Az istenek elixírje

Minden konyak brandy, de nem minden brandy konyak
Brandyt a világ bármely részén készíthetnek, de konyakot csak egyetlen térségben. Ez nem más, mint a francia Cognac városa és az azt körülvevő hat termőterületre osztott térség, mely Charente megye jelentős részét teszi ki. A konyak a bor kétszeres lepárlásával előállított szeszes ital, ami erjesztett fehérszőlőből készül és legalább kétéves érlelési folyamaton megy át. Erre a feladatra csak a 6-10 éves tölgyfahordók méltók Franciaországban. Az ital elkészítése folyamatában a hagyomány és a kultúra hatalmas szerepet játszik, a konyakházak generációról generációra örökítik a szeszfőzés ősi hagyományait.  
Az istenek elixírje
A francia regényíró, Victor Hugo egy ízben az istenek elixírjének nevezte a konyakot. Azonban azt, hogy melyik brandy nevezheti magát konyaknak, szigorú szabályokhoz kötik. A már említett termőterületen, érlelésen kívül rendkívül fontos a szőlőfajta is. Legalább 90%-ban Ugni Blanc (olaszoknál Trebbiano), Folle Blanche és Colombard szőlőből kell állni, a maradék 10% pedig Folignan, Jurançon blanc, Meslier St-François, Sélect, Montils és Sémillon lehet. A szőlőszemek 2-3 hetes erjedése utána kezdődik a desztilláció folyamata hagyományos rézüstökben, a bort a szabályzat szerint kétszer kell lepárolni. Így megszületik az „élet vize”, az „eau-de-vie”. Ekkor jön a legalább kétéves tölgyfahordós érlelés, amikor a 70%-os alkoholtartalmú nedű a párolgás következtében csökken, majd rendszerint desztillált vízzel 40%-osra higítják, így megszületik a konyak. A végterméket több konyak összekeverésével állítják elő, így történhet, hogy az összetevők különböző életkorúak, de a konyak palackon jelölt korát a legfiatalabb összetevője határozza meg.

A legnagyobbak
Közel 200 konyakgyártót tartanak számon Franciaországban, de a forgalmazott italok legnagyobb részét - a 2008-as adatok szerint 90%-át - négy vállalat állítja elő. Ezek a Courvoisier, a Henessy, a Martell és a Rémy Martin. A legöregebb márkának a Martellt tartják, amelyet 1715-ben alapítottak. A párlat megszületését egyébként a XVII. századra datálják, de Charente régióban már a III. században foglalkoztak szőlőtermesztéssel.

Hogyan kóstoljunk konyakot?
1.    Először is győződjünk meg róla, hogy szobahőmérsékletű az ital. Kiöntés után ne szagoljunk és kortyoljunk egyből bele, hagyjuk a nemes italt pihenni. Az íratlan szabályok szerint a konyak korától függően fél perc dukál évenként, tehát egy húszéves italnak legalább tíz percig levegőznie kell.  
2.    Fogjuk a poharunkat, és óvatosan forgassuk meg benne az italt, emeljük fel, és egyszínű, lehetőleg fehér háttér előtt vegyük szemügyre a konyak színét. Így a tisztaságát (világos, tiszta, átlátszó) és viszkozitását (vizes, szirupos, olajos) tanulmányozhatjuk. A szín a kortól és a tölgy fajtájától függ.
3.    A szaglásnál kétféleképpen járnak el a profik, először megszagolják anélkül, hogy megforgatnák a konyakot a pohárban, majd az utóbbi módon is.  
4.    Természetesen az ízlelés után ismerjük meg az adott italt a teljes valójában. Kis kortyokban tudjuk a legjobban megállapítani az ízt.

Milyen ízeket különböztethetünk meg a konyakban?
A fiatalabb konyakok esetében, ami minimum a VSOP vagy a nyolc évnél idősebb nedűket jelenti, a gyümölcsök jól érezhetők. Ezek a narancs, a citrom, a sárgabarack, a mazsola, az alma és a barack.  
Ezt az időszakot a gyümölcsök korának nevezik a konyakok életében.  
A középkorú konyakok, amelyek 13 évnél idősebbek, a virágok korába léptek. Az orrunkkal és az ízlelőbimbóinkkal is felfedezhetjük bennük a rózsát, a lóherét és a mézet.  
A legidősebb, húsz évnél is régebbi konyakok a fűszerekről híresek, szerecsendió, fahéj, kávé, karamella és hasonló ízek és illatok keverednek bennük, kiegészülve a gyümölcsökkel és virágokkal.  
Az ideális pohár az aromák kiélvezéséhez tulipán formájú.
A konyak tehát nem véletlenül a legnemesebb italok egyike. Titokzatos. Az új divatnak hódolva fogyasztható különféle minőségi csokoládékkal vagy a hagyományokhoz híven egy jó szivar társaságában.
Olvassunk konyakul!
V.S.: very special, azaz nagyon különleges. Azokon a konyakokon olvashatjuk, melyekben a legfiatalabb összetevő legalább kétéves. A piacon általában a 4-5 éves átlagkorúak az elterjedtek.  
V.S.O.P.: very superior old pale, azaz nagyon kiváló régi. Azokon a palackokon szerepel, amelyben a legfiatalabb konyakot is legalább négy évig hordóban tárolták, de a hordó alapanyagul szolgáló fa kora sokkal öregebb. A 10-15 éves konyakok a megszokottak a jelzés alatt.
X.O. és Napoleon: X.O., azaz extra old, különösen öreg. Azon konyakok számára fenntartott elnevezés, melyek legalább hatévesek. Ugyanez mondható el a Napoleonról is. Átlagosnak a 20 éves konyak számít ezekben a kategóriákban.
Fontos tudni, hogy a konyak a palackozás után már nem öregszik tovább, mint a bor.
Konyak-szivar házasság
Konyakot inni és szivarozni ősrégi szokás egy fenséges ebéd vagy vacsora megkoronázásaként. A konyakok között már szép számban megjelentek a kifejezetten szivar mellé kínált italok. Természetesen más konyakokat is élvezettel fogyaszthatunk egy szivar társaságában, a választásnál az ízeket és a testességet kell figyelembe venni mindkét oldalon. Testes szivar testes konyakot kíván. A tökéletes kombinációk megtalálása természetesen időbe telik, hiszen a konyaknak és szivarnak ki kell egészítenie egymást, megfűszereznie, és nem elnyomnia. A híres francia Courvoisier biztos befutó, szinte minden szivarral harmonizál. Ugyanez mondható el a Davidoff Extra konyakról is.