BORKAI ZSOLT

A helyszínen azonnal letámadom a társaságában lévő hölgyet – a sajtósának hiszem –, aki elfelejtett délelőtt visszahívni, de tévedek, az illető a hotel magas beosztású alkalmazottja, aki kissé indignálódottan kérdezi, mivel állhat rendelkezésemre. Borkai úr miatt jöttem – a választól nem enyhül, legfeljebb a politikus szája szélén megjelenő mosolytól csökken a feszélyezettségem. Borkainak erős a kézfogása. Közben a szemembe néz, és közli: minden perce be van osztva, álljunk tehát neki mihamarabb. Csak a feltételeket szerettem volna előre tisztázni – körülményeskedem, amin helyben hamar túl is esünk, és – ritka, mint a fehér holló – állja a szavát: mert nincs tabukérdés, mindenre válaszol, nem húz ki semmit, mi több, készségesen hiánypótol. Mit mondhatnék ezek után, de még a londoni olimpia előtt? Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Nem éltünk valami jól Rábacsécsényben.
Anyám adminisztrátor, apám kirendeltségvezető volt a Volánnál. Négyéves lehettem, amikor felköltöztünk Győrbe.

Ki látta meg a kis Borkaiban a sportolót?
Egy tornásziskolát vezető testnevelőtanár, aki tehetségekért járta a környéket. Levélben értesítette a szüleimet, hogy elég ügyes vagyok, de hiába nyaggattam apámékat, csak fél évvel később vihettek el, mert lefoglalta őket a két húgom meg a munka.

Milyen fiú volt?
Jó, edzésen kívül meg balhés: több időt töltöttem a tréneremmel, mint anyámékkal. Többet voltam a tornateremben, mint otthon, pedig nem minden szert szerettem.

Melyiket nem?
Magas és vékony gyerek voltam. Nekem a keresztfüggést a gyűrűn nehezebb volt megtanulnom, mint egy zömök testalkatúnak, aki a rövidebb karjaival könnyebben tartotta meg magát.

Mi hajtotta?
Győzni akartam, megmutatni magam. Ezért volt fontos a kisdobos olimpiai győzelem; Röck Samu velem mutattatta be a többieknek az új elemeket, amitől alaposan kiakadtak a srácok.

Nyolcvan kilométerre lakott Ausztriától, Csehszlovákiától. Volt külföldön?
Nem. Emlékeim szerint kilencéves koromban, az 1974-es labdarúgó-világbajnokság idején hagytam el először Győrt, amikor apám kapott egy családi beutalót Balatonvilágosra.

Esett szó otthon politikáról?
Nem.

Akkor hogyan lett saját meggyőződése?
Nem tudom. (Nevet)

Tessék?
Mondhatnék szép dolgokat a jobboldalhoz való kötődésemről, de nem lenne hiteles.

Ha menet közben rájön, szóljon, addig ugorjunk a nyolcvanas évekig! 1984: Los Angeles.
Hát az kimaradt, helyette a baráti szocialista országok sportolóival vetélkedhettem Olmützben.

Svédországban, a repülőtéren tudta meg, hogy nem utazhat az Egyesült Államokba, az olimpiára. Nem tiltakozott. Miért?
Csak a torna foglalkoztatott.

Sportvezetőként ma tudna azonosulni egy felülről jövő, hasonló jellegű döntéssel?
Nem. Abban a pillanatban felállnék.

2010-ben megszavazta, hogy Schmitt Pál legyen a köztársasági elnök?
Igen.

És két évvel később hogyan szavazott, amikor a lemondását kellett elfogadnia?
Akkor is igent nyomtam.

Miért?
Meggyőzött azzal a mondatával, hogy ezt kívánja az ország egysége.

Mi az oka, hogy a MOB vezérét akkor sem szólta meg, amikor az athéni doppingügyek után a helyén maradt?
Aki belülről látta a rendszert, az egy megtévedt társa miatt nem a felső vezetést találta meg.

Tehát nem elég az érintettség?
Magyarország nem a lemondások országa.

És?
Nem foghatják mindenki kezét. Nem volt megtisztulás. A belső vizsgálat, tudtommal, eredménytelenül zárult.

Nem elég, hogy elvettek két aranyérmet?
Nem kértek elnézést, bűnbocsánatban sem részesülhettek.

Ez sem probléma?
Ez az érintettek gondja. Őket kell megkérdezni. Ez a MOB-elnök felelősségre vonásával nem pótolható.

2010-ben ellenjelölt nélkül lett a MOB elnöke. Nem hiányzott egy vetélytárs?
Tény, nem mentem senkihez, hogy induljon ellenem.

Hogyan lett katona?
Úgy, hogy 1984 decemberében szerződtetett a Honvéd.

Mikor és milyen körülmények között hagyta el Magyarországot?
Nem sokkal az 1989-es stuttgarti világbajnokság előtt ment szét a térdem, ezért csak megfigyelőként vehettem részt az eseményen, amit azonnal kihasznált a Népsport, és felkért tudósítónak.

Az újságíráshoz is értett?
Azt mondták, nem lesz nagy dolog, felhívnak, és nekem csak annyi lesz a feladatom, hogy egy-két mondatos kommentárral kiegészítem a látottakat. Ehhez képest mindjárt az első alkalommal kértek egy leadet, majd közölték, hogy mennyi sort és leütést kell teljesítenem.

Mihez van képesítése, miről van papírja?
Szegeden tanárképzőt, Pécsett egyetemi kiegészítőt, a Műszaki Egyetemen pedig közoktatás-vezetőit végeztem, utóbbi nélkül nem lehettem volna iskolaigazgató.

Nappali tagozatos vagy levelezős tanuló volt?
Az utóbbi.

Mi történt még Stuttgartban, miként lett ebből külföld?
Lecsapott rám a PSW Öhringen sportegyesület menedzsere.

Milyen nyelven?
Németül.

Értette?
Talán, ha nyolc szót ismertem, de hamar megértettük egymást, mert nem elsősorban a nyelvtudásomra volt szüksége; az akkoriban igen jó hírű magyar tornasport miatt kellettem neki.

Meddig maradt?
Három és fél év után jöttem haza. Itthon a Honvédelmi Minisztérium égisze alatt működő győri honvéd középiskolában helyezkedtem el, ahol hat évig voltam testnevelést oktató főtiszt, majd 1999-től újabb hat évre igazgató. Alezredesként szereltem le.

Hogyan lett minden előképzettség nélkül polgármester?
Szerintem senki sem születik politikusnak.

Tudtommal kihagyta a „mezei” önkormányzati képviselőséget.
Azt sem tudtam, mi fán terem.

Ez a stádium akár a felkészülés része is lehetett volna.
Hát én kihagytam. Nekem az a kitartás és céltudatosság segített, amit tornászkoromból hoztam.

2006-ban már tizenkét éve van Győrnek szocialista-szabaddemokrata vezetése. Ekkor összefog a jobboldal, a KDNP és a Fidesz, hogy közösen támogassa a polgármesterválasztáson. Ki találta meg?
Szijjártó Péter.

Honnan volt nexus?
Eljött az iskolába.

Ez mikor történt?
2006 elején.

Átesett egy gyorstalpalón?
Nem volt képzés.

Ez egy olimpiai győzelemhez nem lett volna elég.
Enyhén szólva sem.

Egyszerűen szemet vetett Önre?
Mondhatni.

Miért mondott igent?
Belülről jött a válasz, én csak kimondtam a szavakat.

És bejött, megválasztották. Tudja az okát?
A zöldfülűségemnél jobban számított, hogy egyenes voltam és nyílt.

Ment miden, mint a karikacsapás...
Valahogy így.

Beleült az elődje székébe, mintha oda született volna.
Így volt. Honnan tudja? (Nevet)

Kapott tanácsot?
Minek? Felöltözni egyedül is tudtam, és az esküt is gond nélkül letettem.

A politikai ábécére ki tanította?
Senki. Minden belülről jött. Láttam, tapasztaltam, figyeltem. Próbáltam normálisan viselkedni.

Belépett a Fideszbe?
Erre egy évvel a 2010-es parlamenti választások előtt került sor.

Akkor viszont mindjárt a győri szervezet elnökének is megválasztották.
Igen. Mindent tud.

Miért lett képviselő?
Segíteni akartam a városomnak. Lobbizni akartam érte.

Lobbizni hol tanult?
Az is belülről jött. Nem kellettek tanárok. Elég volt hozzá a sportolói múlt.

Mi lehet az oka annak, hogy annyira fontos volt a Fidesznek, hogy 2010-ben az úgynevezett „Lex Borkaival” lehetővé tették, hogy polgármester maradhasson. Kizárólag a személye miatt vitték le öt évről háromra az időhatárt, aminek el kellett telnie egy fegyveres testülettől megváló személynek, ha városvezető akart lenni.
A 2006-2010 közötti teljesítményem, képviselőtársaimmal egyetemben, országszerte szóbeszéd tárgya volt. Érdemtelen lett volna kiesni a pikszisből.

A törvénytervezet bizottsági vitájában hallatta a hangját?
Rákérdeztem néhány részletre, amivel valószínűleg lavinát indítottam el, aminek az eredményeképpen bölcs döntés született.

Észrevette, hogy közösségeknek csak első embere tud lenni?
Igen. Nehezen viselem a vereséget.

Attól még lehetne egy szervezet meghatározó, második embere.
Egyéni sportoló voltam. Szerettem, ha az én akaratom érvényesül.

A politika viszont elvileg közösségi tevékenység.
Tény, de attól még jó, ha valaki karakteres, és én a honvédségnél megtanultam igent és nemet mondani. Nem csűröm a szót.

A magánéletében sem volt sohasem második?
De igen. Megismerkedésünk idején még mással járt a feleségem, akkor egy rövid ideig ezüstérmes voltam.

Győztes típus?
Igen, de csak fair módszerekkel élek.

Igyekszik távol tartani magától a riválisait?
Éberen figyelek. Folyamatosan koncentrálok, mert nem árt az óvatosság, de bárkivel megmérkőzöm, mert szeretem a versenyhelyzetet. Élvezem a küzdelmet.

Sportsérülése volt, politikai nem?
Szerencsére eddig nem léptem aknára.

Óvatos vagy inkább diplomatikus?
Én az embert látom, ez nem lózung, meg a feladatot. Ha bizalmat érzek iránta, a többi nem számít. Ha alkalmasnak tűnik, más nem kell.

Társra attól még szüksége lehet. Feleségre hol lelt?
A középiskolában. Egy osztályba jártunk.

Kérte, hogy vegye fel a nevét?
Ez akkoriban divat volt.

Hány gyerek van?
Kettő: a lányom 1992 augusztusában született, a fiam 1995-ös évjáratú.

Milyen gondokkal és örömökkel jár az Alpok-Adria szépségdíjas Petra apjának lenni?
Mindenekelőtt büszke vagyok rá. Másodsorban nem szólok a dolgaiba – mellesleg féltenem sem kell –, mert talpraesett, tiszta világképpel rendelkezik... mit mondjak még?

Ennyi elég lesz, de ne feledkezzünk meg a fiáról, Ádámról sem!
Hadd kezdjem azzal, hogy rám hasonlít. Alázatos sportoló és tehetséges labdarúgó, aki nem véletlenül vitte az U17-es válogatottságig – teszem hozzá –, ahol remélhetőleg nem áll meg.

Beszélhetünk kicsit a pénzről? Három és fél év németországi tartózkodás alatt meg lehetett gazdagodni?
Abból a keresetből maximum a normális hétköznapi életvitelre telt. Ne felejtse el, akkor már családos voltam.

Nem kapkodtak szponzorok a bajnok után?
Szöul után egy müzligyártó cég hirdette velem a termékeit a televízióban. Harmincezer forint ütötte a markom, ami nem volt kevés, akkor sem, ha az olimpiai győzelemért 1988-ban ötszázezer forint járt.

2011-ben jó döntés volt a Magyar Olimpiai Bizottságra osztani a központi pénzosztó szerepét?
Régóta szó volt az egycsatornás finanszírozásról. A testületet pedig, engem leszámítva, alapvetően civilek fémjelzik, akiket nem a politikai meggyőződés vezérel.

Véletlenül hiányzott a 2011-es vagyonbevallásából a polgármesteri fizetése?
Vicces volt ezzel támadni, hiszen ezt már korábban feltüntettem Győr város honlapján.

A szegény fiúból mára gazdag ember lett?
Igen, ha belegondolok, hogy előbb volt autóm, mint az apámnak. Ma az ergényi lakótelepen, családi házas környezetben lakom, hat kilométerre a centrumtól...

...ahol meglepően kevesen ünnepelték a bajnok női kosárlabdacsapatot.
Újdonság volt ez Győrnek, hiszen mindössze hét éve működik a szakosztály.

De 2007-ben nem véletlenül döntött úgy a közgyűlés, hogy a város költségvetésének egy százalékát sportcélokra fordítja?
Persze, hogy nem. Ezeknek az úgynevezett „csörgő forintoknak” az eredménye látszik a nemzetközi porondon elért sikeren, akkor is, ha az idén sem nyertek BL-t a női kézilabdások, és, sajnos, most sem lett bajnok a futballcsapat, amely ráadásul egy adminisztratív malőr miatt a nemzetközi kupaküzdelmekből is ki fog maradni. Ezzel együtt nem lebecsülendő a harmadik helyezésük. Hozzáteszem, hogy az idén is elsők lettek a női kézilabdásaink.

Sportol még?
A motorozással átmenetileg felhagytam. Az országúti kerékpározást viszont nagyon csípem. Büszke vagyok az osztrák síoktatói vizsgámra, és szeretek repülőgépet vezetni. Ha időm engedi, járom az erdőt, vadászom.

Ott is nyomasztják a londoni olimpiával kapcsolatos elvárások?
Nem. Nekem ugyanis elég a tisztes, doppingmentes helytállás. Próbálom elhinni.

Ha ellenőrizni szeretném, mondjuk, két és fél múlva, hol keressem?
Győrben, mert szeretnék még egy cikluson át polgármester lenni, de remélem, a fővárosban is megtalál, mert, ha rajtam múlik, maradnék MOB-elnök.