CÉLOK, EGYSZERŰEN

Könnyed ötletekkel lett úrrá a válságon, pedig a szűk esztendőket pont a feltörekvő időszak kellős közepén kapta nyakba. Az efféle tudás megszerezhető vagy nagyfőnöknek születni kell?
Én nem születtem annak (nevet). Van, aki annak születik, én nem. Nem is volt a célom, hogy főnök legyek, mert mindig csak a következő célra koncentrálok. Sosem mozogtam a mainstreamben, hanem mindig az adott időben legtöbbet nyújtó továbbképzési lehetőséget kerestem. Ilyenek nem voltak Ausztriában, ezért jártam Németországban, Svájcban, Párizsban iskolába. Ezek csúcskategóriás képzések voltak, miközben folyton arra koncentráltam, hogyan tudok továbbfejlődni, és a megszerzett tudást munkámban kamatoztatni. Ez a tudatos fejlődés terelt ide, ahol ma vagyok, de sosem volt célom, hogy Big Boss legyek. Mindig érdekes munkára vágytam, és úgy gondoltam, az anyagi javak is megjönnek majd hozzá.

Mielőtt Magyarországra jött, hogy elfoglalja élete első főnöki beosztását, hogyan tudott felkészülni a feladatra?
Nagyon gyorsan zajlott minden, úgyhogy nem tudtam felkészülni, hogy megtudjam, mi vár rám. Azt tudtam, nem akarok közvetlenül beleszólni, hogy a szerelő hogyan szereljen, az értékesítő miként adja el az autókat. Hamar megéreztem, nem a munkájukat kell jobbá tennem, hanem a jövőbe kell utat mutatnom nekik. A MB-Autóból váltunk ki új cégként – tulajdonképpen az volt az én munkám, hogy ebben az új helyzetben magunkra találjunk. Szerintem sikerült, mert akármikor visszatérek ide, látom, az itt dolgozók még mindig azonosulnak a „cégtudattal”, jól érzik magukat, és jól is cseng a Pappas neve Magyarországon.

Hogyan történt mindez a gyakorlatban? Mert például a szerelőket, gondolom, nem lehetett látványos grafikonokkal meggyőzni. Őket például hogyan biztatta, hogy gerade aus kövessék?
Nyilván nem ment egyik napról a másikra.Nekem az volt a lényeges, hogy az egészet személyesen tapasztaljam meg, ezért sokat jöttem-mentem, még vidékre is, a márkakereskedésekhez. Fontos volt ugyanis, hogy köztük legyek, hogy – bár nem beszélek magyarul – folyamatosan kommunikáljak velük, hogy érezzék a jelenlétemet, és lássák, nem elefántcsonttoronyban ülő megközelíthetetlen főnök vagyok, hanem olyan, akit tényleg érdekel a cég és a benne dolgozók sorsa, jövője. Sosem felülről érkező nyomással irányítottuk a céget. Ha az embereknek meg akarod tanítani a hajóépítés tudományát, akkor nem azt kell megmutatni, hogyan kell hajót építeni, hanem először meg kell szerettetni velük a tengert. Az volt az ötletem, hogy megéreztessem velük az elképzeléseimet, tehát hajóépítésről szó sem volt. Csak a jövőképről. Nyilván mindig vannak olyan emberek, akik nem tudnak, nem akarnak a csapattal haladni, azoktól megváltunk, mert megmérgezik a légkört.

Kérem, finomítson még, mert még továbbra is ködös, hogyan ragadta magával munkatársait. Értem, járta az országot, de elképzeléseit hogyan interpretálta?
Az első és legfontosabb, hogy jó emberekkel dolgozz együtt. Aztán mindig nagyon meghatározó, hogy jó munkáltatók legyünk, jó keretfeltételeket biztosítsunk, és hogy ezen a kereten belül szabadon mozoghassanak a dolgozók. Az első karácsonyi összejövetelünk Pécsen volt egy sváb étteremben. Ettünk, ittunk, beszélgettünk jó hangulatban. Viszonylag késő volt, amikor odajött hozzám egy szerelő, megveregette a vállamat, és megkérdezte, tudom-e, milyen autója van. Nem tudtam. „Trabi” – válaszolta. Jó hangulatban, viccesen azt akartam felelni, milyen jó kocsija van, de nem tettem. „És tudja, milyen szerszámokkal dolgozom, amelyekkel buszokat is szerelnem kellene?” – folytatta. „Olyanok, amelyekkel még a Trabantomat sem tudnám megjavítani!” Elkönyveltem, oké, ezzel valamit kezdenem kell. Hamarosan vásároltam új szerszámokat, persze nemcsak neki, hanem minden ott dolgozónak, melyeket személyesen vittem el. Ezzel pedig azt hangsúlyoztam, hogy én megteremtettem a jó keretfeltételeket... azonfelül érzik, van itt valaki, aki meghallgatja őket, foglalkozik velük, sőt, ha megalapozott a kérésük, meg is valósítja. Promise and deliver! És természetesen nem kizárólag a szerelőkkel, hanem minden egyes dolgozóval ment ez a fajta stílusváltás, ami nagyon hamar éreztette is a hatását. Kommunikáció, stabil pillérek – amiket magamnak kell lerakni, és nem szabad engedni –, keretek, amihez viszonyulhatnak a munkatársak. Ráadásul konzekvensen kell eljárni, a célokat véghez is kell vinni, ne csak azt lássák, mondok valamit, és a fele vagy a negyede sem valósul meg. Ennek így kell működnie befelé. Egyúttal kifelé, a vevőknek is tudniuk kell, mire számíthatnak nálunk. És nagyon fontos, hogy a belső és a külső kommunikációnak találkoznia kell, egységet kell képeznie. Ez a kulcs a sikerhez.

Ön munkamániás?
Túl sokat dolgozom. Ahogy az előbbiekben a cégen belüli sokrétűségről meséltem, az a tükörképem. A munkában és a magánéletemben is multitasking vagyok. Nagy családom van, négy gyerekkel, hiszen ez már önmagában sem tipikus szituáció. Ők is folyamatosan kihívások elé állítanak: a legnagyobb fiam Dubajban dolgozik, a lányom Bécsben tanul, a két kisebbik még otthon van; a legkisebbik ovis. Folyamatos mozgásban vagyok, igen. Nincs olyan év, hogy ne újítanék, építenék, bővítenék a magánéletemben, otthon is. Szeretek újat kialakítani, valami meglévőt jobbá tenni. Szeretem a régi dolgokat; ezek újjal kombinálása nagy kedvencem. Éppen ezért néha elmegyek oldtimer ralikra, felpattanok velem egyidős Vespámra és élvezem a Dolce Vita-életérzést. Tehát nemcsak munkamániás vagyok, hanem szeretem a Dolce Vitát is! Nem hivatalos és beskatulyázott, kedvelem a kevésbé konvencionális dolgokat.

Igen, emlékszem, amikor nem volt még divat a rózsaszín ing, Ön már akkor is meggyőző határozottsággal viselte...
Szüleimtől szabad teret és mindig pozitív visszajelzéseket kaptam arról, amit csinálok - és itt nem feltétlenül a tanulmányi eredményeimre kell gondolni. Leginkább ennek köszönhető, hogy egészséges önbizalmat tudtam kialakítani. És az is sokat számított, hogy azok a döntések, amelyeket meghoztam életemben, többé-kevésbé támogatást kaptak. Éppen ezért nem is nagyon kértem tanácsot mástól. Soha nem is orientálódtam mások mentén, mindig csak saját céljaim, elképzeléseim szerint. Ilyen a rózsaszín ing esete is. Nem azért hordtam, mert mások hordták, vagy ez a trend, hanem egyszerűen jólesett. Például amikor Thaiföldön dolgoztam, az egyetlen sportolási lehetőség a golf volt. Csináltam is. Aztán visszatértem Ausztriába, és láttam, kik űzik, abbahagytam. Mindig saját magamat határoztam meg. Szerintem nagyon fontos az, hogy az emberek a magán- és az üzleti életben egyaránt tudják, mit testesítek meg, mit képviselek. Hogy nemcsak úszom az árral, hanem tudom, mit akarok, miközben hű maradok önmagamhoz. Mert az önazonosság nagyon fontos. Soha nem megyek a tömeggel.

Bár mondta, hogy döntéseiben nem kérte más tanácsait, azért van példaképe?
Igazából nincs, aki afféle minta lett volna számomra. Gandhi viszont mindig nagy hatással volt rám: célkitűzéseit a legegyszerűbb eszközökkel próbálta megvalósítani. Mindenféle hajcihő és fenékkerítés nélkül. Általában ilyen emberek állnak közel hozzám: nagy célok, egyszerűen megvalósítva.

Gandhiról hallottam egy történetet. Utazott a zsúfolt vonaton és a szél kivitte az ablakon az egyik cipőjét. Amire ő fogta a másikat, és gyorsan utána hajította...
Én is ezt tenném.

Tudja, szerintem Ön őszintén mosolygó maximalista.
Igen, alapvetően jókedvű vagyok és pozitívan szemlélem a világot, azért is szeretem Gandhit és a hozzá hasonló embereket, akik valami jót adnak a világnak. Maximalista? Igen, sok dolog van, amiben nem engedek, de sokszor vannak olyan helyzetek, ahol megelégszem 90-95 százalékkal, mert a maradék öt-tíz százalék megvalósításával esetleg sokkal több veszne el. Most csalódott?

Egyáltalán nem. Sőt! Tetszik ez a lehetőség.
Akár időben, akár emberi kapcsolatokban veszhetnek el dolgok.

Végül is mik a legközelebbi tervei?
Végigmentem az El Caminón, de a Selyemúton még nem. Van olyan tervem is, hogy hajómmal átszelem a Földközi-tengert. A fő célom mégis az, hogy megtaláljam a kellő időt ezekre... bármi is legyen az.

VÁLSÁGMENEDZSELÉS FOCIHASONLATTAL
A feltörekvő cég és vezetője hamar nyakba kapta a gazdasági válságot, de a Pappas mégis tudott fejlődni – ráadásul minimális fájdalommal. Az első három év nagyon intenzív időszak volt a Pappasnál (2005 és 2008 között), erős növekedéssel, aztán jött a válság. Óriási veszteségeket könyveltek el mindegyik szegmensben: a teherautók piacán 80, a transzporterekén 60, a személygépkocsiknál 40 százalékosat. Az csak nehezítette a helyzetet, hogy ez mind egyszerre történt. „A legfontosabb az volt, hogy stabilizáljuk az állapotunkat” – emlékszik vissza Friedrich Lixl. „Ez olyan jól sikerült, hogy a válság idején még nyitottunk is kereskedést Debrecenben.” A titkot is elárulta az akkori cégvezető: a Mercedes mellé új márkákat hoztak be a legkülönbözőbb célcsoportoknak, így a hatalmas infrastruktúrát fent tudták tartani. Így az új márkákkal (Chrysler, Jeep, KIA, Fiat, Lancia) sikerült visszatérni arra a szintre, amit a válság előtt csak a Mercedesszel produkáltak.
„Az volt az elképzelésem, hogy legyen jó a védekezés, mozgékony a középmezőny és csatársor, amelyik sok gólt lő. Válságmenedzselésünkben ennek a háromnak az egyvelege valósult meg, hogy nem csak a védekezésre fektettük a hangsúlyt, nehogy egyetlen gólt is bekapjunk. Védekezésünk abban nyilvánult meg, hogy masszívan csökkentettük a kiadásokat. Elbocsátások is voltak, de a régen nálunk dolgozókra ügyeltünk. A legfontosabb az volt, hogy a márkakereskedéseket tartsuk meg, és meg is tartottuk, még a legproblémásabbakat is. A támadásban – egyébként a focis hasonlatot használtam a menedzsmenti találkozókon is – új márkák bevezetésével tudtunk gólokat lőni. Ezek szinergiája volt a középmezőny, a már meglévő infrastruktúra, vagyis új embereket nem vettünk fel az új feladatokra, hanem például ugyanaz volt a könyvelés. A védekezés és a támadás tehát végső soron a középmezőnyben találkozott. Jól is sikerült a válságmenedzselés.

A CÉGES AUTÓ
Amikor Friedrich Lixl megérkezett Magyarországra, a Pappas Autó ügyvezetői székébe, elé rakták a lehetséges cégautók listáját, hogy válasszon. A legöregebbre és legolcsóbbra bökött.

RÉGI-ÚJ EGYVELEG
Friedrich Lixl nagy kedvence a régi és az új harmonikus egyesítése. Éppen ezért jár Mercedes G-osztállyal, ami ennek a filozófiának a tökéletes megtestesülése: a hetvenes évek vége óta kapható kockaterepjáró külsőleg alig változott, viszont a legmodernebb technikát hordozza. Ezen elgondolás mentén alakította ki a Pappas Hunyadi János úti központjában a régi, többszintes ipari épületből az úgynevezett „élményátadót”, ahol az ügyfelek luxuskörülmények között vehetik át autóikat. Az irodája is itt volt a harmadik emeleten.