Már-már a föld alá süllyednénk szégyenünkben, mert erre nem gondoltunk, pedig mindjárt itt a Nagy Esemény, s nem maradt időnk kiugrani Párizsba vagy Milánóba. Az élet nagy tanulsága, hogy ahol a gond, ott a segítség. Szerencsére Pesten már minden van. Majdnem minden.
Ha ékszerről van szó, akkor mindenesetre van egy különlegesség! Mit nekünk Párizs, New York, Milánó vagy Tokió, amikor itt a Dalszínház utca.
Van itt egy csinos ékszerbolt, becs’ szó, megállná a helyét a fent nevezett bármelyik városban. Mert komoly ékszert mégsem szokás szürke, kopottas üzletben beszerezni, olcsó bútorok és undok eladók között. Ékszert csak olyan helyen veszünk, amelyben megbízunk.
– A bizalom! – emeli fel az ujját Rónai Gábor is, aki a Royal Diamonds fentebb emlegetett üzletét mutatja meg nekünk. A felemelt ujj alkalmat ad számunkra, hogy megcsodáljuk azt a férfiasan egyszerű, mégis apró gyémántokkal tisztességesen körberakott fehérarany gyűrűt, amelyet visel. Közben, persze, azt gondoljuk magunkban, hogy könnyű neki, hiszen a felesége, Rónai Alexandra tervezi az itt elérhető ékszerek jelentős részét. És hát ki tudná jobban, mint egy feleség, hogy mi illik a férje, egyúttal az üzletcsoport marketingigazgatója kezére.
– A bizalom mellett a másik az az érzés, amelyet sugallunk. Mert luxustermékeket luxus életérzéssel együtt lehet eladni – és még folytatná, de mi a praktikus kérdésünkkel nyaggatjuk tovább. Van, ugye, dekoltált ruhánk, cipőnk, táskánk és egy mind nyugtalanabb nőnk. Mi lesz az ékszerrel?
Nagy kő esik le a szívünkről, amikor megtudjuk, hogy nincs ok izgalomra. Nem ritkaság, hogy valaki megjelenik az egyedileg tervezett ruhájával itt, a Dalszínház utcában, az Operaház királyi lépcsőjével szembeni üzletben, és az ékszerszakembernek elmondja, milyen eseményre készül. Az ékszertervező próbálja kiismerni az egyéniségét, mi illik igazán hozzá. Ja, és, hogy mennyit bír el a pénztárcája, illetve mennyit szán a vásárlása (a kettő nem mindig találkozik). Válogathat magának az impozáns kínálatból, és az egyedi tervezés is gyakran szóba kerül.
Mert van miből válogatni. Rónai úr színes, kis kövekből összerakott, impozáns zafír nyakéket simogat a szemével, aztán biztat, fogjam csak meg, vagy 157 karát, ezzel aztán igazán nem vallanánk szégyent egy jobb társaságban sem. „A feleségének is megmutathatja” – teszi hozzá könnyed hangsúllyal, de én nem kockáztatnék. Maradjon ez csak itt.
Szóval, a bizalom. Ami természetesen azt jelenti, hogy a hőn óhajtott ékszer az, aminek mondják, akár valaki esztétikai okokból választotta, akár befektetési céllal. De ez nyilván az elvárható minimum ebben a műfajban. Ide tartozik a hozzáértő tanács, a szakértelem ígérete éppen úgy, mint a szükséges diszkréció.
Az ékszerek világában eligazodni nem is olyan egyszerű. Gyakran időt nem sajnálva kell elbeszélgetni az érdeklődővel; itt nincs kapkodás, itt nem tíz deka szalámit kér a kedves vevő. A pénzéért türelmet és hozzáértést vár el, az exkluzív környezet is alapvető jelentőségű. Intim, már-már nyugodt hangulatban lehet itt tanakodni és keresgélni, hogy akkor mit is szeretnénk és mennyiért.
Családi vállalkozás ez, valószínűleg ilyesmibe akkor vág az ember, ha bízik benne, hogy gyermekei, unokái átveszik majd a boltot; éppen úgy, mint egynémely regényben vagy a világ szerencsésebb felén az életben is. Úgy kell itt dolgozni, hogy joggal bízhassunk a jövőnkben, a vevő elégedettségében – ami a vásárlói hűség alapja.
Mert a vevők ide természetesen legtöbbször nem az utcáról esnek csak úgy be – bár ez sem tilos –, hanem általában valaki ajánlására érkeznek. Mert a bizalom kölcsönös, azt is jelenti, hogy aki járt már e helyen, az bizalommal ajánlja saját ismerőseinek is.
Az sem egészen újkeletű felismerés, hogy aki valamiféle prémiumterméket vásárol, az nagy valószínűséggel más luxuscikk iránt is érdeklődik.
Rónaiék tehát az ékszerbolt alatt exkluzív klubot alakítottak ki, ahol rendszeresen rendeznek nagy márkákkal együtt bemutatókat, kulturális esteket, természetesen válogatott közönségnek.
A Rónai Alexandra tervezte egyedi darabokat milánói mesterek gyártják. Nem azért, mintha Magyarországon nem lenne elég ügyes ötvösmester; ezekhez a bonyolult formákhoz, kőfoglalásokhoz olyan drága géppark szükségeltetik, amely itt nem érhető el. Ami a nagy ékszermárkákat illeti, Maria Gaspari, Mariani és Molina termékeiből lehet válogatni és/vagy rendelni itt, diszkrét, a 70-es, 80-as éveket idéző zeneszóra egy 220 kilós, Swarovski kristályokból készült bécsi csillár biztatón sugárzó fénye alatt...
Van, aki azért vesz ékszert, mert szereti a szépet. Más azért, mert úgy gondolja, hogy egy kívánatos nőhöz az út a nyakékén keresztül vezet, aztán más befektetési céllal választ magának nemesfémet, drágakövet. És persze nem kevesen gondolják úgy, hogy az ő társadalmi helyzetükben ez így illik. A többség meg talán ezen okokból többet is meg tudna nevezni, amikor mondjuk egy csinos gyémánt
fülbevalót választ kedvenc ékszerészénél. (Mert, aki azért igazán ad magára, annak van favoritja, ahol afféle törzsvendégként már ismerik, mire vágyik.)
Az biztos, hogy aki az elmúlt években ékszerbe fektetett, az egész kicsi szerencsével komoly nyereséget tud most realizálni, ami nem feltétlenül mondható el azokról, akik ingatlanüzletekkel próbálták vagyonukat növelni. A válság kezdete óta az arany ára a duplájára nőtt, és a kiemelt drágakövek, a gyémánt, a smaragd, a rubin és a zafír világpiaci ára is vagy hetven százalékot emelkedett. Ha már a befektetési célból vásárolt ékszereknél tartunk – amelyeket természetesen nem tilos hordani sem –, akkor az kis helyen elfér, könnyen szállítható határokon át, és feltűnésmentesen elzárható a világ kíváncsi szeme elől egy széfben.
Ha úgy döntünk, hogy elsősorban befektetési célból választunk magunknak ékszert, akkor érdemes a klasszikus formákat, modelleket választani – tanácsolja Rónai Gábor, a Royal Diamonds marketingigazgatója. Logikus. A ma még divatosnak tűnő darab formája holnap esetleg már megmosolyogni való, nehezebb túladni rajta. De ami évtizedeken át tetszetősnek számított, az nyilván az is marad.
És még egy praktikus tanács. Egy ékszer árát két tényező határozza meg igazán. A benne felhasznált anyag, a nemesfém, a drágakő értéke, illetve az a munka, amelyet bele fektettek a létrehozásába. Ha valakinek a tezaurálás a fő célja, akkor olyat válasszon, ahol arányaiban a legmagasabb a felhasznált anyagok ára. Az a biztos. Az ott marad benne. (Persze, e logika végpontján ott a tömbarany. Sokan nagyon jó üzletet csináltak ebből. Ám egy aranytömböt, vagy ha kevésbé jól megy, egy aranylemezt mégsem akaszthatunk a fülünkbe. Ez egy szép fülbevalóval mégiscsak egyszerűbb. Ahogy a nagyok mondják: two in one.) A köveknél alapvető fontosságú a karát, a csiszolás, a szín és a minőség – azaz találhatóak-e benne zárványok, és ha igen, milyenek.
A kövek értékét az úgynevezett Rapaport Diamond Report nevű táblázatból olvassák ki. Az értékelés objektív, hozzáértők között hamar megegyezés születik arról, melyik kategóriába tartozik, vagyis valójában mennyit is ér egy kő. Erről a magukra valamit is adó ékszerboltokban nagyon alapos certifikációt, minőségi tanúsítványt adnak.
Olyan is előfordult már, hogy valaki egy többmilliós kő megvásárlása előtt elhozta saját szakértőjét, az is vizsgálja meg a megvenni kívánt gyémántot, de hát az ember autót is úgy vesz, hogy jó esetben megnézeti egy autószerelővel. Mert a bizalom alapja a szakértelem. Aki alapvetően hordani akarja az ékszert, annak az esztétikai szempontok is alapvető fontosságúak. Tetszik vagy sem. És nyilván, ahogy a divattervezők alakítják a stílusunkat, trendivé tesznek ezt vagy azt, az ékszertervezők ízlése, ötletei is alakítják a piacot.
Választhatunk egyedi tervezésű darabot vagy éppen valamely ékszermárka termékét. Van az úgy állítólag, hogy az ember belép egy ékszerboltba, meglát egy csinos darabot, és első látásra beleszeret. Ha szerencséje van, még annyi pénze is akad, hogy megvehesse. Korábban leginkább az számított, hogy mennyi nemesfémet, drágakövet tartalmazott egy ékszer, no és hogy szép vagy csúnya. Ma már egyre többen törődnek a dizájnnal is – állítja Szerb Gábor, a jó pár üzletet működtető Watch de Luxe szalon vezetője. Az óráknál mindig is számított a márka, az ékszereknél sokáig jóval kevésbé. Ez a trend látszik most alapvetően átalakulni.
Ráadásul a komoly márkák próbálnak erős brandeket kialakítani, tehát minél több műfajban „kedvenccé” válni, egyfajta jól megjeleníthető életérzést sugallani. A Cartier az ékszerektől jutott el az órákig. Hogy egy egészen máshová pozícionált céget is említsünk, a Guess farmerokkal kezdte, innen ment tovább a különféle kiegészítőkön át az úgynevezett divatékszerekig, tehát viszonylag olcsóbb, szélesebb kör számára elérhető darabokig.
Természetesen az ékszer divatkérdés is. Sokat elárul viselőjéről, hogy biciklilánc vastagságú aranyláncot cipel-e a nyakában, vagy szépen kidolgozott, míves darabokat hord. Nemcsak azt mutatja, pénze van-e, hanem, hogy ízlése, türelme kiválasztani az igazán egyéniségéhez illőt.
Egy biztos, aki szereti a szépet, a jó dolgokat, az bármikor elbámészkodik egy jobb ékszerbolt kirakata előtt, megcsodálva egy nyakéket. Nem beszélve arról, mennyire meg lehet egy efféle nyakéket csodálni egy hívogató dekoltázsban.