SVÁJCI GYÖNGYSZEM

Kevés olyan országot tudnék mondani, amelyre, mai divatos kifejezéssel élve, brandként is gyakran gondolhatunk. Svájc zászlaja és címere sokkal több, mint általában egy ország hasonló nemzeti szimbóluma. Talán nem véletlen, hogy a világon összesen két négyzet alakú lobogó ismert (a svájci mellett a vatikáni a másik).

Irigylésre méltó, követendő az a márkaépítés, ahogy a svájci bicskától az órán át a SWISS légitársaságig a fogalommá vált termékek, szolgáltatások egymást erősítik. Ehhez persze az is kell, hogy ezek mindegyikéhez kapcsolható a minőség, a pontosság, a precizitás. És itt gyakorlatilag el is értünk a siker egyik kulcsához. Svájcban a minden részletre kiterjedő szabályozottság és kvalitás a garancia arra, hogy nem tudunk csalódni, melléfogni, rosszul járni. Ha valaki azt gondolja, hogy neki ez így túl steril, akkor hadd emlékeztessem az Alpokra, ahol a természet tökéletesen alkalmas a szabadság iránti vágyaink kielégítéséhez. Az igazi kihívást inkább az jelentheti, hogy merre induljunk Svájcban. A folyamatos ámuldozásnak, a teljes regenerálódásnak csak az időnk szabhat határt, mert utazhatunk Zürichbe, Luganóba, Genfbe vagy Bernbe, mindenhol biztosított a felejthetetlen élmény.

Első luzerni látogatásomkor annyira hatalmába kerített a csoda, hogy egy telefonfülkéből (1986-ban!) felhívtam édesapámat, és neki áradoztam. Luzern nem Párizs, London, New York vagy Sydney. Lakóinak száma nem éri el a nyolcvanezret, és a lényeg egy kellemes sétával egy óra alatt bejárható. Ugyan ötcsillagos szállodából is van öt és négycsillagosból tizenöt, de az eddig leírtakból adódóan bátran merem ajánlani, hogy a hotel kiválasztásánál ne ragadjunk le a csillagoknál. A minőség, a kényelem egy háromcsillagosban szintén alap, és az igazi rekreációt a szálloda falain kívül keressük. Nagyon nem kell keresni, anélkül is biztos megkapjuk. És itt gyakorlatilag el is értünk a siker következő kulcsához. Svájc egy rekreációs paradicsom. Ha nem építettek, fejlesztettek volna folyamatosan, akkor is minden adott lenne a tökéletes kikapcsolódáshoz. Napokig tudnék egyszerűen csak ücsörögni egy padon és lassan forgatni a fejem. Bámulnám Kapellbrückét és aztán a tavat körülötte a hegyekkel. Ott ülve virtuális időutazásra mennék, anélkül, hogy tudnám, a világ legrégebbi fedett fahídján járhatok, amit a XIV. század első felében építettek. Annak sincs jelentősége, hogy olvastam-e, az eredeti átkelő nagy része 1993-ban leégett. Időnként közelebb mennék, megtapogatnám a korlátot, a falakat, nem álmodom. Csak ülnék ott és fényképező nélkül állandóan kattintgatnék. Mintha egy szenzációs kiállítás képei között köröznék és minden menetben újabb kincsekre bukkannék. Miként egy televíziós személyiségnek, egy színésznek, zenésznek vagy van kisugárzása, vagy nincs, egy várossal, egy tóval, egy épülettel is hasonló a helyzet. Luzern és még jó néhány gyöngyszeme Svájcnak képes elvarázsolni, ringatni, feltölteni. Érdekes, de ha belegondolunk, annyira nem is meglepő, hogy Svájc manapság az ázsiai turisták körében a legkeresettebb célpont. Nekünk a frankhitel és a helyi utcákat uraló magyar örömlányok sorsa az első gondolatunk, ha Svájc szóba kerül. Közben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a SWISS légitársaság Budapestről napi 3 járatot üzemeltet Zürichbe, és alig egy óra alatt megérkezhetünk a természetes Disneylandbe. A világnak ezt a csodáját kompromisszumok nélkül fedezhetjük fel, hódíthatjuk meg. Ha valaki eddig nem kapott kedvet, hogy néhány napot itt töltsön a közeljövőben, akkor hiába is említeném a több tucatnyi Picasso-alkotást és Monet, Cézanne, Matisse remekeket is a falakon lógató Rosengart Gyűjteményt.

A környék kihagyhatatlan nevezetessége a Pilatus hegy. A megközelíthetősége tipikusan svájci: hajóval, busszal, autóval indulhatunk, majd az emelkedőhöz érve felülhetünk a világ legmeredekebb fogaskerekűjére, de kabinos sílifttel vagy gyalogtúrázva is a csúcsra érhetünk. Zsebünkben a Swiss Pass-szal korlátlanul utazhatunk egész Svájcban, legyen szó helyi vagy távolsági közlekedésről. Mi a hajót és a helyenként 48 százalékos dőlésszögű, 4618 méteres úton felfelé kúszó siklót választottuk az oda úton. Mentünk ködben, esőben, párában, hóban, időnként az orrunkig sem láttunk, lemaradtunk a minden bizonnyal lenyűgöző panorámáról, de a Pilatus-Kulm hegyi hotel így is bevehető volt.
A mérnök Eduard Lochert sokan őrültnek gondolták, amikor megosztotta környezetével a hegyi vasút ötletét a XIX. században, de nélküle a hotel sem nyitott volna meg 1890-ben. Az egyre növekvő igény valószínűleg kikényszerítette a gigantikus fejlesztést: az 1840-es évektől indult meg a turizmus a vidéken. Fokozta az érdeklődést, hogy a hegyről különböző misztikus legendák terjedtek a középkor óta. A sárkány szinte mindegyik változatban főszereplő és nem negatív hős, sőt az itteni kövek neki köszönhetik gyógyító erejüket. A hegy névadója Poncius Pilátus, akinek nyugtalan lelke a legenda szerint a hegyen lévő tóban talált örök nyugalomra, ami miatt a középkorban tilos volt megmászni.
Legalább két okom is van, amiért vissza kell térnem a 2000 méter felett fekvő szállodába: 1. szeretnék egyszer ott tölteni egy éjszakát; 2. a panoráma. Visszafelé még megszakítottuk utunkat 1400 méteren, a Fraekmüntegg libegő-megállónál. Szakadt az eső, de ez sem tudott eltántorítani, hogy bevessük magunkat egy különleges kalandparkba. A próbatételek csúcsa az ugrás a semmibe egy 25 méter magas fenyőfa tetejéről. Pillanatra (nem is egyre) elbizonytalanodtam, amikor felértem a tetőre és lenéztem a mélybe, de aztán legyőztem a félelmemet és kiléptem a semmibe. A svájci minőség, precizitás, alaposság ezúttal sem okozott csalódást.

HASZNOS OLDALAK TOVÁBBI INFORMÁCIÓKHOZ, ILLETVE, HA KEDVET KAPOTT SVÁJCHOZ
www.luzern.com
www.swiss.com
www.swisstravelsystem.com
www.MySwitzerland.com