YES „SIR”, NO „SIR”

Nagyon úgy tűnik, a modern világ tendenciái nyomást gyakorolhatnak egy férfira, akkor is, ha nem öltözni kell, hanem történetesen vetkőzni. Sőt, talán nem is kell vetkőzni, elég az is, ha a kigombolt ing miatt láthatóvá válik a mellszőrzet. De azért nem egyértelmű a dolog, van olyan fiatal nő, aki így vélekedik a témáról:
„Az én párom szőrös és nekem így tetszik. Nem bírom a csupasz csigákat, egy férfi legyen szőrös, úgy férfias. A szőrtelenítést hagyják meg nekünk, nőknek!”

Természetesen hosszú oldalakon át sorolhatnánk a véleményeket pro és kontra, a végén azonban mégsem billenne a mérleg nyelve egyik irányba sem. A megosztottság vitathatatlan. Nincs ezzel gond, különböző a gondolkodásunk, eltérő az ízlésünk, mások a preferenciáink, mint ahogy a komfortérzetünket biztosító körülmények is eltérőek lehetnek, de így van ez jól. A problémák ott kezdődnek, amikor egy ilyen téma kapcsán bizonyos csoportok érdek alapon, saját céljaiknak megfelelően igyekeznek meggyőzni, ránk erőltetni az olykor trendinek, vagy épp tudományosnak nevezett nézeteiket. Ez történik akkor, amikor a szőrtelenítést segítő kozmetikumokat és egyéb eszközöket gyártó cégek felméréseket végeznek, melyek eredményei látványosan „igazolják”, hogy a nők többsége nem szereti a szőrt a férfi testen. Ráadásul a propaganda nem éri be azzal,hogy a férfitest szőrzetével kapcsolatos női preferenciák eredményét a saját érdekeinek megfelelően igyekszik manipulálni. A megbélyegzés, a kirekesztés alapvető módszerek a bebeszélőgép eszköztárában. Ilyenkor jönnek a szalagcímek, melyek között az enyhébbek a „Már nem trendi a szőrös férfi”, vagy „A divatos férfi szőrteleníti magát”, míg a merészebb változatok egyenesen ápolatlanságnak, igénytelenségnek minősítik a testszőrzetet a férfi mellkasán vagy hónalján.

A szőrtelenség agresszív hittérítő missziója az Egyesült Államokban, a fitnesz és a testépítés őshazájában kezdődött, hogy onnan útjára indulva minél több férfit igyekezzen a szent szőrtelenség hívévé formálni. A küldetés sikerességét egy ezzel párhuzamosan futó jelenség, a nemek közötti határok elmosódása is erősen támogatja. A férfias nő, a nőies férfi olyan tendencia, melynek elburjánzása egy klasszikus férfi vagy nő számára minimum furcsa, de időnként már-már feszélyező is lehet. A szőrtelenítési iparnak azonban határozottan jót tesz.

Szerencsére az agymosás, az átprogramozás a milliós reklámkampányok ellenére sem sikertörténet, továbbra is megosztottságot tapasztalhatunk. A szőrtelenítési preferencia egyébként is alapvetően függ a földrajzi, kulturális környezettől és korosztályonként is eltérő. Szinte biztos, hogy a borotvált mellkasú olasz napimádó férfi egyhamar nem lesz természetes látvány. Közép-Európában a tinédzserek és a húszas éveikben járó fiatalok könnyebben meggyőzhetők, de a harmincas korosztálytól felfelé a férfiak és a nők is kevésbé válnak „trendkövetővé”. Jómagam férfiként a békés egymás mellett élés híve vagyok. A természetességet pártfogolom. Nem támogatom a mellszőrzet beültetését, ha valakinek természetes adottsága a csupasz mellkas, mint ahogy a mellkas borotválását
sem javaslom, ha valakinek megadatott a mellszőrzet. Hiszek abban, hogy ha stabil identitástudattal és egészséges értékrenddel rendelkezünk, még az intenzív propaganda is hatástalan marad, bármely oldalon is álljunk.

Megjelenéssel, vizuális kultúrával foglakozó szakemberként testszőrzet ügyében az alábbi javaslatokkal élnék:

Szemöldök: a középen összenőtt szemöldök hozzátartozathat az arc karakteréhez, ezért kiszedését csak akkor javaslom, ha az érintett személy komfortérzetét a végeredmény pozitívan befolyásolja.
Fül/orr: a fül külső részének szőrzete esztétikailag nem előnyös, ezért ezt távolítsuk el; az orrból kinövő szőrzetet is az erre a célra szolgáló eszközzel korrigáljuk.
Arcszőrzet (bajusz/szakáll): ez teljes mértékben egyéni preferencia kérdése, ám ha bajuszt vagy szakállat viselünk, mindig gondosan ügyeljünk annak ápoltságára. Szakáll esetén a rendezett hatás érdekében célszerű lehet a határterületeken történő borotválás.
Mellszőrzet: a legkevésbé sem ápolatlanság vagy igénytelenség, eltávolítását alapvetően nem javaslom. Szélsőségesen dús szőrzet esetén azonban a ritkítás javíthatja a komfortérzetet – amennyiben a természetes állapot egyébként a viselőjét zavarja.
Hónalj: a férfi ne szőrtelenítse a hónalját – az ápoltságra azonban hangsúlyozottan figyeljen.
Váll/hát: a jelentős mennyiségű szőrzet eltávolítása javasolt, különösen, ha az érintett személy komfortérzetét zavarja.
Has: egy egészséges mennyiségű szőrzet ezen a területen még előnyös is egy férfi számára, a szőrtelenítés gondolatát itt is nyugodtan mellőzhetjük.
Karok/lábak: a kar és a láb szőrzete férfias és természetes, eltávolítását a legkevésbé sem javaslom.
A fenék-, illetve az intimszőrzet: a párok egymással szembeni speciális igényei magánügyként kezelendőek, általánosságban pedig úgy vélem, ezen a területen sokkal inkább a szőrzet rendezettségére és az ápoltságára fektessük a hangsúlyt – így nagyot hibázni biztosan nem fogunk.

RUPPERT MÁRTON VEZETŐ BORÁSZ, TULAJDONOS, MARTINUS BORHÁZ
Van, ahol szőrtelenítek. A hónom alatt teljesen, máshol ritkítok. Nem külső behatásra, mondjuk, lány unszolására kezdtem el borotválni magam, hanem saját magam találtam ki: a mai, modern higiéniához hozzátartozik, hogy az embernek ne legyen méteres hónaljszőre. Jóval könnyebb magam tisztán és illatosan tartani. Ez – úgy tapasztalom – a korosztályomnál természetes. Szerintem ez már egyfajta elvárás is a velem egyidős lányok körében. Mindezeken felül azt érzem, hogy a sok ritkítás következtében idővel gyengül, például, a hónaljszőrzet. yilvánvalóan ez attól is függ, hogy ki mennyire szőrös, hogy Chewbaccának melyik leszármazottja. Körülbelül 17 éves korom óta, tehát 10 éve csinálom ezt, és sosem okozott lelkiismereti kérdést, hogy ettől nem leszek igazi férfi. Borostás arcommal és egyéb sármos megoldásokkal kompenzálom, ha egyáltalán szükség van rá.

TOMÁN SZABINA MODELL
Esztétikailag és higiéniailag is teljesen rendben van, hogy a XXI. századi férfiak foglalkoznak ezzel. Ugyanúgy, ahogy a férfiak sem szeretnek szőrös hónaljú nőket nézni, én sem szeretnék fordítva. Az igényesség és rendezettség része, hogy a férfi bizony foglalkozik azzal, a testén a szőr hogyan néz ki. Szörnyen hangzik, de ez van! De van jó hírem is: ez nem megy a férfiasság rovására! Hogy ki meddig menjen a szőrtelenítésben, azt döntse el mindenki maga, hogy mennyire érzi jól magát. De legyen egyfajta kompromisszum a partnerével. Ha a nő például csupasz férfit akar, akkor ebben is – ahogy kapcsolatuk egyéb területein – együtt kell működniük, ahogy azt a nők is nagyon sok mindenben teszik, hogy tessenek a kiválasztott férfinak. Tehát ha pont ezen múlik, akkor mindkét oldalon tegyenek érte.

SAS TAMÁS RENDEZŐ
Azzal vagyunk kénytelenek szembesülni, hogy az emberiségnek már nincs szüksége szőrre. A szőr funkciói feleslegessé váltak, ám ezzel együtt úgy gondolom, hogy a szőrnek vannak másodlagos üzenetei. Például az európai kultúrában erősen tartja magát a szőr és férfiasság összefüggése. Azzal, hogy a borotvált férfi felsőtest mit akar jelenteni, nem igazán vagyok tisztában, de szerintem olyan üzeneteket hordoz, amelyek semmiképpen nem számítanak előremutató tendenciának. Azzal együtt, hogy az égvilágon semmi szükség nincs mellszőrre, mert ugye pulóvert hordunk helyette. Nyilvánvaló, hogy az elkövetkező 10-50 ezer évben el fog tűnni a szőrzet, de hogy miért kell ezt feltétlenül sürgetni, azt nem nagyon értem, hacsak – ilyen már volt a kultúrtörténetben – bizonyos cégeknek, például a borotvagyáraknak ez jó üzlet. Mert ezt a divatot elterjesztve jól fogynak a borotvahabok és a pengék.

KIRÁLY LINDA ÉNEKES, DALSZERZŐ
Míg a nőknek kötelező a szőrtelenítés, a férfiaknak divat: ízlés kérdése, hogy ki mit szeret viselni, és mit nem. Mindig az adott férfi személyiségétől függ, mi áll jól neki, mitől érzi magát jobban a bőrében. Számomra abszolút lényegtelen, hogy egy férfi teste szőrős vagy teljesen csupasz, de mondjuk a láb vagy a karok szőrtelenítését egy férfinél azért furcsának tartom. Igaz, egy testépítőnél ez is érthető. Amerika és Európa kicsit ebből a szempontból is különbözik. Míg az európaiak jobban ragaszkodnak a természetességhez, a tengerentúlon hatalmas divatja van a férfiszőrtelenítésnek. Bármelyik strandon nézek körül, azt látom, hogy a pasik legalább nyolcvan százaléka nemcsak az arcát borotválta aznap reggel. De ez csak a legújabb őrület, előbb-utóbb le fog csengeni, mint ahogy a hippikorszak, amikor senki sem borotválkozott, is véget ért.

GÖNCZI GÁBOR SZERKESZTŐ-MŰSORVEZETŐ, RTL KLUB
A természet nekem megoldotta a szőrkérdést, ugyanis nagyon keveset adott belőle, vagyis nem okoz különösebb problémát a mindennapjaimban. Egyhetes borostával fél méterről senki nem mondja meg, hogy nem borotválkoztam. (Ennek ellenére mindennap borotválkozom, mert kamera előtt vagyok, meg én nagyon jól érzem magam a borotválkozás után.) A szőrt igazán férfias dolognak tartom. Ha erős szőrzetem lenne, akkor azzal szívesen játszanék; biztos vagyok benne, hogy lennének korszakaim. A körszakállnak, az egy-kétcentis borostának lehet üzenetértéke – a férfisárm része. Néha jól jött volna a több szőr, mert rockos, rock & rollos bandák között nőttem fel – magam is 16 éves korom óta zenélek –, ráadásul amikor indult a Smile, és rock & rollt játszottunk, az imázsomhoz hozzátartozott volna a „dzsontravoltás” barkó. Sokat is borotváltam – mert azt mondták, akkor jobban nő –, hiába. Magukat borotváló férfiak? Ezzel már nem értek egyet. Erre azt mondják, hogy a metroszexualitás része. Ez olyan, mint amikor a nők elképzelik, hogy kizárólag akkor tetszenek a férfiaknak, ha soványak. Igenis tetszenek azok a csajok, akiken van mit fogni, és jó kerek formáik vannak. Ugyanígy a férfiak nagy részében is él a tévhit a szőrtelenségről... Persze, vannak olyan férfiak, akiknek mindenhol nő szőr, azt kordában kell tartani, de az olyan, ami a hatvanas években volt divat, amit Robert Redford „viselt”, az a mai napig a férfiasság szimbóluma. A pasi bizonyos helyeken legyen nyugodtan szőrös.