor vagy a hajó?
Vitorlázás esetében a versenyzéshez nem társul szorosan az élsportolói életforma, minden hajósnak van polgári foglalkozása, bár bizonyos szakmákhoz a kezdetek óta köthető. A hajóépítők mellett számos orvos és borász vezeti győzelemre egységét évtizedek óta különféle versenyeken.
Kiválóan hajózó borász kormányosok a teljesség igénye nélkül: Bujdosó Ferenc, Simonfay Géza, Ember Sándor, Polgár Zoltán, Töltl József, Varga Zoltán, Kamocsay Ákos, Polgár Zoltán, Szeremley Huba és Homola Szabolcs.
Kifejezetten a magyar borász szakmának rendezték meg idén először a Bor-Borász Regatta, hatalmas sikerrel. Közel 40 hajó indult borász kormányosokkal és mancsaftokkal fedélzetén a Corso Vino által szervezett versenyen amelynek vándordíját egy évig Bujdosó Ferenc mondhat magáénak. A hajós borász legendás, kétszer is Kékszalagot szerző Gardazzurra liberájával szállt versenybe.
A regatta abszolút győztese a Balaton történelmi klasszikusa, a Kékmadár lett, a Malatinszky Kúria színeiben. A kecses cirkáló cédrus testével most is maga mögé utasította az összes egységet, összeszokott, Wossala György – Németh Péter – Varga Nelly által alkotott legénységét Malatinszky Csaba erősítette.
Elfogultság és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Kékmadár mellett az esemény abszolút nyertese volt minden jelenlévő, független attól, hogy vízre szállt-e, vagy csak a regattát kísérő parti programokban vett részt.
A jó magyar borok és a jó társaság a viharos futamokkal együtt is szelíd emlékké nemesül, megfogalmazva az ismétlés iránti vágyat.
Tavasszal bemutatjuk a Gentleman magazin oldalain, hogyan lehet bekapcsolódni a yachtklubok életébe, a társasági vitorlázás eseményeibe.
Addig is ajánluk figyelmükbe a Borász Regattára benevezett borok győztesét, a 2006-os évjáratú Bock Cuvée-t.
Ábránfalvi ifj. Dr. Ugron Gábor
1880-ban született Marosvásárhelyen. IV. Károly Király Őfelsége kinevezte Erdély Királyi Biztosának, többek között az Erdélyi Bortermelő Szövetkezet igazgatósági tagja, Esterházy Móricz kormányának belügyminisztere, az Országos Takarékossági Bizottság elnöke, munkájáért Horthy Miklós Kormányzó Úr Őfőméltósága I. o. Magyar Érdemkereszttel tüntette ki. 1931-1942-ig a Magyar Vitorlás Yacht Szövetség elnöke volt. Elnöksége alatt épültek ki fontos nemzetközi vitorláskapcsolataink, így a kontinensen rendezett első Európa bajnokság megrendezése, vagy az úgynevezett „Öt-tó versenyek”, illetve az Európai Vitorlás Szövetség életre hívása. Nagyhatású sportember volt, munkássága nyomán vált elismertté a magyar versenyvitorlázás. 1952-ben megvont nyugdíját 57-ben Kodály Zoltán segítségével sikerült visszakapnia, és ebből, valamint külföldre került gyermekei és régi baráti kapcsolatainak támogatásával élt egészen 1960-ban bekövetkezett haláláig.
A Kékmadár névadó eseményének története
A hajó keresztelője a HYC clubházában ünnepség keretében jött létre. A nők estélyi ruhában jelentek meg, a férfiak fehér nadrág és kék kabát, yacht öltözetben. A pezsgős névadás után emelkedett hangulatban, Deér Ödönné és Henger Ottóné azzal karolt Káldyba (Káldy Ferenc vitorlázó – a szerk.), hogy bedobják yacht öltözetben a Balatonba. Meg is indultak vele a keskeny stégen, de ő nem vette komolyan tervüket. A stég közepén valóban azt látta, hogy meggondolták magukat a hölgyek, és kezüket kihúzták karjából és megfordulnak visszafelé. Ám a fordulásnál Deérné hirtelen mozdulattal meglökte Káldyt és ő ívben repült a víz fölé. Az utolsó pillanatban azonban elkapta Deérné karját, ki estélyi ruhában együtt repült vele a Balatonba, vizet, iszapot derékig érő vízben taposva. Így folyt igen jó hangulatban tovább a hajó-keresztelő. – Heinrich szerint ő ezen keresztelőnek köszönhette KÉKMADÁR hajójával sok-sok kiváló eredményét. (Forrás: A balatonfüredi Hungária Yacht Club története)