A természetet nem lehet lekezelni

Az autók és a hajók világa látszólag elég messze esik egymástól. Miért, mitől fordult ekkorát az élete?

Beleszerettem a vitorlázásba.

Egyszer egy barátom, aki hallotta, hogy tetszik nekem a hajózás, meglepett egy kis ajándékkal a negyvenedik születésnapomra: meghívott mancsaftnak. Emlékszem, azt sem tudtam, mit jelent ez a szó… Mégis, amikor meghallottam, hogy hajózhatok, méghozzá az akkortájt egyik leghíresebb hajón, a Sciroccón, rögtön igent mondtam.

Nos, az volt az első hajós élményem – és azóta is tart nálam ez a szenvedély.

A vitorlázás olyan sport, amely szinte mindenkinek tetszik: a szép hajók, a kellemes ringatózás a vízen.… De mi tetszik benne Önnek?

Nos, igen, sokan azért szeretnének vitorlázni, mert trendinek tartják. Ezek egy része ténylegesen beleszeret a sportba, másik részük pedig sohasem ül többé hajóra… De hogy nekem vajon mi tetszik a hajózásban? Ez elég összetett. Sosem próbáltam még szavakba, vagy egyáltalán gondolatokba formázni mindazt, amit a vitorlázásban szeretek… Tetszik benne az, hogy mennyire fel tudja pumpálni az ember adrenalin szintjét. Aki még nem ült hajón erősebb szélben, annak fogalma sincs róla, mekkora erők tombolnak körülöttünk . Tetszik benne az is, hogy csapatmunka.

Összeszokott, profi csapat kell hozzá, amelynek egyik tagja sem hibázhat, mert mindenki megfizethet érte . Tetszik az is, hogy a vitorlázás megtanít figyelni a részletekre. A hajón minden apró mulasztás nagyon keményen visszaüthet . Ilyen apróság, hogy mindig leszedetem a taton lévő kikötő köteleket, ha kifutunk. Sokan nem értik, miért teszem, hiszen a következő kikötésnél szükség lesz rájuk. Én azonban láttam már olyat, hogy egy hajó akkora viharba került, hogy kénytelen volt motorral igyekezni a kikötőbe – de egy hatalmas hullám a vízbe sodorta a kikötő köteleket. Azok meg szépen felcsavarodtak a csigára… Aztán tetszik az a fajta hagyománytisztelet is, amely külföldön, főleg az angolszász területeken övezi ezt a sportot. Ez az úgynevezett „seamanship” lényegében a hajózás íratlan etikettje, a jó tengerészviszonyt, a hajózáshoz való hozzáértést, szakértelmet és az egymás és a természet iránt érzett tiszteletet jelenti. De meghatározza azt is, hogy mit illik viselni a kikötőben.

Ez érdekesnek hangzik! Árulja el, hogyan!

Galléros pólóban. A hosszúnadrág nem kötelező, de a fürdőnadrág ki van zárva.

Vannak a világon olyan helyek, ahol komolyan veszik ezeket az illemszabályokat, s nekem ez tetszik. Nem is értem miért, hiszen ritkán veszek föl öltönyt, ha nem feltétlenül szükséges. Ennek ellenére szorgalmazom, hogy a Kékszalag verseny záró partiján legyen illendő legalább zakóban megjelenni. Ez régi álmom, mindenkit próbálok rábeszélni, hogy támogasson. Úgy hiszem, hogy a Kékszalag olyan régi és hagyományos verseny, hogy ennyi tiszteletet illene megadnunk neki – és persze egymásnak is.

Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez: beleszeretett a vitorlázásba, majd eladta az autóalkatrész-kereskedést és váltott?

Azért nem ment sem ilyen gyorsan, sem ilyen könnyen. A vállalkozás beindítása után úgy tíz évvel kezdett érlelődni bennem, hogy váltanom kellene, ki kellene szakadnom a napi taposómalomból.

Akkoriban szerettem bele a vitorlázásba, így sokáig egyszerre éltem a munkámnak és a szenvedélyemnek . Rengetegszer előfordult, hogy egy hosszú és nehéz hét után, péntek éjjel indultunk is a Balatonra, mert másnap verseny várt. Eleinte a Sciroccóval hajóztunk, de lassan érlelődött bennem a gondolat, hogy vennem kellene egy saját hajót. Végül egy Soltz 22-es mellett döntöttem, amely a 7-es számot viselte, mert neve nem volt.

Később se nevezte el a hajóit?

De a következőnek már volt neve . Ez a Nemere II, a Balaton egyik legrégebbi és egyik leggyorsabb hajója, amelyet két év alatt újíttattam föl. (A mai napig, immár 54 éve ez tartja a Kékszalag verseny rekordját – a szerk.)

Emellé a klasszikus remekmű mellé később vett egy szuper-hightech versenyhajót is, ha jól tudom. Hogy jön össze két ennyire különböző hajó?

Valóban két teljesen más jellegű hajóról beszélhetünk… Ahogy kezdtem megszeretni a tengeri vitorlázást, úgy érlelődött bennem, hogy vegyek egy komoly, tengeri hajót. Ez lett az Extra Dry, amely egy kifejezetten tengeri versenyekre készült Maxi 74-es. Ezeket a hajókat a vízi sportok elit kategóriáiban szokták indítani. Négy évig gyönyörű élményeim voltak vele, fantasztikus érzés egy ilyen gyors hajóval hasítani a hullámokat. Fejünkbe vettük, hogy rekordot fogunk dönteni vele. Meg azt is, hogy megnyerjük az ARC-t… (Az Atlantióceánt átszelő versenyt – a szerk.) De végül csak a harmadik helyen futottunk be, két Ocean Race hajó mögött, amelyek ellen technikailag semmi esélyünk sem lehetett. Ironikus módon korábban ilyen hajók nem indulhattak ezen a versenyen.

Csak éppen akkor, amikor mi készültünk győzni.

Megvan még ez a hajója is?

Nincs. A lányom születése után St. Martinból lehajóztunk Grenadába, a 17. szélességi kör alá, ahol még sosem volt hurrikán.

Kivéve akkor. A forgószél elvitte a lakóépületek 95 százalékát. A hajóban nem okozott ekkora kárt, de a javítás helyett inkább az eladás mellett döntöttem.

De vett azóta újabb hajókat. Két kis flottát is, nem?

Igen, alapítottam egy adriai és egy balatoni charter céget, főleg Bavaria hajókkal.

Remélem és hiszem is, hogy a vitorlázás egyre népszerűbb lesz, és színvonalas üzleti vállalkozással talpon lehet maradni ezen a kemény piacon. Ha ez sikerül, akkor nagyon boldog ember leszek, hiszen abból élhetek, amit szeretek.