Kunihiko YASUDA

Japánban ma már nincsenek szamurájok... a hagyomány és modernitás küzdelmében itt is az utóbbi győzött. De nem úgy, mint a nyugati világban, ahol a változás megszüntette a régi világot. Japánban, mélyen a modern felszín alatt ottmaradt a múlt: a tradíció, a szellemiség, a szokások, a filozófia... A szamurájok letűntek személyükben, de ami mozgatta őket, az mindmáig él és hat. Csoda-e hát, ha egy magamfajta klasszikus lélek külxönösen vonzódik egy ilyen országhoz? Érdeklődésemnek ezúttal az öltözködés kapcsán igyekszem teret engedni: kíváncsi vagyok, vajon a japán férfiak hogyan élik meg a nyugati öltözködés gyakorlatát, különösen az öltöny viselését. Hisz’ 150 éve itt még teljesen idegen volt ez a fajta viselet, ma viszont már ugyanolyan természetesen viselik, mintha mindig így lett volna. 
Örömmel nyújtok Önöknek egy villanásnyi betekintést abba a szemléletbe, amit az öltözködés kapcsán egy igazi japán úriember osztott meg velem. Ő Kunihiko YASUDA úr, japán diplomata, a Budapesti Japán Nagykövetség Kulturális Osztályának vezetője. Igazi megtiszteltetés volt egy kávé mellett beszélgetni vele erről a témáról. Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet, amiért elfogadta interjúfelkérésemet!

Yasuda úr, mikor kezdett Japánban a tradicionális viselettel szemben a nyugati öltözködés előtérbe kerülni?
1867-ben a Tokugawa sógunátus megszűnésével Japánban véget ért a szamuráj korszak. Tulajdonképpen akkor indult el az a folyamat, melynek keretében az ország megnyitotta kapuit a világ felé, és ezzel egy időben megkezdődött a nyugati kultúra „importálása”, ami természetesen kiterjedt az öltözködésre is. Nálunk, Japánban külön megnevezése van a nyugati öltözéknek, amit Jó-hukunak nevezzük, míg a hagyományos japán öltözködést Wa-hukunak nevezzük. Tudjuk, hogy átvett dologról van szó, de ezzel együtt a nyugati ruházat 150 év alatt annyira részévé vált a japán öltözködéskultúrának, hogy ma már egyáltalán nem úgy tekintünk rá, mint valami idegen dologra, és a legkevésbé sem érezzük feszélyezve magunkat benne.
Ez egyébként a Japán nagyvárosokra jellemző főként, vagy vidéken is igaz?
Lényegében mindenhol igaz, olyannyira, hogy a japán tradicionális öltözéket kizárólag egy-két különleges esemény alkalmából vesszük fel, ilyen például az esküvő vagy a temetés. Illetve hölgyek/lányok talán újévkor is szeretik felvenni a hagyományos öltözéket, amikor a szokásunk szerint (buddhista) templomba, (sintoista) szentélybe látogatnak, de egyéb esetekben úgy mondanám, jelenleg a mindennapi életben egyáltalán nem jellemző a kimonó viselése.
A japán férfiak honnan tanulják a nyugati klasszikus öltözködést, az öltönyviselés szabályait?
Én személy szerint az édesapámtól tanultam, de Japánban jellemző, hogy harmadéves egyetemistaként kezdünk el komolyan foglalkozni ezzel a kérdéssel, ekkor kezdünk bele a jövendőbeli munkahely megkeresésébe. Ezt a folyamatot szószerinti fordításban „elhelyezkedési tevékenységnek”-nek nevezzük. Így 20-21 éves korban az egyetemisták többsége elkezd öltönyt viselni. Innentől kezdve ez nem is igazán változik, mert a japán hivatali, illetve üzleti életben sokkal szigorúbbak az elvárások az öltözködés tekintetében, mint akár itt Magyarországon.
Sokszor hallhatjuk azt, hogy a japán üzletemberek az öltözködésben rendkívül minőség­orientáltak, és ez nemcsak a saját öltözködésükre értendő, de az üzleti partnereik részéről is elvárják. Ön mit gondol erről?
A jelenség létezik, de csak az átgondoltság és az igényesség vonatkozásában. Nem jellemző a japán üzletemberekre az esetleges márkapreferenciák valamiféle hallgatólagos megkövetelése másokkal szemben. Azt viszont fontosnak tartják, hogy a partner komoly ember legyen. Ha valaki nem öltözködik megfelelően, arról egy japán üzletember nem azt gondolja, hogy lám, ez a férfi nem tud öltözködni, hanem azt, hogy ez az ember megbízhatatlan. Vagyis, egyfajta szellemi érettség az elvárás, ami természetszerűen meg kell, hogy jelenjen az öltözködésben is (!)

Hogyan jellemezné a saját öltözködési stílusát?
Konzervatívan öltözködöm, mint általában a japán férfiak, akik a hivatali életben dolgoznak. Kizárólag egysoros öltönyöket viselek, a kétsoros öltöny számunkra túlságosan „olaszos”, vagyis laza megjelenésnek tekintjük. Ez természetesen csak a hivatali és a business szférára igaz, itt azonban markánsan. Olyannyira, hogy ebben a közegben nálunk egyáltalán nem előnyös kétsoros öltönyben megjelenni, hacsak nem kereskedő az illető. Ingek terén szinte kizárólag fehéret, illetve világoskéket viselek, és a nyakkendők terén is a visszafogottabb kékes árnyalatokat kedvelem. Cipők terén a modern, hegyes orrú, olaszos fazonok számomra szintén nem tartoznak a komolyságot tükröző kategóriába, ezért természetesen a klasszikus fűzős változatokat hordom.
Konfekció lábbelit hord, vagy csináltatja a cipőit?
Régebben jellemzően konfekció cipőket hordtam, de minthogy több mint két éve Magyarországon tartózkodom, örömmel fedeztem fel, hogy itt vannak nagyon jó kézműves cipészmesterek. Ez Japánban rendkívül költséges dolog, de Itt Magyarországon sokkal könnyebb kifizetni egy ilyen cipőt. Talán ez is közrejátszik, meg talán az is, hogy elmúltam 40 éves, és úgy gondoltam, ebben a korban, férfiként már méltóvá váltam arra, hogy méretre készített cipőt viseljek. 
Mit szeret viselni, amikor nem öltönyben van?
Hétvégén nagyon szívesen viselek például farmert.
Ön hogyan látja, szívesen viselnek öltönyt a japán férfiak, vagy ott is vannak olyanok, mint itt nálunk, akik pusztán egyfajta elvárásnak tesznek eleget ezzel, de nem igazán szeretik?
Én nem nagyon találkoztam olyan japán férfiakkal, akik ellenérzéssel viszonyulnak az öltönyviseléshez. Ez az öltözék már annyira hozzánk tartozik, annyira természetesen tekintjük, hogy a felnőtt férfi ezt viseli, hogy az ellenérzés gondolata lényegében egyáltalán nem merül fel. Akiben felmerül, arra azt lehet mondani, hogy szívében még mindig diák. A „salary man” – ez egy japánosított angol kifejezés, amivel a felnőtt keresőképes férfiakat illetjük, akik irodai/hivatali munkát végeznek (fehérgallérosok) – természetszerűen öltönyt visel. 
És, ha meleg van? Önöknél nyáron hogyan kezelik az öltönyviselés kérdését?
Hmm..., nálunk Tokióban nyáron valóban nagyon meleg és párás a levegő. Körülbelül 10 évvel ezelőtt indult egy mozgalom, mely „kúlbiz” (cool business) néven kezdeményezte, hogy nyáron ne kelljen öltönykabátot hordani. Némely helyen, például a magánszférában, még a pamut nadrágot is tolerálják, de a hivatalokban csak a zakó, esetleg a nyakkendő mellőzése engedélyezett. Az ing ujját természetesen ilyenkor feltűrjük. Csak így lehet elviselni a meleget.
Szokott lenni olyan alkalom, amikor személy szerint Ön felveszi még a tradicionális kimonót?
Nincs. Utoljára az esküvőmön viseltem.
Az öltözködésen túl, mit tart Ön mint japán férfi egy úriember legfőbb erényének.
A hűséget! A saját munkájához, a munkáltató céghez, szervezethez, ahová tartozik. És a becsületességet!
Yasuda úr, megtisztelő volt Önnel beszélgetni. Engedje meg, hogy japánul is kifejezzem köszönetemet: Arigato gozaimasita!