Teljesség igényével

A Breitling
A bölcsek szerint a tökéletesség nem létezik, mégis törekedni kell rá. Ezzel nagyjából le is írtuk a svájci Breitling óragyár filozófiáját. Technológiai forradalmárként kezdték, mára pedig a név, a stílus és az igényesség zsinórmértéke.

Mióta csak piaca van az időmérésnek, minden óragyártó arra törekszik, hogy ügyfeleinek lehetőleg semmi dolga ne legyen a termékkel, azon kívül, hogy tökéletesen megbízik és jó esetben gyönyörködik is benne. Mindenki ismeri a nagypolgári otthon tekintélyt parancsoló lengőóráját, a zakózsebbe csúsztatható, láncos aranyórát, vagy a rafinált presztízsértékkel bíró karórát – mindegyikük esetében pontosan ugyanolyan fontos a pontosság, mint az, hogy ámulatba ejtsék, aki csak meglátja. De mi a helyzet akkor, ha vízre, vagy az alá, esetleg a levegőbe szeretnénk vinni az időmérés tudományát? Ekkor bizony olyan, a fizika törvényeit kordában tartó alkatrészekre és megoldásokra van szükség, amelyek dacolnak az erőhatásokkal és a tehetetlenséggel. Mindezt úgy, hogy álló és mozgó helyzetben is tökéletesen pontos maradjon az óra, a tulajdonosának tehát elvileg szinte sosem kell állítgatnia. Ilyen órák pedig léteznek, csak éppen kronométernek hívjuk őket. A kronométer szóról pedig minden szakavatott elmének ugyanaz a név ugrik be: Breitling.

„Ilyennek voltaképpen minden óra nevezhető lenne, de általában csakis az igen pontosan járó billegős órákat, melyeknek a horgony-, henger- és orsógátszerkezettől eltérő szerkezetük van, szokták így nevezni. (...) A kronométerek Angliából származnak, s a XVIII. sz. közepén Harrison készítette a legelső ilyen órát, amely főleg mint tengeri óra hajón lett kellőleg kihasználva.” A Pallas Nagylexikon ismertetője talán némileg anakronisztikusnak hat, lévén, hogy pár merész vállalat – például cikkünk főszereplője, a svájci Breitling – már rég elérte, hogy karóráik is kronométer pontossággal működjenek a legextrémebb körülmények között is. Adódik azonban a kérdés: maga a kronométer nem anakronizmus? Miért versengenek a gyártók a tökéletesen pontos analóg órák terén a digitális, azaz kikezdhetetlen pontosságú időmérés korában? Van gyakorlati haszna, vagy csak egy meglehetősen drága marketingfogás, amely a tökéletességre törekvést szimbolizálja?

Erről valóban vitáznak a szakemberek, végső döntés pedig természetesen nincs. „A Haute Horlogerie által megalkotott sztenderdek, amelyek teljesítésével egy eszköz megkaphatja a kronométer besorolást, valóban tükrözik a magas színvonalon tervezett és megvalósított órák kritériumait” – taglalja Becsei Áron, nemzetközileg elismert luxusóra-készítő és -restaurátor. „Azt mondanám, a Breitling inkább marketingcéllal szerezteti be az igazolást minden órájára, ezáltal pedig az exluzív kategóriába pozicionálja termékeit. Tagadhatatlanul sok munka van azonban abban, hogy így készítik alkatrészeiket, illetve a nem saját készítésű szerkezeteiket is oly mértékben átszabják, hogy illeszkedjenek a kronométer kritériumokhoz és a Breitling dizájnjához.”

Az biztos, hogy ez utóbbiról – a tervezésről és a dizájnról – csak lelkesedéssel beszélhetünk. A Breitling svájci családi vállalkozásként 1884-ben alakult, a majd’ másfél évszázados múltra pedig minden egyes darab emlékezteti viselőjét, vagy bárkit, aki megcsodálja. Maga az évszám például egy modell számlapjáról sem maradhat le. Ahogy már említettük, minden készülékük kronométer – erről 2000 óta papírjuk is van, hála az illetékes svájci hitelesítő testületnek. A konkurencia többségétől eltérően az alkatrészek nagy részét saját manufaktúráikban készítik és szerelik össze, a beszállított elemeket pedig módosítják. Az eredmény magáért beszél: a Breitling igazgyöngy a válság sújtotta piacon. Megmaradt a családi szellemiség és a függetlenség, a cég pedig megáll a saját lábán, hiába kerül kétezer dollárba a legolcsóbb modell.

Az alapító atya, Léon Breitling elképesztő üzleti érzékét dicséri, hogy pontosan azokon a területeken nem volt hajlandó kompromisszumot kötni a vállalkozás kezdetén, amelyek később a cég sikerét jelentették. Már az 1800-as évek végén azon fáradozott, hogy a tudományt, a sportot, a stílust és a hordozható órákat egy fedél alá hozza. Bejött: nemsokára felfedezték egymást a köztudatba berobbanó versenysportokkal, az autókkal és a repüléssel. Ez utóbbi különös fontossággal bírt: nem véletlen, hogy sokak fejében a mai napig úgy él a Breitling, mint a pilóták órája. A svájci mérnökök ugyanis a harmincas évek elején azzal tették egyszer és mindenkorra világhírűvé a gyárat, hogy a fent méltatott precíziós megoldásoknak hála sikerült olyan időmérőt építeni a repülőgépek műszerfalába, amely még hirtelen sebességváltozásoknál is megbízható maradt – erre pedig olyan szüksége volt a háborúra készülődő járműiparnak, mint egy falat kenyérre.

A sikerhez azonban nem volt elég a pontosság, a gyakorlati igényeket is ki kellett elégíteni, főleg a versenysportok esetében. Az ötlet olyan zseniális volt, amilyen egyszerű: építsünk stopper funkciót a karórába! „A stopperórát először lovasfutamok mérésére kreálták; ezek nem karórák voltak. Később azonban a repülés hőskorában újra felfedezték a jelentőségét. Ezt használta ki a Breitling, és készítette el karórában a stoppert. Ettől kezdve gyakorlatilag pilótaórának pozícionálja a modelljeit. Manapság persze a legtöbb vásárlójuk nem pilóta, de mivel a repülés, a motorikus sportok a férfiassággal jól egybevágnak, nagyon közkedvelt lett a márka” – fejti ki Becsei Áron. Az első kronométer pontosságú karórát 1915- ben hozták ki, abban az időben, amikor Gaston Breitling megörökölte a céget apjától. Az utód nem ült a babérjain: egy évvel később bemutatta a stopperként is működő karórát, ’23-ban pedig már külön gombja volt a start-stop funkciónak, a korona aktiválásával pedig tárolható volt az aktuális állás, azaz újraindítás nélkül lehetett köridőt mérni. Az unoka, Willy Breitling 1934-ben mutatta be az utolsó fontos változatást: az újraindításnak külön gombja lett. A találmányt levédette, ám annyira sikeres lett, hogy hamar átvette a konkurencia is, ami persze újabb bevétel- és presztízsforrás volt.

Ez persze még nem jelentette azt, hogy a Breitling-órák a „civil” nagyközönség körében is sikerre ítéltettek. Erről az ötvenes évek elején megjelent sikertermék, a Navitimer-széria gondoskodott: nemcsak pontosak voltak és egy életre szóltak, de az óratokra illesztett speciális tárcsáknak hála minden navigációs műveletben segítettek a repülés szerelmeseinek. A garantált sikerre még Scott Carpenter is rátett egy lapáttal azzal, hogy ezt viselte az Aurora 7 kabinjában, miközben körberepülte a Földet – azaz egy Navitimer volt az első olyan óra, amely járt az űrben. Az eredmény magáért beszél: a Navitimer idén hatvanéves, azaz ez a legidősebb még ma is gyártott kronográf, sikere pedig töretlen. Még egy lépcsőfokot érdemes kiemelni: a hatvanas évek végén jelentek meg az első automata, azaz önmagukat felhúzó kronográfok. A hagyományos karórák piacán ekkor már rég jelen voltak a rotorral ellátott, azaz mozgásból energiát nyerő modellek, ám a kronográfok belső szerkezete annyira finom és érzékeny volt, hogy a korábbi technológiával nem bírt volna ki egy ilyen radikális újítást. Érdekesség, hogy a rivális cégek a cél érdekében összefogva évekig dolgoztak a megoldáson – természetesen köztük volt a Breitling is.

Arról azonban szó sincs, hogy maga a gyártás és a technológia nem változott az elmúlt évtizedek során. A Breitling saját berkein belül forradalmasította a gyártósort, ultraérzékeny szenzorok vizsgálják és továbbítják az elkészült alkatrészeket, miközben a háttérben a mérnökök nanométeres léptékben tervezhetnek. A kérdés viszont marad: egy letűnt kor patinás emlékei ezek az órák, vagy létező piaci igényt kielégítő használati tárgyak? Az adatok az utóbbi mellett szólnak: a svájci órák exportja egyenletesen növekedett 2008-ig, 2009-ben, a válság súlyosbodása idején erőteljesen visszaesett, azóta azonban a korábbinál is meredekebben indult meg felfelé. Az ország tavaly összesen több mint 19 milliárd frank értékben exportált órát, ami abszolút rekord. Érdekes a piac földrajzi megosztottsága is. Becsei Áron szerint a távol-keleti luxusórapiacon a vevők általában arra vágynak, hogy a viselt modellen messziről látszódjon, hogy drága, azaz mindenkinek lehessen egy tippje tulajdonosa anyagi helyzete felől, a nyugati vásárlók azonban nem szeretik mutogatni szerzeményüket, itt tehát fontos, hogy a modellek diszkréciót és hagyományőrzést sugározzanak. Ezzel pedig nagyjából le is írtuk a Breitling titkát.

A piaci növekedés ráadásul a luxustermékeknek köszönhető. „Saját tapasztalatom alapján sokkal inkább a luxus felé tolódik el a karórakereslet, így inkább növekedésről lehet beszélni, mint visszaesésről: ezekre a darabokra egyre többet költenek, míg a tömegek által is megvehető modellek eladási számai egyáltalán nem, vagy csak kisebb mértékben nőttek” – meséli Becsei Áron. A tanulság: a karórák sikerének titka nem a technológiai újításokban, hanem a hagyományban, presztízsben, a cég és a modell megjelenése által sugallt értékekben rejlik. „A digitális korszak előtt az órás szakma azon versengett, hogy ki tud minél pontosabb mechanikus szerkezetet előállítani. Manapság ennek nem igazán van értelme, mivel a digitális órákkal soha nem fogják felvenni a versenyt pontosságban” – így Becsei. „Természetesen minden gyártó szeretne egyre pontosabb szerkezetet gyártani, de napjainkban a mechanikus órák reneszánszában inkább az egyediség (például a saját szerkezet), a kivitelezés minősége számít.

Az igazán forradalmi újítások végbementek a 18-19. században, napjainkban inkább a meglévő találmányok továbbfejlesztésével, illetve kisebb újításokkal rukkolnak elő a gyártók. Nagyon sok pénzt, időt, energiát fektet minden cég a fejlesztésbe, így mindig van valami új, de azért érdemes utánanézni az újdonságoknak, mert sok esetben csak új köntösben tálalnak egy meglévő dolgot.”

Mondjuk ki: a Breitling modelljei nem mindenkinek valók. Nemcsak a két-háromezertől százezerig terjedő áruk miatt (természetesen amerikai dollárról van szó), hanem az üzenetük miatt. Aki Breitling-órát választ, az egy életre választ: kompromisszumok nélkül, a feddhetetlen stílus, a megbízhatóság és a tökéletesség igényével.

A cikk a Gentleman magazin 2012. SPRING számában jelent meg.
A keresett szó nem lehet rövidebb 3 betűsnél!
Bezárás
Lázár fivérek: Egy ló több, mint száz
A Lázárfivérek, Vilmos és Zoltán, gyakorlatilag lóháton születtek. Ennek ismeretében igen furán hangzik, hogy három éve vasparipák is kerültek az...
A világ legdrágább borai
Ha egy aukción élne a közhely, miszerint a bor annál jobb, minél idősebb, akkor még ma is várnánk az első leütésre. Szerencsénkre többségében hozzáértők járnak árverésekre. Íme tíz...
S. Takács András
Ha nincs az őszödi beszéd, talán nem lett volna húszévesen gyakornok a CNN-nél. Az ötcsillagos szállodákat túl sterilnek tartja, luxus resort helyett inkább töltene két hónapot egy beduin kunyhóban....
VIRÁG
A lakóparki lakást könnyebb eladni, ha már a látványtervre is virágokat rajzolnak az erkélyládákba, a jógatanfolyamon egy szál bambusz mellett meditál a modell és nincs olyan lakberendezési újság,...
MINDENKIBEN VAN EGY KIS HARLEY...
Éppen 110 évvel ezelőtt tolták ki az első motorkerékpárnak tűnő alkalmatosságot egy milwaukee-i (Wisconsin) sufniból. Bár sufni volt, azért a cégér már ott díszelgett a bejárat fölött: Harley-Davidson...
Az igazi kaméleon
Az amerikai átváltozó művész a szakma mellett a közönséget is levette a lábáról. Kevés ismertebb és elismertebb színész van a világon De Niro úrnál. Feszíthet előttünk kigyúrt testtel, irokéz hajjal...
Bárány Boldizsár Déván és Csíkszeredán
A Radnóti Miklós Színház jótékonysági turnéra indul a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonaiba 2013. június 18-ig.
EGY DESZKA IS LEHET AZ ÉLET AJÁNDÉKA
Ismerős az érzés, amikor hétköznap megérkezik egy markánsabb hidegfront, s vele együtt a lelkünkbe beköltözik a nyughatatlanság. Kémleljük a fák tetejét, és az időjárás-jelentő honlapok sorra nyílnak...
EDELÉNY A TALÁNYOK KASTÉLYA
Edelényről, a „Bódva parti Fertődről” a rendszerváltozás óta több rekonstrukciós elképzelés, terv, ötlet látott napvilágot, mint ahány ép ablakkerete volt – egy kanadai üzletember még indián kaszinót is...