A leggazdagabb magyarok közé tartozik, bár nem sorolták be a TOP 100-as listába. Palotával rendelkezik Long Islanden, pazar lakással az 57. utcában, Manhattanben (közvetlen szomszédjai között említhető Eric Clapton és David Copperfield), nyaralóval Hamptons-ben és egy mély benyomást keltő lakással a Duna parton. Pákh Imre 60. születésnapját ünnepelte a nyáron, de közel sem látszik annyinak. Hogy a fiatal, szerelmes feleség és a boldog családi élet, a megnyugtató anyagi háttér, vagy a gének (édesapja 103 esztendős) teszik ezt, nem tudni. Az élete semmiképpen sem tűnik nyugodtnak, a telefonja folyamatosan csörög, az üzleti élettől (majdnem teljesen) visszavonulva is sokat dolgozik.
Komoly élettapasztalatot szerezhetett már, elvégre annyi mindenen átment élete során, ami több embernek, több életre is bőven elegendő lenne. Mi az a legfontosabb tanulság, amit leszűrt?
Két tanulság határozta meg az életem legfontosabb döntéseit. Az egyiket nagyon korán sikerült megtanulnom: az élet bármilyen mélyre küld le, utána mindig jobbat hoz.
Mondana egy példát a pályafutásából?
Nagyon szívesen. 1974-ben feleségemmel azt terveztük, hogy kivándorlunk Amerikába. Ekkor már Magyarországon éltünk. Feleségem a Lincoln családból származott, felmenői az ún. Mayflower people, azaz a legendás Mayflower hajóval érkező első telepesek közé tartoztak. Amikor elkezdtük papírjainkat intézni, a család barátja, Nixon elnök felesége is elkezdett érdeklődni a hivatali ügyintézés iránt. Ebből óriási zűrzavar lett Magyarországon, és végül kitoloncoltak az országból. Ezt én csapásként éltem meg, mert jól éreztem magam itt. Később a sors bebizonyította, hogy inkább hálásnak kellett volna lennem a döntésért. Mindig is a terveim között szerepelt, hogy kimenjek Amerikába, de akkor még korainak éreztem ezt. Viszont rövidesen beláttam, ha itthon maradok, akkor soha nem jutok el oda, ahová azóta sikerült eljutnom.
Szerencsésnek tartja magát?
Egyértelműen. Az enyémhez hasonló karrierhez nem csak sok-sok munka kell, hanem egy csipetnyi szerencse is. Ezen kívül pedig kétszer is megérezhettem az igaz szerelem ízét, miközben sok embert ismerek, aki egyszer sem találja meg.
Mi lenne a másik tapasztalat?
Nem lehet csak az üzletnek élni. Első feleségemmel ezt tettük. Ő a Bank of New York Közép-Európával megbízott alelnöke volt, én pedig jártam a világot, tárgyaltam, vásároltam és eladtam. Sikeresek voltunk, de közben elveszítettük egymást. Ő fogalmazta meg végül után 17 év, hogy klasszikus házasságra vágyik, amelyben a két fél együtt is él.
Barátságban váltunk el, sőt második férjével jó kapcsolatot ápolok mind a mai napig, noha a minket „összekötő” nő – sajnos – elhunyt már. A gyermekük a születésnapomon jött a világra, ünnepeltünk már közösen is. Szerintem ez így természetes.
Ha jól értem, akkor első feleségével az üzletben is szorosan együttműködtek.
Igen. Én hoztam a volt szovjet, magyar délszláv és sok egyéb kapcsolatot, ő pedig a bank révén biztosította az üzletekhez a szükséges pénzt.
Hogyan ismerte meg a második feleségét?
Kalandos módon. New Yorkból éppen a 40 kilométerre élő szüleimhez tartottam 1994-ben, amikor egy orosz barátom felhívott, hogy két csinos orosz modellel ücsörög egy étteremben, menjek oda én is. Szégyenszemre lemondtam a szüleimmel tervezett találkozót, de megismertem a feleségemet, Nellyt. Ő stuttgarti, édesanyja orosz, édesapja pedig német. Modellként a világ legnagyobb divat házaival is dolgozott már. Mellette döntöttem úgy, hogy lassabb tempóra váltok, és eladtam a partneremnek a közös cégünkben birtokolt részesedésemet. Örömmel látom egyébként, hogy a vállalat töretlenül fejlődött tovább, és ma a Forbes toplistáján is megtalálható.
Nem bánja, hogy nem volt részese a további üzleti felemelkedésnek?
Nem. Teljesnek érzem az életemet, boldog vagyok.
Az imént a nappali asztalán iskolai füzeteket láttam, gyermeki kézírással „Szépírás” áll rajtuk. A vakáció alatt is tanulnak a gyerekek?
Kétlaki életet élünk. Az év java részét New Yorkban töltjük, 1,5-2 hónapot töltünk Európában, elsősorban nyaranta. Nagyon fontosnak tartom, hogy gyerekeim tudjanak magyarul. Ilyenkor tanító is segédkezik ebben, de nyelvi táborba is járnak, ahol többségükben külföldön élő magyarok csemetéi tanulnak magyarul. Annyi haszon mindenképpen lett a táborból, hogy a fi am több nyelven is tud már káromkodni.
Ennyi év távollét után is ilyen fontosnak tartja a magyarságát?
Ez ennél sokkal egyszerűbb. Magyar vagyok.
Ezért érzi úgy, hogy alapítványain át segítenie is kell a magyar kultúrát?
Igen. Érthető módon Munkácson kezdtem meg a jótékonysági munkát, ahol szüleimmel 20 éve létrehoztam a Pákh Sándor Jótékonysági Alapítványt. Havonta 80 családot segítünk anyagilag, támogatunk több kárpátaljai magyar szervezetet, részt vettünk a Cserkész Szövetség visszaállításában. Az államosítás után visszakapott házunkat felajánlottuk közcélra, működött benne iskola, óvoda, több szervezet és kollégium is. Nyugodtam mondhatom, hogy aktívan részt veszünk a város életében. Az alapítvánnyal megszereztük az 1896-ban épített, majd a csehek által lerombolt, az oroszok által meg beolvasztott – természetesen vörös csillag lett belőle – milleniumi Turul madár emlékmű visszaállításának engedélyét, ma már ismét régi fényében díszíti a munkácsi várat.
A másik kulturális missziója Magyarországon zajlik. Hogyan és mikor kezdte el Munkácsy Mihály festményeit gyűjteni?
Az első festményt örököltem, gyűjteni pedig a ’90-es évek közepétől kezdtem. Ma 41 darabból áll a gyűjtemény, magánkézben ez a legnagyobb. A művészet történészek Munkácsy mintegy 650 alkotásáról tudnak, de szerintem ennél sokkal több is lehet, hiszen magam is vettem néhány olyan darabot, amely nem szerepelt az „ismertek” között. Munkácsyval kapcsolatban rengeteg kérdés vetődik fel, amelyekre kötelességünk megtalálni a választ, és a művészt visszahelyezni a magyar kultúrában őt megillető helyre. Éppen ezért jegyeztük be 2010-ben a Munkácsy Mihály Alapítványt. Munkácsy reneszánszát éli, a felmérések szerint a legkedveltebb művész, nemzetegyesítő ereje van. Alkotásainak felkutatásával, életművének ápolásával, köztéri szobor állításával, kiállításokkal, Munkácsy-ház megnyitásával és egy Munkácsy-filmmel az alapítvány aktív részese kíván lenni a kulturális rendszerváltásnak.
Feltételezem, hogy azért teljesen nem vonult vissza az üzleti élettől. Mivel foglalkozik ma?
Befektetésekkel. A nyersanyagok még mindig a kedvenceim közé tartoznak, teljesen nem szakadtam el tőlük. A másik irány, ami rendkívüli módon foglalkoztat, az a biotechnológia. Hiszek az őssejt terápia jövőjében. Nem véletlenül, és nem csak az elméletekre támaszkodva mondom ezt. A családon belül is vannak tapasztalataink. Édesapám 11 évvel ezelőtt súlyos beteg volt, az orvosok 1,5 évet jósoltak még neki. Az őssejt terápia segítségével meggyógyult és ma 103 évesen remekül érzi magát. Az ízületgyulladása is meggyógyult, csakúgy, mint a nővéremnek. A terápiát végző orvosok maguk is kipróbálták és hihetetlen eredményeket tapasztaltak.
Ön is kipróbálta már a terápiát?
Szerencsére nem volt rá szükségem. De, ha kellene, egy pillanatig sem haboznék.
Rendkívül jó karban van, nem mintha 60 évesen el kellene hagynia magát egy férfi -nak, mégis sokan teszik. Gonosz módon arra gondoltam, esetleg a terápia is segíti… Ön mindig is ilyen stílusosan élte életét?
Tulajdonképpen megpróbáltam, de fő életcélom semmiképpen sem ez volt, és fiatal koromban a körülmények sem voltak megfelelőek ehhez. Az igazi fordulópontot egy könyv jelentette, melyet amerikai egyetemi éveim alatt olvastam el: „Dress for success”. Komolyan vettem és be is tartottam az ott leírtakat. Elsősorban üzleti körökre vonatkozott, Wall street-i stílusban öltözött mindenki, ettől én sem térhettem el. Szürke vagy sötétkék öltöny, csak elvétve fekete – ez volt a szabály. Az öltözködés egyébiránt nem tartozik az értékrendem legfontosabb elemei közé.
Pedig rendkívül stílusosan öltözik…
Azért idővel megtanultam, hogy miben érezhetem magam jól.
Mi a kedvence ruhadarabja? Vagy van egy márka, amit különösen kedvel?
Mind a kettő van. A kedvencem egy régi Armani bőrdzseki. Hiába van több hasonló, és a feleségem hiába szeretne tőle megszabadítani, hiába kopott már kissé, szeretem, és nem adom. Néha felveszem a kertben sétálgatva. A márkák sokáig nem érdekeltek, utána mégis magával ragadt Pierre Cardin, majd Yves Saint Lauren és Armani. Utána a Valentino fogott meg, majd visszatértem az Armanihoz, mostanában pedig Ralph Lauren Purple Label kollekciójából szoktam vásárolni. Ez utolsó váltásnál közrejátszott az is, hogy elment az üzletből az Armani egyik eladója, aki rendkívül figyelmesen, jól végezte a munkáját. A Ralph Laurennél pedig felfedeztem egy hasonlót.
Apropó: Hogyan vásárol? Kampányszerűen vagy alkalmanként?
Inkább a kampány jellemző rám. A nőket csak abból a szempontból értem meg, hogy jó dolog új ruhát viselni. Én is szeretem ezt az érzést. „Shoppingolni” viszont nem szeretek. Egy évben kétszer elmegyek a kedven üzletembe, és ott mindent megveszek, amire szükségem van. Idővel fel is halmozódik sok minden, és én nem szeretek megválni a cuccaimtól. Korábban édesanyám, manapság a feleségem talál új otthont a dolgaimnak.
Visszakanyarodtunk a családhoz. Jól hallottam az imént? Az édesapja 103 éves?
Igen. Nagyon szoros a kapcsolatunk és rendkívül büszke vagyok rá. Számomra a család mindennél fontosabb. Édesapám egyébként a Vitézi Rend legidősebb tagja, azaz vitéze.
Ön is tagja a rendnek?
Természetesen. Családunk a Vitézi Rendben is aktív. Szeptember 12-én például Long Island-i házunkban tartjuk meg az amerikai törzs szék megalapításának 50. évfordulóját, és a vitézi avatót. A rend augusztus 28-án ünnepelte a 90-es jubileumot, 1920-ban alapította Horthy Miklós. Édesapám most kapta meg a rend legmagasabb kitüntetését, a Díszkardot, melyet a nevében én vettem át.
2006-ban Parlamenti Aranyéremmel tüntették ki. Ez már Munkácsy Mihály munkásságának feltárását és bemutatását felkaroló tevékenységéért kapta?
Igen. A Munkácsy-vándorkiállítás páratlan sikert aratott az elmúlt években. Szerintem nem kétséges, hogy ki a legnagyobb magyar festő. A nemzetnek erkölcsi tartozása van Munkácsy Mihály felé.
MUNKÁCSY MIHÁLY ALAPÍTVÁNY
Munkácsy Mihály (1844-1900) festményeinek számát a szakértők 650-re becsülik, ám ma ezeknek csupán a felét ismerjük. Pákh Imre azzal a céllal hozta létre a Munkácsy Mihály Alapítványt, melynek alapító elnöke, hogy az utókornak legyen lehetősége felkutatni, megismerni és méltó módon kezelni a legnagyobb magyar festő hagyatékát. Az ismert Munkácsy-alkotások egy része a világ különböző múzeumainak tulajdonában van, de a többség magán emberek gyűjteményeit ékesítik. Ma Pákh Imre rendelkezik a legnagyobb magángyűjteménnyel, 41 festmény van a birtokában. A Pákh-gyűjtemény több darabja is tárlatokon tekinthető meg Magyarország különböző városaiban. Az alapítvány tervei között szerepel a Munkácsy kulturális központ létrehozása, Munkácsy hagyatékénak, többek között az 1000 levélből álló magánlevelezésének feldolgozása, Munkácsy monográfia kiadása, lappangó képek felkutatása és bemutatása, kiállítások szervezése Magyarországon és külföldön, határon túli partnerszervezetek felkutatása, valamint fiatal kortárs művészek támogatása.
PÁKH IMRE
1950-ben született Munkácson a Szovjetúnióban
1972-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait arab-szakon Szentpéterváron (akkor Leningrád)
1973-ban ismerkedett meg az egyetemen első – amerikai származású – feleségét, rövidesen Magyarországra költözött
1974-ben kivándorolt az Egyesült Államokba
1979-ben szerzett a New York Egyetemen közgazdász diplomát
1980-tól előbb egy áruházlánc ügyintézői és beszerzői feladatait látta el, majd átkerült egy nyersanyagok kereskedelmével foglalkozó céghez. Nem sokkal később egy partnerrel saját vállalatot alapított, amely elsősorban Közép- és Kelet-Európában vásárolt nyersanyagokat – főleg fémeket –, és műtrágyát
1994-ben ismerte meg második feleségét, akit 1996-ban vett el feleségül, és akitől két gyermeke – Natália Erzsébet és Sándor – született
A ’90-es évek közepétől gyűjti Munkácsy Mihály alkotásait
2000-ben eladta partnerének részesedését a cégében, azóta a családjának ás befektetéseinek él.
2006-ban Magyarországon Parlamenti Aranyéremmel tüntették ki
2006-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének tisztikeresztjével tüntettek ki
2008-ban Ukrajnában az Ukrán Nagykereszttel tüntették ki a „művészeti értékeink széleskörű megismertetéséért, a kultúra önzetlen támogatásáért”
2009-ben Munkács díszpolgárává avatták
2010-ben létrehozta a Munkácsy Mihály Alapítványt
Tagja a Szent István lovagi rendnek és a Vitézi rendnek