– A lovas legfeljebb háromszor csaphat pálcájával a lovára, ha idegességében vagy dühében netán negyedszer is ráhúz a hátasra, akkor kizárja a versenybíró – említi az egyik hihetetlennek tetsző szabálypontot beszélgetőtársam, Dvoracsek György, a Káli Polo Club elnöke, aki húsz évvel ezelőtt lényegében újraélesztette a sportágat hazánkban.
– A lovakat negyedenként cserélni kell, nehogy túlságosan kifáradjanak. Sőt, a nagy meccsek előtt nem is lovakkal gyakorolnak, hanem kerékpáron, így is takarékoskodva a lovak erejével – teszi hozzá Kiss Ottó, a Budapest Polo Club elnöke. – A lovaspólóban rendkívül szoros kötelék alakul ki a ló és a lovas között, már-már barátságnak nevezném. A ló-lovas kapcsolat kicsit olyan, mint apa és fia között, hiszen ez egy örökre szóló felügyelet, nevelés, barátság. További példa a fair playre: ha az egyik csapatból valamilyen oknál fogva kiáll, kidől valaki, a másik csapat létszáma is automatikusan három főre csökken.
Természetesen becsapnánk önmagunkat, valamint az olvasót is, ha azt állítanánk, hogy a lovaspóló tömegsport.
– A lovaspóló a prémiumréteg szórakozása, hazánkban ez idő szerint mintegy negyvenen űzik. Hogy drága-e? Nem szívesen mennék bele ebbe a kérdésbe. Drágább, mint a koco-gás, de olcsóbb, mint a Formula-1” – mondja Kiss Ottó, aki 1999 óta űzi ezt a sportágat. S hogy a mintegy negyven magyar lovaspólós közül ki a legjobb? Kiss Ottó gondolkodás nélkül rávágja: Dvoracsek Gyuri!
A Káli-medence sampionja csak szerényen elmosolyodik, e sorok írója azonban gondolatban felidézi egy jó tíz évvel ezelőtti, szentbékkállai pólóélményét, és magában mélyen egyetért a Budapest Polo Club elnökének minősítésével.
A II. világháború előtt felettébb elterjedt sportág volt ez a békés harci játék. Olyannyira elterjedt, hogy az 1936-os berlini olimpián, amelynek programján bemutató sportágként szerepelt a lovaspóló, a hazánkat képviselő Honvéd Póló Club csapata negyedik lett, az 1938-as Európa-bajnokságot pedig egyenesen megnyertük!
A harmincas években legalább ezer pólóló volt hazánkban, s ennek megfelelő volt a pólózó urak száma; gyakorlatilag valamennyi helyőrségben űzték a tisztek, a tüzéreknél és a huszároknál egyenesen kötelező volt.
Horthy Miklós kormányzó mindkét fia pólózott, de űzte a sportot Dreher Jenő, Andrássy Géza – utóbbi vezette be, terjesztette el a lovaspólót Magyarországon az 1880-as években.
MASZKULIN SZEXIDOLOK LÓHÁTON
A földkerekség legjobb pólójátékosának az argentin Adolfo Cambiasót tartják. A 37 éves sztár beceneve Adolfito, vagy csak szimplán Dolfi, és hazájában valóságos bálvány.
Nemcsak sport-, hanem szexbálvány is. Az argentin nők bomolnak a pólójátékosok után, ennek bizonyítéka, hogy Dolfi Dél-Amerika legszebb topmodelljét, María Vázquezt vette feleségül 2001-ben, azóta két gyerekük született.
Miközben a pólójátékosok maszkulin szexidolok, a férfiasság lóháton közlekedő szimbólumai, paradox módon a lovaspólóban nem vehetnek részt hím lovak! (A mének kötekedő, verekedő természete miatt.)
Magyarországon 1947-ben rendeletileg megszüntették a pólósportot, az újraélesztéshez negyvenöt évre volt szükség. Hogy napjaink válsággal terhelt gazdasági környezete mennyire kedvez a lovaspóló továbbterjedésének, azt most ne feszegessük. Ennek ellenére egyfajta pólókultúra szép lassan kialakulóban van Magyarországon. A pólótornák társasági események, ahol a hölgyek is elfoglalhatják magukat, ha éppen nem legeltetik szemüket a fess versenyzőkön.
Például kugliznak...
Vagy éppenséggel borkóstolón vesznek részt. Merthogy Dvoracsek György öt éve létrehozta a Wine and Polo című magazint. – Hogy miért? – teszi fel az alapító a költői kérdést. – Mert külön-külön a kettő unalmas volt, együtt viszont cseppet sem az...