A New York új aranykora

Valóban: bár „nyugatosokként” emlegetjük a magyar irodalom egyik legszebb, legtermékenyebb korszakának zseniális alkotóit, hívhatnánk őket „newyorkosoknak” is, hiszen főhadiszállásukat a New York kávéház fényűző falai közt rendezték be. Minden sorukból árad a friss fekete illata, a zsongó, szivarfüstös hangulat.

A körúti kávépalota első aranykorában – a századfordulótól az első világháború kirobbanásáig – az írók és újságírók nyomában a kor ünnepelt alakjai: színésznők, zenészek, dizőzök, a kabaré sztárjai is a New Yorkba jártak, s velük tulajdonképpen mindenki, aki a leglazább szállal kötődött a város pezsgő szellemi életéhez. A sokszínű törzsközönség – a titkos szervezetek mintájára – páholyokat, asztaltársaságokat alakított, hogy a különböző háttérrel rendelkező vendégek mindegyikének legyen egy helye a New Yorkban, ahol otthonosan érezhette magát.

A világháborúk és a kávéházi kultúrát megsemmisítő évtizedek után lassan tért magához tetszhalott állapotából a fényűző kávépalota, mára ismét a világ legszebb kávéháza (egy internetes szavazás eredményeként). Mondhatni a gyönyörűen felújított antik kávéskészlet kész van, már csak meg kell tölteni sűrű, serkentő és vérpezsdítő tartalommal.

A művészt és közönségét, valamint a különböző generációk képviselőit egy társasággá olvasztó New York Színészpáholy című, 2012-es sikeres programsorozatát az idén újragondolta, kibővítette és új szintre emelte a Kávéház, és márciusban New York Művész Páholy néven indította újra. A színészlegendák mellett az írók és költők is ismét a márványasztalok mellé telepedtek, telepszenek.

A szalonestek lényege, hogy kicsit beavassák a vendégeket a kulturális szcéna sokszor misztikusnak tűnő belső világába, hogy egy kis rálátás nyíljon a távolról kivehetetlen szálakra, melyek behálózzák és összetartják a művészek közösségét. A baráti légkörben kissé fellazul és könnyebben befogadhatóvá válik a tömény tartalom.

Az első vendéggel, Alexander Brodyval március 11-én visszaszökött a kávéházba a New York egykori legendás törzsvendégének szelleme. Bródy Sándor unokája először meghódította az Egyesült Államok, majd a világ reklámiparának csúcsait, s csak az után lépett nagyapja útjára, s bebizonyította, hogy a vér, különösen, ha írói véna pumpálja, képtelen vízzé válni.

A második felvonásban, március 23-án az igéző tehetségű énekesnő, Tóth Evelin az első koncertjét adja új formációjával, majd a magyar irodalom dívájával, Karafiáth Orsolyával beszélget.

Fehér László, az egyik legelismertebb kortárs magyar festő 1974 óta állít ki New Yorktól Berlinig, Rómától Párizsig. Hiperrealista képeinek fő témája az idő, illetve az emberekhez viszonya megállíthatatlanságához. Képei szenvtelenül, minden melodrámát mellőzve beszélnek a mindenható folyamatos születéséről és elmúlásáról. Fehér igazi művészegyéniség, mindig az alkotásvágy hajtja, néha egészen új világok felé. Hatvanadik születésnapján egy olyan oldalát is megmutatja majd a vele ünneplőknek, amit eddig csak kevesen ismernek:

A főiskola után volt egy rövid időszak az életemben, amikor verseket írtam. Bár megjelentek különböző irodalmi lapokban, én nem éreztem elég jónak őket, így jó időre letettem a tollat, megmaradtam az ecsetnél. Aztán egyre többször kaptam felkérést, hogy nyissak meg kiállításokat, vagy tartsak előadást, és az irodalmi lapok megint le akarták közölni a szövegeimet mint szépprózát. Számomra ezek régen megélt történetek, emlékképek. Ha egymáshoz illeszteném őket, talán összeállna egy történet. Van is rajtam egy ilyen irányú nyomás egy kiadó részéről, egyszer talán majd engedek is neki – osztotta meg a Gentleman olvasóival Fehér László.

Akik vele és barátaival ünnepelnek a New Yorkban, április 16-án, a kevéssé ismert szépírói oldaláról is megismerhetik a művészt, aki felolvas kedvenc írásaiból.

Később, az anyák napjához közel, április 29-én a La Beauté című esten művész édesanyák és a nyomdokaikban járó leányaik tisztelegnek az élet csodája előtt. Vendégek: Jordán Adél és édesanyja, Lázár Kati, Szinetár Dóra és édesanyja, Hámori Ildikó.

A Budapest Bár a legelevenebb színfolt a magyar könnyűzene palettáján. Farkas Róbert a kortárs alternatív, rock zene nagyságaival kiegészülő zenekara fergeteges hangulatú koncertjeire jellemző, hogy ugyanannyira illenek egy nyári könnyűzenei fesztivál szabadtéri színpadára, mint egy klasszikus hangversenyterembe. Bombera Krisztina és Vajay Zsófi a Örömzene címmel jelentet meg kötetet a Budapest Bárról. A könyvet május 13-án, a New York Művész Páholyban mutatják be. Az évadzáró esten, május 27-én a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Konrád Györgyöt köszönti a New York Művész Páholy. Azt a kortárs írót, aki egyszer biztosan klasszikussá válik. Lebilincselő, egyéni hangvételű prózáját világszerte ismerik, könyveit több mint egy tucatnyi nyelvre lefordították már. „Azért kell a művészet, hogy ne legyél mindig itt. Hogy néha máshol is legyél. Azért kell a metafizika, hogy kiszabadulj a fizikából” – írja Útrakészen című kötetében, melyben azt is megfogalmazta, miért érdemes megismerkedni a művészekkel: „Mi magunk is alkotások vagyunk, érdekesebbek, mint a saját műveink.”