A ragyogó luxuskirakatok közé szolidan simul Stan Ahuja apró üzlete, aki nem keresi, aligha bukkan rá véletlenül. Nem hivalkodik, ókori görög ornamentikára emlékeztető logója letisztult eleganciát sugároz. Az üvegajtó mögött elsőre némi disszonanciát kelt az izmos fekete ló szobra, ám ha belépünk a klasszikus szabású öltönyök és ingek közé, már úgy tűnik, magától értetődően illeszkedik a térbe, határozott karaktert ad az üzletnek. Nem szokványos boltban járunk, sokkal inkább szalonban, a vállfákon lógó ruhák nem azért vannak itt, hogy bárki is megvásárolja őket: bemutatódarabok. A fiatal, indiai származású tulajdonos nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy megoldja a XXI. századi gentlemanek divat-dilemmáját. Nagyjából két út áll a ruhatárukra kényes férfiak előtt, ha ki szeretnék kerülni a tömegtermelés hátulütőit magukon viselő konfekcióruhákat. Egyrészt megpróbálhatnak magának saját szabót keríteni, ám ez nem egyszerű feladat, kevés igazán jó szakember maradt, aki megfelelő minőségben és áron dolgozik. Másrészt rábízhatják magukat a legfelső kategóriás divatházak üzleteire is, ám ekkor számítaniuk kell arra, hogy a személyre szabott figyelem igencsak megviseli majd a pénztárcájukat.
A problémát felismerve Stan Ahuja úgy döntött, hogy keres egy harmadik utat. Saját márkát alapított, hogy vásárlói egyszerre kaphassák meg azt a figyelmet és minőséget, amelyet csak a saját szabójától kaphat meg az ember. Története olyan, mint a népmesei legkisebb fiúé, aki szerencsét próbálni indult. Csakhogy ő, bár még korántsem ért kalandja végére, szegénylegényből máris királyfivá vált.
India nyüzsgő, kozmopolita nagyvárosából, Mumbaiból költözött tizenhat évesen Londonba. A szülei is kissé koravénnek találták, mert a klasszikus divatért rajongott. Míg osztálytársai farmerban, pólóban és márkás tornacipőkben érezték jól magukat, Stan öltönyt és nyakkendőt hordott. A stílus azonban, amit képviselt, jóval többe került annál, amit a fiatal Stan megengedhetett volna magának. Ma már mosolyogva emlékszik vissza azokra az időkre, amikor turkálóban vásárolt ingeit és öltönyeit nagybátyja segítségével alakították méretre, gyakran két-három számmal nagyobb cipőit pedig újságpapírral tömte ki, hogy ne lötyögjenek a lábán. Példaképei már akkor az olyan lehengerlő stílusú üzletemberek voltak, mint a divattervező Tom Ford. Művész és kereskedő egy személyben, aki a tökéletes öltönyt nemcsak megalkotni tudja, hanem eladni is. Ennek megfelelően divat- és üzleti diplomát szerzett, majd, miután európai nagyvállalatoknál összegyűjtött némi tőkét és tapasztalatot, Budapestre költözött, hogy belevágjon álmai megvalósításába.
Ma az Andrássy úti szalonon kívül Romániában, Csehországban, Bulgáriában, Cipruson és Hongkongban vannak Stan Ahuja-üzletek, és hamarosan megnyit a londoni bolt is. Ruhái a klasszikus divat vagányabb, itáliai irányzatát képviselik, de ahogy az anyagok kiválasztásánál, a szabásnál is csak akkor ad tanácsot, ha kérik, végül minden a vevő igényei szerint alakul. És éppen ez Stan Ahuja sikerének titka: személyre szab.