PUSZTAI FERENC

AKÁR HITCHCOCK
Egyik filmjénél majdnem elveszítette a saját házát. A rizikó mindennapos a pályáján, de azért mára megtanulta, hol az ésszerű kockázat határa. Eleinte csak kalandorságból producelt, aztán komolyra fordult a dolog. Az év producerének választották 2010-ben, talán ő büszkélkedhet a legtöbb neves díjat nyert filmmel. Folyamatosan tanul, és változik – ahogy a filmes környezet is –, de egy dolog állandó: minden filmben feltűnik egy epizód erejéig.

Arra gondoltam, kezdjük azzal a filmmel ezt az interjút, amelyre mindenki felkapja a fejét, mert látta. De rájöttem, olyan filmeket készítesz, hogy ez nem fog menni.
Magyarországon erre eleve kevés esély van.

Ha meg kellene nevezned a legnagyobb sikert?
Ha a közönségről beszélünk, akkor A nyomozó.

És ha díjakról? Pál Adrienn?
Cannes miatt talán, de a Friss levegő annak idején szerintem több fesztiválon járt, talán több díjat is nyert, és talán a közönség is jobban szerette. Egyébként A nyomozó is sok fesztiválon nyert. Az a film mindkét irányba tudott sikert felmutatni. Azaz szerették a nézők és a zsűrik is.

Te melyikre mondod, hogy az a siker?
Mindegyikre. A filmjeim, mire megszületnek, olyanok lesznek, mint a gyerekeim. Amikor elkészül egy, akkor nagyon jó érzés kerít hatalmába, ami arról szól, hogy ha talán néha nem is úgy, ahogy terveztük, néha kínkeservesen, de megcsináltuk. Dobozban van, elkészítettük. Megszületett.

Azt gondolnám, hogy úgy lehet kevésbé populáris filmeket létrehozni, ha az ember forgat nagy kasszasikert is, és az abból befolyt pénzből fedezi a nyereséget nem, vagy alig termelőt. Te nem is akartál sok százezer nézős mozit csinálni?
Szerintem nem feltétlenül van így, ahogy mondod, de azt gondolom, hogy nagy közönségsikert elérő filmet létrehozni nagyon komoly munka. Tehetség kell hozzá, szorgalom, stb... Én nem ebben az irányban éreztem a kiteljesülést. De hangsúlyozom, hogy nem degradálóan mondom ezt, mert nem látom úgy, hogy kevesebbet érne egy igazi vígjáték, mint egy művészi dráma.

Nincs átjárás?
Biztos, hogy van, gondolkodom is azon, hogy megpróbáljam. De nem tuti, hogy menni fog.

Miért, szerinted miben kellene változnod ahhoz, hogy népszerűbb filmet készíts a mostani énedhez képest?
Hú, nehéz kérdés. Először is át kell állítanom a kapcsológombot, és elhatározni, hogy ilyet akarok. A személyiségemet nem tudom kikapcsolni, így biztosan törekednék ezen belül is az intelligens szórakoztatásra. De lehet, hogy ezzel már eleve szűkítem a közönséget, nem is tudom. Kellene hozzá jó forgatókönyv, jól értelmezett humorral, és máshogy kellene finanszírozni.
Talán ezért sem álltam eddig neki. Mert a mi filmjeinket mindenki egyfajta kulturális értéknek és terméknek tekinti. Én az ilyen típusú filmek finanszírozási rendszerét ismerem, és tudom használni.

Azaz tudod, hol a pénz.
Ismerem az alapítványokat, ők is engem, ismerem az adórendszereket, ezért tudom működtetni ezt a szisztémát profi módon. Azok a filmek, amelyek közönségfilmek, szórakoztató ipari termékek, melyek gazdasági céllal jönnek létre. A piacról kell finanszírozni. Máshogy kell finanszírozni.

Más mentalitás kell, vagy csak mástól kell pénzt szerezni?
Mástól.

Melyik filmmel küzdöttél a legtöbbet?
Mindegyikkel. Még egy film sem ment simán.

Hiába a sikeres rendező, producer?
Igen. Vagy kifaroltak a támogatók, vagy összeomlott a Mozgókép Közalapítvány. Vagy azért, mert első filmre nem szívesen adnak nagyobb összegeket, de kisebbeket sem feltétlenül. Viszont hozzáteszem, hogy szerencsére mára úgy tűnik, a KMH FILM és a nevem stabil minőséget jelent.

A saját brandedet is építed közben?
A nyomozó óta. Eleinte kalandorként kezdtem. Voltak vállalkozásaim, amelyek nem elégítették ki a kreativitásomat. A Friss levegőt szinte teljesen saját erőből finanszíroztam, de csak azzal a céllal, hogy majd az unokáknak elmesélhessem, egyszer még producer is voltam. Aztán közelebb kerültem Grünwalsky Ferenc osztályához, és vállaltam, hogy mindenkinek segítek az első film létrehozásában, pályakezdő producerként. De utána még évekig zavarban voltam, ha rákérdeztek a szakmámra. Nem tudtam, hogyan mutatkozzak be.

Mit mondtál? Vállalkozó?
Hát, azt. A nyomozó után mondtam ki először egy bemutatkozásnál, hogy producer vagyok.

Szemlesütve, mint most...
Addig szoktam a gondolatot, azóta ez a hivatásom. Vízválasztó.

Te vagy az a producer, akihez be lehet ajánlani a fiatal, tehetséges filmest, mert észreveszed, hogy jó, és segítesz?
Talán igen. És ha azt mondom, hogy elkészítem a filmedet, akkor az nagy valószínűséggel el is fog készülni. Ráadásul, ha ezt mondom, az azt is jelenti, hogy szakmailag a filmterv megüt egy mércét.

Mit látsz meg abban, akivel dolgozni kezdesz?
Definiálhatatlan. A döntéseim nagy része intuíción alapszik. És tapasztalaton. De nagyon fontos az illető személyisége, hogy tudunk-e kommunikálni egymással, a témája és a szinopszisa, szóval, valamit éreznem kell, amitől megfog az illető.

Stószban állnak a forgatókönyvek?
Többhónapos csúszásban vagyok, most tizenhat könyv áll nálam.

És nem válsz unottá? Nem siklasz el a jók fölött is?
Igyekszem odafigyelni, de vannak buktatók, ezeket el is szoktam mesélni nyaranta egy továbbképzésen, amit végzett filmeseknek tartok. Vannak az úgynevezett readerek, az előolvasók, akik akár napi több könyvet is elolvasnak, ez a munkájuk, ezért rém fontos, hogy formailag milyen egy könyv. Ha nem megfelelő a forma, vagy sok a nyelvtani hiba, vagy nagyon egyformák a nevek, akkor gyorsan továbbmegyek én is. De a readerek még keményebbek, mert őket személyesen semmi nem fűzi a forgatókönyvekhez. Engem legalább igen, keresem, ami hozzám illik.


Van readered?
Még nincs, de gondolkodom rajta, hogy valaki szortírozhatna nekem.

Tehát az első tizenöt oldal létfontosságú?
Igen, az nagyon fontos. De a legrosszabb, amikor elolvasom a könyvet, és nem tudok dönteni. Olyankor hetekig járkál bennem a történet. Szerintem a szerzők ezt utálják a legjobban, azt hiszik, hogy szórakozom velük. Pedig nem.

És van olyan, ami megvalósult, de csak hosszú rágódás után?
A Friss levegő könyvét például háromszor olvastam el, mire végül eldöntöttem, hogy beleölöm a pénzemet.

Hetekig rágódtál?
Igen. Mondjuk, tapasztaltnak sem nagyon voltam nevezhető, ez életem harmadik forgatókönyve volt.

Mikor tudtad, hogy jól döntöttél?
Amikor meghívták a Cannes-i Fesztiválra. Eleinte fel sem fogtam, hogy ez mit jelent. Csak ott értettem meg. És akkor adtam magamnak pár évet, hogy kiderüljön, hogy jó producer vagyok, vagy ez csak egy véletlen. Elkezdtem tudatosan külföldi képzésekre járni. Két év múlva meg elkészült A nyomozó.

Egyébként bocs, de hasonlítasz az akkori Anger Zsoltra.
Volt olyan fesztivál, ahová kimentünk, de Zsoltnak már haja volt, és tőlem kérdeztek interjún, nekem tették fel a neki szánt kérdéseket.

A produceri képzéseken mit tanítanak a rizikóvállalásról? Mert szerintem az, hogy az első filmbe saját tőkét pakoltál, biztosan nem ajánlás.
Sőt. Alap, hogy ilyet nem szabad csinálni.



És azóta volt erre példa?
Szinte mindig. A legnehezebb filmünk a Pál Adrienn volt. Négy ország közötti koprodukció, amúgy is macerás, ráadásul két partner sem tudta hozni az ígért összeget, volt egy Eurimage támogatás, amit nem kaptunk meg, azóta sem értem, miért. Elhúzódott a forgatás is, emberek is cserélődtek, és mire végre ígéretet kaptunk az akkori Mozgóképes Közalapítványtól, hogy beszáll, bedőlt... Katasztrófa.

És akkor te nyúltál a zsebedbe?
Én. Vagyis a cégem.

Bánod?
Azért bánom, mert nem tudott úgy zárulni a produkció, hogy mindent megfelelően kezeltünk volna pénzügyileg. És ez nagyon rossz.Megviselt.

De van határ, hogy meddig kockáztatsz?
Most már van. Ez a film tanított meg rá. Akkor még a házamat is kockára tettem. Borzasztó két év volt. Tudod, az a helyzet, hogy amikor az ember vállalkozik, akkor számol. Tehát egy normális matek mentén viszi az ügyeket. De azt máig nem tudtam feldolgozni, hogy normálisan és jól csinálsz mindent, sikeres a film a végén, sőt, azt gondolom, hogy akkor alig volt még egy-két olyan film, ami vitte volna a hírünket a nagyvilágba. És ennek a végén nem öröm van, hanem az, hogy lehet, egzisztenciálisan annyira lerombolnak, hogy életed végéig nem tudsz belőle felállni. És ráadásul rámennek szakmai és emberi kapcsolataim is, lehet, hogy örökre.

Te magad nem akartál rendezni?
Azt nem. Viszont minden filmben van egy icipici szerepem. Ez kötelező elem.

Akár Hitchcock.
Úgy valahogy.

Mi vagy A nyomozóban?
Ott csak szinkronizálok egy tévéműsort, a háttérben megy.

Pál Adrienn?
Orvos vagyok. Akkor részt is kellett vennem egy gyakorlaton, ahol megtanultam, hogyan kell újraéleszteni, mert a filmben ez volt a szerepem. Napokig mozgott a fejemben a jelenet, az élet,
a halál, gondolkodtam is ezen, hogy milyen megviselő lenne ebben az érzésben színészként hetekig benne lenni.

A Friss levegőben?
Szabásztanár.

Cserhalmi Sára filmjében?
Pincér. Kiszolgálom őket, amikor esznek. De a Team Buildingben „kivágódtam”.

Nem zavar, hogy nem vagy reflektorfényben?
Nekem az a fontos, hogy akivel filmet készítünk, hogyan viszonyul hozzám. Ha ő egyenrangúként ismer el, akkor rendben vagyok az „árnyékban” is. Alapvetően az a jó, ha a rendező az anyukája a filmnek, a producer pedig az apukája. Az anya mindig közelebb van, kevésbé veszi észre a hibákat, elfogultabb, az apuka egy lépéssel hátrébb van. Ugyanúgy szereti azt a gyereket, de racionálisabban lát.

És néha leül anyával megbeszélni, hogy mi nem jó irány.
Működő kapcsolatokban mindenképp. Szól, hogy elrontod, elkényezteted... Jó kapcsolatban ez meg lehet beszélni. Mindketten tudják, hogy a gyereknek mindkettejükre szüksége van.

Mondanál valamit a gyökereidről?
Egyszerű, szegény családból származom, anyagilag nem tudtak támogatni.

Kétkezi munkás szülők?
Nem.

Akkor pedagógusok...
Igen. Szegény, értelmiségi család. Húszéves koromtól magam teremtettem elő a pénzemet. Például nyáron kibéreltünk az egyik barátommal egy pizzériát a Balatonnál, azt üzemeltettük.

És rengeteget kerestetek rajta?
Hát nem, de azért jó pénzt összehoztunk. Év közben meg a Madách Színházban voltam díszítő. Igazi fizikai munka. Rögtön a katonaság után, egy újságban találtam a hirdetést, és mentem melózni. De elég hamar rájöttem, hogy ez nem az a pálya.....

És jött a pizzéria.
Igen. A második évben már a mellette lévő sörözőt is kibéreltük. Aztán a haszonból csináltunk egy kávézót. Szóval elindultál a vendéglátás irányába. Hamarosan én üzemeltettem a Madách egyik büféjét is.

Aztán meg jött a reklám...
Máig. Illetve van egy nyomdaipari cégem, az is és a reklámcég is jól működik, stabil piaci résztvevők több mint tíz éve, és látod, visszatérünk az elejére, mert ebből finanszírozom a filmeket is.

Van léc, amit meg kell ugranod, mert nagyon akarod?
Sok van. Telhetetlen vagyok. Nagyon szeretnék jó közönségfilmet csinálni, de örülnék annak is, ha vissza tudnánk adni néhány műfajnak a becsületét. Például óriási hibának tartom, hogy
a magyar filmipar nem csinál ifjúsági filmeket. A másik ilyen hiány a velünk élő történelem feldolgozása. Az a baj, hogy az elmúlt húsz évben ráült a szakma egy hullámra, ami azt
sugallja, hogy Cannes-ban meg a rangos fesztiválokon díjat kell nyerni, és csak ez számít. Nem készítünk más típusú filmeket, mert az elmúlt években azokra nem adtak pénzt. Szerintem
a magyarok ezért nem szeretik a saját mozijukat. Évente elfogy tízmillió mozijegy. Ebből tudod, mennyi szól magyar filmre? Alig százezer. Na, ezen kéne változtatni.

A cikk a Gentleman magazin 2013. SUMMER számában jelent meg.
A keresett szó nem lehet rövidebb 3 betűsnél!
Bezárás
Berki Krisztián
Berki Krisztián, a lólengés kétszeres világ- és ötszörös Európa-bajnoka aranyérmet szeretne nyerni a jövő nyári londoni olimpián. Pontosabban ezt mi szeretnénk, és ő mindent meg is tesz érte. Ez,...
A férfi és a bor
A 2006-os foci vb idején, a német-olasz elődöntő előtt egy tévériporter a helyszínen kérdezgette a szurkolókat a mérkőzés kimeneteléről. Voltak ide-oda kontrázások a német és olasz tábor között,...
Bentley a nappaliban
Időben jelzem: ez a cikk nem egy avantgard művész útkereső lakberendezési kísérletéről szól, és nem is a legendás brit autómárkáról, sokkal inkább az otthoni zenehallgatás és hangreprodukció...
A világ legdrágább borai
Ha egy aukción élne a közhely, miszerint a bor annál jobb, minél idősebb, akkor még ma is várnánk az első leütésre. Szerencsénkre többségében hozzáértők járnak árverésekre. Íme tíz...
A cipő
Fabula László, a hazai kézműves cipőkészítés legfiatalabb mestere. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a cipő a férfi méltóság talapzata. De hogy ezt a gondolatot maradéktalanul átérezzük, ahhoz két dolgot...
A VILÁG 10 LEGSZEBB VASÚTVONALA
Nehéz volt a választás, mert bőséges a kínálat. Írásomban jó néhány vasútvonalról szóltam már, most jöjjön egy részben szubjektív válogatás, azaz jelenleg ezek a világ legszebb...
Közlegény vagy tábornok?
Legendás közvetítésekkel, felejthetetlen beszélgetésekkel és lebilincselő emberi sorsokkal tűnt fel sokmillió magyar család nappalijában estéről estére, évtizedeken át. Úgyse hiszik el, hát leírom:...
Havasi Balázs: a magyar Mozart
Hogyan fér meg egyetlen emberben a zongora, a zeneszerzés, egy Guinness-világrekord, a thai-boksz, a sárkányrepülés, valamint a száguldás sportautókkal és...
Egy úr a pokolban is úr
Az, hogy az ember arisztokratának születik, még nem jelenti automatikusan azt, hogy valódi úriember is!