Üdvözlés és bemutatkozás

KI KÖSZÖN ELŐBB?

Az emberek minden egyes találkozáskor üdvözlik egymást. (Ebben a fejezetben a személyes találkozás alkalmával előforduló üdvözlési formákról lesz szó. A telefonos „találkozásra” a későbbiekben kerül sor.) Teszik ezt napszaknak, a másik nemének és korának megfelelő köszönéssel. Általában elvárható, hogy a férfi köszönjön elsőként, de ha a nő veszi hamarabb észre a férfit, ő is nyugodtan köszönhet elsőként. A köszönést nem fogadni modortalanság, ez csak akkor megengedhető, ha olyan valaki köszönt ránk, akit nem ismerünk és biztosak lehetünk abban, hogy nem csak nem emlékszünk rá.

A KÖSZÖNÉS ALAPVETŐ FORMÁI

Mivel az emberek közötti kommunikáció klasszikus alapja a magázás, ezért a köszönés alapvető formái is ehhez kapcsolódnak. A köszönés a „Jó napot kívánok!/Jó estét kívánok!” magázódó emberek között. A tegeződők esetében ez a „Szervusz!”. Sötétedés után a „Jó estét kívánok!” a megfelelő köszönési forma. A „Jó éjszakát!” fordulatot csak késő esti búcsúzásnál lehet használni. A monarchia emlékeként nálunk is elfogadott nők felé a „Kezét csókolom!”, illetve „Kezeit csókolom!” forma, a kéz gyakorlati csókja nélkül. Ez egy elkülönült és udvarias formaként használható. Rövidített és a köznyelvbe átment „Csókolom!” formája is gyakori, de a legjobb ezt elkerülni, ezt a köszönést könnyen értelmezhetik bizalmaskodásként is.

TISZTELETEM!

A normál köszönésnél udvariasabb, tisztelettel övezett a férfiak között használatos „Tiszteletem!” forma, amit leginkább fiatalabb férfiak használnak idősebbekkel szemben, illetve nagy rangbéli különbség, valamint jelentős tiszteletadás esetében, amikor a „Jó napot kívánok!”-ot nem érzik elég udvariasnak vagy tiszteletadónak. A tiszteletem fordulat tegezős és magázós viszonyban egyaránt használható, ez a legalkalmasabb fordulat, ha például egykori tanárunkkal vagy idősebb emberekkel összetegeződünk, ám az iránta való tiszteletünket mégis ki akarjuk fejezni. Kamasz fiúk is jól használhatják ezt a fordulatot, amikor a gyerekkorból ismert férfi ismerősökkel szemben – a nálunk sajnos hibásan elterjedt – „Csókolom!”-ról le akarnak szokni. Általános köszönésként már gyermekkorban jó lenne hozzászoktatni gyermekeinket a „Jó napot kívánok!” formához, ez a későbbiekben is sok kellemetlenségtől óvná meg őket.

KI NYÚJT KEZET?

Hosszú ideig tartotta magát az a felfogás,hogy csak a nő nyújthatja a kezét, azaz a férfinak minden esetben meg kell várni a nő erre irányuló kezdeményezését. Ebből persze sok kínos pillanat született, mivel a kézfogás nélküli bemutatkozás a mi kultúránkban szokatlan, a nők azonban gyakran nem kezdeményezik ezt, így a bemutatkozás felemásra sikeredhet. Sok esetben ezt egyesek modorosságból, félreértelmezett „távolságtartásból” teszik. A modern felfogás ezzel szemben a férfit is feljogosítja a kéznyújtásra. A kézfogás kezdeményezése kulturált gesztus és semmi sem indokolja azt, hogy ennek ne lehessen a férfi a kezdeményezője olyan esetekben, amikor a férfi fogadja a nőt, vagy ha magasabb beosztású.

BEMUTATKOZÁS

Ismeretlen emberek köszönését bemutatkozás, illetve bemutatás követi. Amikor két ismeretlen közös ismerős jelenléte nélkül találkozik egymással, akkor bemutatkoznak, azaz jól érthető módon elmondják a nevüket és közben a másik szemébe néznek.

TALÁLKOZÁS TÁRSASÁGGAL

Ha ismerőssel találkozunk, és az mások társaságában van, akkor a társaságnak általános módon, neki pedig személyre szólóan kell köszönnünk. Illetlenség csak az általunk ismert embernek köszönni, a többieket pedig nem észrevenni. Ha ilyen esetben hosszabb beszélgetésbe kezdünk, akkor az általunk ismert személynek illik minket a többieknek bemutatnia. Ha ez nem történik meg, illik önmagunkat bemutatni: „Engedjék meg, hogy bemutatkozzam, Szabó Gábor vagyok, Károly (a közös ismerős) egykori kollégája.” Ilyen helyzetben az is helyes, ha utalunk a köztünk fennálló kapcsolatra is.

ÉTTEREMBEN

Ha étteremben találkozunk ismerőssel, akkor is így kell eljárni. Ha az asztalához invitál, udvariasan üdvözölni illik, a többieknek bemutatkozni csak akkor kell, ha ezt az ismerősünk kezdeményezi. Ilyenkor nem kell feltétlenül kezet is fognunk mindenkivel. Ha ismerősünk a nevünket mondja, egy enyhe fejbólintással eleget tettünk az udvariassági követelményeknek.

Ha mégis bemutatkozásra kerül a sor, akkor az asztalnál ülő férfiaknak illik felállni, a hölgyek viszont ülve nyújtják a kezüket, ebben az esetben a kézcsók nem stílusos köszönés, mert a nő keze ülő testhelyzete miatt túl közel van a testéhez és az arcához. Általános szabály az, hogy csak álló nőnek csókolhatunk kezet. Először mindig a nőknek és utána a férfiaknak illik bemutatkozni, de ülő asztaltársaság esetén az a helyes, ha az óramutató járásával azonos irányba haladva, balról jobbra mutatkozunk be. Ez alól akkor kell kivételt tenni, ha egy kiemelt személy is van az asztalnál: ilyenkor mindig nála kell kezdeni a bemutatkozást.

KÖZÖSSÉGI TERÜLETEN

Irodába vagy más közösségi helyiségbe belépve elegendő egyszer köszönni, nem kell minden egyes embernek külön jó napot kívánni. Amikor az utcán ismerős párral találkozunk, abban az esetben is mindig először a hölgyet üdvözöljük és utána a férfit.

A TEGEZÉS KEZDEMÉNYEZÉSE

A tegezést általában a nő kezdeményezheti, az idősebb vagy a magasabb beosztásban lévő. A főnök kolléganőjének csak bizonyos idő elteltével ajánlhatja fel a tegezést, a korai felajánlás akár még rosszul is elsülhet. Az alacsonyabb beosztású nő a magas beosztású férfinek nem ajánlhatja fel a tegező formát, ez bizalmaskodást, túlzó közeledést jelentene. Sok olyan embert ismerek, aki kifejezetten ragaszkodik a magázódáshoz, és sok munkatársával hosszú évek után sem tegeződik. Az ilyen emberek belőlem tiszteletet váltanak ki, mert ellen tudnak állni a divatnak, és tartják a formát, amit helyesnek gondolnak. Sajnálatos az, hogy az emberek konfliktushelyzetekben gyakran tegezik le a másikat, ezzel is „rátesznek” még a tűzre, hiszen sokak szemében – nagyon helyesen – ez a modortalanság csúcsa.

TEGEZÉS

Ha olyan ember tegez le minket, akivel nem vagyunk ilyen viszonyban, nem kell a tegeződését elfogadni, magázó válaszunkból remélhetőleg ráébred majd arra, hogy tévedett. Ha a tegezést elfogadjuk, akkor a tegező válaszunkból ez egyértelmű lesz. A stílusosan felajánlott tegezést saját belátásunk és az adott élethelyzet alapján illik elfogadni, de akár el is utasíthatjuk.

Az ilyen elutasítás lehet a kellő távolságtartás jelzése vagy a nem kívánt közeledés elutasítása. A mai világban a tegeződés egyre elterjedtebb és nem csak a közeli ismerősök, barátok vagy rokonok között gyakori.

KÉZCSÓK A MONARCHIÁBÓL

A kézcsók, mint már említettem, monarchikus maradvány. Kultúránkban a Küssdiehand köszönés és az ezt követő rituálé ma már szinte csak Ausztriában és Magyarországon, valamint arisztokrata és elegáns társasági körökben használatos. A kéz megcsókolása nagyon elegáns és tisztelettudó köszönés, de könnyen modorossá teheti azt, aki feltétlenül ragaszkodik hozzá. Vannak olyan élethelyzetek, amikor helye van, de csak akkor, ha a nőt, akinek a kezét csókolni szeretnénk, nem hozzuk ezzel kellemetlen helyzetbe. A kézcsók módja alapján lehet tisztelettudó és elegáns, de akár bizalmaskodó és tolakodó is. Ha több nő is van egy társaságban, ahová megérkezünk, akkor nem kell mindenkinek azonos módon köszönnünk, csak annak csókoljunk kezet, akivel a kapcsolatunk ezt lehetővé teszi, vagy akit kora vagy státusza szerint ez – belátásunk szerint – megillet.

BARÁTI ÖLELÉS ÉS CSÓK

A köszönést gyakran kíséri az emberek közötti baráti ölelés, valamint a baráti csók. Vannak civilizációk ahol ez szinte kötelező, másoknál pedig tilos. A déli népeknél az ilyen csók természetes, Japánban pedig elképzelhetetlen. A mi kultúránk elfogadja az emberek közötti nyilvános ölelést és a csókot is. A baráti ölelés a férfiak között olyan bizalmas és bensőséges üdvözlési mód, ami a harc előtti jókívánságból alakult ki, illetve maradt vissza. A férfiak átölelik egymást és kezükkel a másik hátát érintve egyfajta lojalitásról, békés szándékról biztosítják a másikat. A déli népeknél az ölelést egyben baráti csók is kíséri. A nők egymás közötti csókja is a közeli barátságot és az egymással szembeni bizalmat jelöli, amit az orcára adott könnyed száj érintéssel jeleznek. Gyakori társasági hölgyeknél a levegőbe puszilás, amikor a kisminkelt arcokat nem érintik össze, inkább csak utánozzák a hagyományos mozdulatsort. Természetesen férfiak és nők között is van ma már baráti csók, ez a mai világban természetes.

BÚCSÚZÁS

Búcsúzáskor a „Viszontlátásra!”, nőkkel szemben a „Kezét csókolom!”a megfelelő köszönési forma, este viszont használhatjuk a „Jó estét!”, illetve késő este a „Jó éjszakát!” formát is. Gyakran hallani búcsúzáskor a „Helló!” köszönést, ám ez hibás, hiszen az angolok ezt találkozáskor használják, aki búcsúnál használja, az távoztában éppen érkezik.

MÁSOK BEMUTATÁSA

Ha harmadik személy is jelen van a bemutatásnál, akkor a kísérő először köszön ismerősének, majd bemutatja egymásnak a még ismeretleneket. Általában a nőnek mutatják be a férfit, azonos neműek esetében pedig az idősebbnek a fiatalabbat, illetve a magasabb rangúnak az alacsonyabb beosztásút, a vendéglátónak a vendéget. Akinek bemutatják a másikat, az nyújtja a kezét, azaz fogadja a bemutatottat, fogadja az ő bemutatkozását. Udvarias megoldás, ha a közvetítő személy - a közös ismerős – átveszi a bemutatást és saját maga mutatja be egymásnak az akkor találkozókat: „Engedjék meg, hogy bemutassam önöket egymásnak!”, illetve „Engedje meg, hogy bemutassam Dénes László urat!”. Ekkor a megszólított nyújtja a kezét, fogadja a bemutatkozást és megmondja a saját nevét.

BEMUTATÁS FOGADÁSA ÉS BÚCSÚZÁS

A bemutatkozás után szokásos a „Nagyon örülök!”, „Örülök, hogy megismerhettem!”, „Örvendek!” formulák elmondása, ezzel is jelezzük azt, hogy tiszteljük azt, akivel éppen összeismerkedtünk.

Búcsúzáskor az „Örültem, hogy megismerhettem!”, „Remélem, még lesz alkalmunk találkozni!” formulákkal illendő befejezni a beszélgetést.

A LEGFONTOSABB A NÉV

Bemutatkozáskor sajnos gyakran előfordul, hogy nem sikerül a neve(ke)t megjegyezni. Ilyenkor érdemes udvariasan ismételten rákérdezni, hiszen a másik nevének megjegyzése és a későbbiekben a nevén szólítása az előzékeny ember egyik alapvető jellemzője. Sajnos a mi kultúránkban a név megjegyzésnek nincsenek olyan hagyományai, mint Németországban, ahol az egymásnak bemutatottak szinte azonnal és helyesen megjegyzik a másik nevét. Ezt gyakorolnunk kell, a helyes név használata rendkívül fontos!

A KÉZCSÓK CSAK IMITÁLT

A kezét nyújtó nő kézfejét kezünkkel kissé felfelé fordítjuk, kicsit felé lépünk, a kézfej fölé hajtjuk a fejünket, de a száj nem érintheti a nő kézfejét, azaz nem csókoljuk meg, csak úgy teszünk, mintha megtennénk. Ebből következik az, hogy nem cuppantunk és nem nyálazunk, csupán jelzés a kézcsók, semmi több. Baráti viszony esetén megengedett a kézfej megcsókolása is, de ekkor a nő kezét a szájunkhoz emeljük, és nem hajolunk fölé. Ez a forma bizalmas – de nem feltétlenül túl bizalmas viszonyt – viszonyt feltételez.

ÉSZREVETT MÁR?

Köszönni azokban az esetekben illik, amikor a másik ember szembe találkozik velünk. Ilyenkor általában egymásra is pillantunk. Amikor valakit észreveszünk, de ő minket nem érzékel, akkor ráköszönhetünk. Általánosságban elfogadható, hogy a férfinak, illetve a fiatalabbnak kell előre köszönnie, de ez nem jelenti azt, hogy egy nő, illetve egy idősebb ne köszönhetne előre, ha ő veszi hamarabb észre a másik embert. Erőltetett dolog ilyen esetben nem köszönéssel tüntetni, de természetesen az célzott ráköszönés sem stílusos.

KOLLÉGÁK

A legtöbb munkahelyen az azonos korosztályúak tegezik egymást, van, ahol ez a vállalati szabályzat része, máshol az együvé tartozás kifejezése. Véleményem szerint két ember közötti viszony lehet őszinte és bensőséges magázódva, és lehet felszínes és semmitmondó a tegezés ellenére is.

Nagyon sok szakmában is általános a tegeződés, ez a kollegialitásnak, az egy helyre tartozásnak egyfajta sajátságos kifejeződése. A kollegiális tegezést semmi esetre sem szabad visszautasítani.

SEGÍTENEK A KÁRTYÁK

Üzleti, félhivatalos és hivatalos találkozókon az egymásnak bemutatottak általában névjegyet adnak át egymásnak. Ez a név megjegyzését nagymértékben megkönnyíti.

A névjegykártyával és a vizitkártyával más fejezetben foglalkozom, de itt szeretném megjegyezni, hogy a vizitkártya csak a nem hivatalos érintkezéseknél használatos, nem helyettesíti a céges információkat és személyes információkat együttesen tartalmazó üzleti névjegykártyát, a business névjegyet.

MÁR EMLÉKSZEM…

Néha előfordul az a kényelmetlen helyzet, hogy bemutatkozunk, illetve bemutatnak minket egymásnak, és a másik fél – különösen kellemetlen ez, ha egy hölgy – közli, hogy mi már ismerjük egymást, minket már bemutattak egymásnak. Kellemetlen ez, mert azt az üzenetet hordozza, hogy mi nem jegyeztük meg őt, ő viszont emlékszik ránk. Kellemetlen helyzet, amitől csak egy frappáns, de udvarias mentőmondat szabadíthat meg: „Elnézését kérem a figyelmetlenségért, természetesen már emlékszem”. Ilyenkor sose kezdjük el bizonygatni, hogy még biztosan nem találkoztunk, ezzel csak olajat öntünk a parázsló tűzre…