Az asztaltársaság minden bizonnyal legtapasztaltabb étteremlátogatója Othmar Michl, aki az étlapot olyan műgonddal és olyan avatott megjegyzésekkel kísérve böngészi, mintha neki kellene a teljes menüt elkészítenie. Bár biztosítási szakember, minden további nélkül megfőz, megsüt bármit, csak – mint mondja – jó alapanyagból legyen. „A legjobb, ha magam lövöm, ami néha előfordul, mert szeretek vadászni”. Orvos felesége is szívesen megosztja vele a konyhai munkát, de nagyobb a rend, ha ő csinálja, állítja az Uniqa biztosító magyarul tökéletesen beszélő osztrák vezérigazgatója. „Ha én főzök – szólal meg belőle a férfi –, akkor kitűnő a végeredmény, s rend is van a konyhában! A feleségem főztje is kitűnő, de kaotikusak a viszonyok, s szinte érthetetlen, hogy látja át, hol tart.”
Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész édes apja betegsége miatt lett vegetáriánus. Sok múlik szerinte az étkezésen. Mi, színészek ráadásul nem lehetünk betegek, nagyon oda kell figyelni, milyen anyagokat viszünk be a szervezetünkbe. „Nem vagyok egy vad vega – mondja a színművész –, halat, tejterméket szívesen eszem”. Itt tart alkalmi asztaltársaságunk a beszél getésben, miközben megérkezik egy kisebb hadseregnyi pincér, élükön az elegáns séffel, hogy a menüt ismertesse. Ez nem a riportnak, a magazinnak vagy a neves vendégeknek szól, hanem mindenkinek, aki enni tért be a város ligeti műjégpálya épületében nyílt Kávéházba: CAFÉ & BAR anno 1895.
AZ ELŐÉTEL
A fogas tatár buggyantott fürjtojással pazar látvány: ez Hegedűs D. Gézáé lesz minden bizonnyal, míg a többiek pecsenyekacsamájpástétomot esznek zölddió lekvárral. Az adagok meglepően bőségesek, úgyhogy csak óvatosan a vastagon kent pirítósokkal, hogy jusson majd hely a további fogásoknak. Hamar elég ez a kis energia, biztatja a társaságot Gyuri bácsi, Mr. Jéghoki, aki nem csupán legendás hokis volt évtizedeken át, hanem a Balaton egyik ördöge is. Aktív vitorlásversenyző, majd versenybíró. Közeli, sajnos pár éve elhunyt barátjával, a nagyszerű színésszel, Bujtor Istvánnal vitorlázott hosszú évekig, abban az életkorban is még, amikor más a vizet jó esetben már csak a fürdőkádban hasítja. Bujtor mondta mindig – mosolyog Dr. Pásztor György –, hogy: Gyurikám, ne mondd meg senkinek, hány éves vagy. Ha kérdezik, ráncold össze a szemöldököd, s mondd azt, hogy sajnos közelebb vagyok a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Ahhoz senkinek semmi köze, milyen irányból.” Sokan kérdezik Gyuri bácsit, van-e titka, amire ő csak a karját tárja szét: sport és genetika. Az egyik rajtunk áll, a másikat kapjuk.
Othmar Michl is mozgással próbálja ellensú lyozni a topmenedzserek sokat ülő életmódját.Évtizedek óta aktív sportoló, triatlon, ezen belül is a legkeményebb ironman versenyek rendszeres indulója. Ha esik, ha fúj, reggelente egy rotweiler és egy tacskó kíséretében fut hosszú kilométereket a Normafánál, s utána jöhet csak a reggeli. Esetenként vele tart 8 éves kisfia és gasztroenterológus felesége is. A társaságban a tacskónak van a legnehezebb dolga, főleg hóban, de gazdája mellett nincs sok választása: kénytelen tartani az iramot. A családi sportok között szerepel még a lovaglás is, ez utóbbi alól azonban a tacsi felmentést kapott. „Nálam a kerékpár, futás és az úszás jelenti a sportot” – próbálja Hegedűs D. Géza tartani az iramot a sportemberekkel. Némely szerep és a próbák azonban felérnek gyakran egy komolyabb edzésfolyamattal. A színművész 40 éve áll ugyanazon a színpadon, a Vígszínház tagja. Sokszor érte csábítás, igazoljon át más társulatokhoz, néha ő érezte úgy, váltania kellene. Hogy Hegedűs D. Géza az élet minden területén ilyen hűséges-e, nem derült ki azonnal, mert megérkezett:
A FŐÉTEL
Szürkeharcsa tökfőzelékkel – ez Hegedűs D. Géza hústalan fogása, míg a többiek folytatják a tányérhús háromféle húsával, pirított burgonya, almás torma, meggyszósz és spenót kíséretében. Ez utóbbi természetesen nem egyszerre fogyasztandó. Az italos pincérnek nincs sok dolga ennél az asztalnál: már az aperitif is csak fejenként egy-egy frissen facsart narancslé volt. Az ebéd közben
jól fogy az ásványvíz, mert egyedül Othmar Michl nem ül volánhoz: így ő kortyolgatja a „Ház borát”, egy Nagygombos finom rosét. „Nálunk a lányaim főznek fantasztikusan, ráadásul szívesen. Még arra is ügyelnek, hogy a külcsín legyen mindig vonzó, ami nem csoda, hiszen az egyikük iparművész, a másik színésznő lett. A családi ebédeket is egymás között osztják be, ki legyen a soros. Felnőttek, és szerencsére nagyon elfoglaltak, így meg kell becsülnünk ezeket az alkalmakat, amikor találkozunk, együtt a család”– nosztalgiázik Hegedűs D. Géza. Dr. Pásztor György Londonban élő Bea lányát se látja túl gyakran. „Filmes, s ha a forgatások között van ideje, hazaugrik meglátogatni minket a feleségemmel – meséli Gyuri bácsi. – Múltkor meglepett egy Sharon Stone fényképpel, amelyen személyesen engem üdvözölt ez a gyönyörű nő. Ezzel ugrattak a barátaim: olyan híres vagy, hogy biztosan a Sharon Stone is ismer. Nem ismert, sajnos én sem őt, de a lányom, aki tényleg a legnagyobb sztárokkal dolgozik, így vele is, meglepett ezzel a kedves üdvözlettel. Ki is akasztottam otthon, hadd lássa minden vendég, hogy nem akárkihez érkezett.” Ahogy elfogy a főétel, úgy pillant lassan mindenki az órájára. Othmar Michl, miközben gyakorlott mozdulatokkal segíti ki a finomra főtt marhahúsokat a tálból, egyszer-egyszer a telefonjára is kukkant. Az Uniqa biztosító életforma, a vezérigazgató számára folyamatos az üzem. Hegedűs D. Géza előtt ma még két hosszú próba áll, este a színházban, ám ebéd után a szemben lévő Szépművészeti Múzeumban
várják, ahol egy kiállítás mellé megálmodott előadássorozatot próbál. Jól elbeszélgettük, s elebédeltük az időt, mindenki indulna lassan a dolgára, ám megérkezik:
A DESSZERT
Sacher torta sárgabarackkal. Ennek a csodának nehéz ellenállni, kár is lett volna. Egyedül Othmar Michl szigorú önmagához, mert az jut eszébe, hány plusz kilométert kell másnap reggel futnia, hogy ledolgozza a mai ebédet. Ráadásul versenyzik is még aktívan, s a versenysúly komoly dolog. Gyuri bácsi nem siet, szívesen időzik a Műjégpálya környékén, ahová kerek 80 éve tette be először a lábát. Ez a hely, a műjég, a jellegzetes fehér épület mindent látott, amit ez a város átélt. „Régen a jégkorongcsapat csupa úgynevezett nemkívánatos elemből állt – meséli Gyuri bácsi.
– Grófok, bárók, gyanús értelmiségiek játszottak a hokicsapatban az ötvenes években. Ma már szerencsére nincs ilyen, mindenki kívánatos.”