Szingapúr

Szingapúr nemzeti mottója, egyben himnuszának címe egy rendkívül egyszerű gondolat, amelyet mifelénk elsősorban stadionok lelátóin lehet hallani: „Majulah Singapura!”, azaz „Előre, Szingapúr, előre, Oroszlánváros!”. De arrafelé ezt komolyan is gondolják, mondja dr. Czeglédi László ügyvéd, aki már régóta rendszeresen jár Szingapúrba. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a városállam szakértője, szerelmese és köszönjük, hogy segített bemutatni a Gentleman magazin olvasóinak.
50 év alatt elképesztő fejlődés
Augusztus 9-én múlott 46 éve, hogy a városállam függetlenné vált Malajziától, egy állam életében pedig ez a szűk öt évtized nem tekinthető nagy időnek. Ámulatba ejtő, hogy ez alatt Szingapúr milyen kirobbanó fejlődésen ment át. Nehéz elképzelni, hogy mintegy 100 évvel ezelőtt egy szemetes, cölöpökre épült kikötő volt csupán, hiszen ma az óriási felhőkarcolók, a legmodernebb technológia, pezsgő banki és üzleti élet jellemzi. A GDP a maga lakosonként közel 50 000 dollárjával (a világon az egyik legmagasabb) közel négyszerese a magyarországinak. Nincs olyan nyugati cég vagy márka, amelyiknek ne lenne Szingapúrban minimális, de inkább igen hangsúlyos jelenléte. És akkor még nem említettük azokat a cégeket és márkákat, amelyekről a távoli Európában még csak nem is hallottunk. Önmagáért beszélt az adat, hogy nemzetközi repülőtere évi 64 millió (!) utas fogadására alkalmas.

Szingapúr a bírságok földje
Sajátos út vezetett rövid idő alatt ilyen messzire és ilyen magasra. Szingapúrban például elképesztően szigorú a környezetvédelem, komolyan megbüntetik a közterületen szemetelőket (és még közmunkára is irányíthatják), dohányzókat (1000 dollár), vagy ha valaki nem öblíti le maga után a nyilvános illemhelyet.  
Az egyik legszigorúbb pénzbüntetést a gyúlékony anyagok meg nem engedett birtoklása vonja maga után, a tétel 5000 dollár. Ez a fajta fegyelem vezethetett el odáig, hogy a világon Szingapúrban a legalacsonyabb a korrupció. Igazán csettinthetünk mi, magyarok erre, mert mi aztán tudjuk, hogyan fejlődhetne kicsinyke országunk, ha mindenki annak előnyeiért munkálkodna, és nem elsősorban a saját zsebére.
A külföldiek tréfásan Szingapúrt a bírságok földjének is szokták nevezni, persze nem teljesen alaptalanul, hiszen tényleg mindent megtesznek a rend és a tisztaság érdekében. A tolvajlást is nagyon szigorúan büntetik. Ugyanakkor alig látni rendőrt az utcákon.  
A helyi rendszabályok egyáltalán nem nyomasztók, ha valaki egyszerűen csak elemi tisztelettel viseltetik környezete és az emberek iránt, annak semmi gondja sem lehet.

Előnyt kovácsoltak a gyarmati múltból
Ez a terület és a stratégiailag fontos kikötő volt az angol gyarmati birodalom egyik fontos ideggóca. A független Szingapúrban mindenki beszél angolul (továbbá a többség mandarinul, malájul, és sokan tamilul is), és figyeltek arra, hogy a gócból kiinduló idegpályák ne maradjanak inger nélkül, ám ezeket már ők irányították. Ma övék a világ legforgalmasabb kikötője (megelőzi Hongkongot és Rotterdamot is), valamint a legnagyobb olajfinomító is itt üzemel.
Az Oroszlánvárosban négy fontosabb népcsoport él: a legnagyobbat a kínaiak alkotják (kb. 75 %), mellettük maláj, hind és arab közösség van még, valamint a sok-sok nyugati. A lakosság a beszélt nyelvek segítségével sikeresen kereskedik a világ kétharmadával. Ez elképesztő előny, amit, természetesen, ki is használnak. Rendkívül érdekes, hogy miközben a szingapúriak a rendelkezésükre álló zsebkendőnyi területen az egyik legmodernebb várost kezdték el építeni, a múltat nem törölték el teljesen. Mind a négy náció negyedéből meghagytak úgy két-két utcát. Ezek a maximum egy-két emeletes épületekből álló, a saját szentélyeiket is megőrző területek ma a turisták által nagyon szívesen látogatott helyek, hiszen számtalan étterem és egzotikus üzlet található itt.

Lakás, egészség, nyugdíj – kicsit másként

A rend és fegyelem mellett Szingapúr legendás a szociális biztonságáról is. A lakosok által fizetett társadalombiztosítást több számlán vezetik, az egyik a lakásprogramot, a másik az oktatást, a harmadik pedig az egészségügyet finanszírozza. Az állam pedig gondoskodik arról, hogy a polgárok házasságkötéskor állami lakást kapjanak, amit hosszú távon, testhezálló áron bérelhetnek. A szinglik legkésőbb 32 éves korukban juthatnak hasonló lakáshoz. Figyelembe véve, hogy miközben a szingapúri élet – ázsiai szemmel mérve igen, de a nyugatiak számára – nem drága, az ingatlanok ára viszont a csillagokat súrolja, ez óriási segítség. Ahogy bővül a család, úgy szerez jogot nagyobb lakásra is, de közben is hasonló módon cserélgetik a lakásokat, mint az önkormányzati lakásokat volt szokás nálunk. És ne lakótelepeket képzeljünk magunk elé, ezek a lakások lakóparkokban találhatók. Nemcsak hogy világszínvonalú, de egyenesen világbajnok az egészségügyi szolgáltatás. Modern kórházak egész sora várja a szingapúri és az óriási számban érkező külföldi betegeket. Szingapúrban található Ázsia legnagyobb és legmodernebb anya- és csecsemővédelmi kórháza. A kórházakban a keleti és a nyugati gyógyászatot együtt alkalmazzák a betegek ápolásában, gyógyításában, ugyanakkor óriási hangsúlyt fektetnek a megelőzésre. Például az iskolákban van olyan tantárgy, amely az egészséges életmódra tanítja a gyerekeket. A nyugdíj nem állami biztosításon alapszik, inkább családinak nevezhető. Mindenki maga biztosítja nyugdíjas éveit, de a családnak is kötelező az idősekről gondoskodni.

Élet a föld felett és alatta is
A Szingapúrba érkező turista már a repülőgépről jól láthatja, hogy az épületek az ég felé menekülnek, vízszintesen ugyanis alig van hely. Azt már csak a városban barangolva fedezheti fel, hogy a föld alatt egy másik „város” éli életét. Nemcsak a kiterjedt metróhálózatra és annak 3-4 szintes csomópontjaira kell gondolni, hanem a bevásárlóközpontokat, fontosabb épületeket a föld szintje alatt összekötő, szintén több szinten futó labirintusra, ahol hasonló módon lehet enni, inni, vásárolni, szórakozni, mint fenn. Csak tájékozódni nehezebb.
Amit meg kell kóstolni
A szingapúriak kedvenc időtöltése a vásárlással egybekötött éttermi étkezés, és az ideutazók szívesen teszik ugyanezt. Ez nem feltétlenül jelent óriási költséget, mert már 10 szingapúri dolláros ártól kezdve remek ázsiai különlegességeket lehet fogyasztani. Nyugati turista számára felettébb meglepő és érdekes, hogy kínai étterembe betérve először egy orvos fogadja a vendégeket. Rövid vizsgálat után, a keleti gyógyászat évezredes tapasztalataira támaszkodva, a vendég tanácsot kap, hogy milyen ételeket a legcélszerűbb fogyasztania. Roppant tanulságos lehet ez az élmény, sok mindent megtudhatunk magunkról és az ételekről is. Hasonlóan egzotikus élmény betérni egy kínai gyógyszertárba, ahol a természet sok ezer ajándékát használják fel gyógyítás céljára.
Szingapúrban a kultúrák és ezzel együtt az ízek olyan kavalkádja várja a látogatókat, amit elképzelni nem lehet. A kínai, a maláj, a hindu és az arab konyha csemegéi mindenhol elérhetők, de természetesen a japán, francia, olasz és amerikai ételek is várják az éhes vendégeket. És igen, általában fűszeresek, csípősek, jól hatnak az anyagcserére. Rengeteg a zöldséges étel, így nagyon egészségesek, az emésztést nem terhelik.  
A nemzeti gyümölcs a durián. Ez egy 15-30 centiméter nagyságú, tüskés termés, amelynek belsejében krémes, a túlérett camembert sajt ízére emlékeztető cikkelyek találhatók. Az ínyencek imádják, ám vannak bizonyos hátrányai. Az érett durián édeskés, rothadt szaga elképesztően erős. Éppen ezért külön táblák figyelmeztetnek mindenkit, ha valahová nem szabad bevinni. Mert hiába csomagolják sok-sok rétegbe, a szaga mégis kitör, és zavarhat másokat.

Amit feltétlenül látni kell
Első lépésként talán a legegyszerűbb felülni a Szingapúr felett, a szigeteken és öblökön átívelő drótkötélpályára, ahonnan fel lehet mérni az egész várost. Páratlan élmény. Később egyesével is meg lehet tekinteni a látványosságokat. A kultúra iránt fokozottan érdeklődőknek érdemes elzarándokolni az Esplanade színházhoz, amely a Marina Bay kikötőben található. Nem csak építészetileg lenyűgöző, funkcionalitása is magas fokú. Ha szerencsénk van, akár a Szingapúri szimfonikusok egyik (nem ritka) koncertjére is tudunk jegyet szerezni. Nem messze áll innen a Marina Bay Sands szálloda, ami ugyan „csak” egy szálloda, de a három tornyán átívelő „hajó” révén az egész világ megismerte a pompás építményt, valamint annak ezerarcú, rendkívül magas színvonalú szolgáltatásait is. A Nemzeti Múzeum szinte kötelező körnek tekinthető, amint a Parlament szintén gyarmati stílusú épületét is érdemes megnézni.

Igazi paradicsom a bevásárlásra
A Szingapúrba érkező turistákat kíméletlenül bekebelezi a vásárlási vágy, ugyanis óriási, akár több tíz emeletes bevásárlóközpontok kínálják portékájukat, finom ételeiket, és persze hűs levegőjüket (a város az Egyenlítőtől 1,5 fokkal fekszik északra, évszakok gyakorlatilag nincsenek, egész évben süt a nap). A shoppingolás fő ütőere az Orchard Road, amelyen kilométereken át csak „plázák” találhatók. Kedvező áron találhatunk meg szinte minden, Európában ismert márkát (az áfa 7%), de érdemes odafigyelni mindenféle termék esetében az ázsiai termékekre, mert kiváló a minőségük, és az áruk még kedvezőbb.
Egyet nem javasolnánk semmiképpen, az illegális tartózkodást. Ezért ugyanis botozás jár.

Sir Thomas Stamford Bingley Raffles
Szingapúr atyjának is szokták nevezni az angol Sir Thomas Stamford Bingley Rafflest (1781-1826), akinek a nevét számos intézmény viseli a városállamban, mivel 1819-ben a brit gyarmat részeként ő alapította meg a szingapúri kikötőt .

A modern Szingapúr vezetője
Szingapúrban az 1959-ben megszervezett első politikai választások alkalmával Li Kvan Jev lett a városállam első miniszterelnöke, és 30 éven át vezette országát, a Szingapúri Köztársaságot. Pártja a Népi Akció Párt (People’s Action Party, PAP) gyakorlatilag az egyetlen jelentős politikai tényező, az ellenzék csak nemrégiben erősödött meg valamicskét. Li Kvan Jev munkásságát akár diktatúraként is lehetne jellemezni, de az ország mégis a demokratikus eszmék mentén működik.  
Ez igaz akkor is, ha három évtizedes uralma után úgy mondott le, hogy kijelölte a maga utódját (Go Csok Tongot meg is választottak), majd 2004-től az idősebb fia, Li Hszien Lung vette át a miniszterelnöki széket. Li Kvan Jev pedig közben változatlanul maradt a kormányban Szenior miniszterként, majd később miniszteri mentorként. Az idén májusi általános választásokat követően vonult vissza véglegesen.
Szingapúri kellékek
Ha Szingapúrba utazunk, az alábbi kellékek biztosan legyenek velünk:
• Napszemüveg – általában erősen süt a Nap
• Esernyő –bármikor jöhet egy rövid, de intenzív trópusi zápor  
• Napkrém – különösen az érzékeny bőrűek használják még sétálás közben is
• Rövidnadrág vagy bermuda – szinte mindenhol elfogadott, nélkülözhetetlen kellék
• Papucs – a szingapúriak főleg papucsban közlekednek (persze mondjuk színházba nem lehet bemenni papucsban és bermudában…)
• Könnyű pulóver – mert az épületekben intenzív légkondicionálás fogadja a betérőket.