GUCCI ALAKRA SZABVA

BEVEZETÉS A DIVATSZENTÉLYBE
Ötvenes évei derekán járó, hamisítatlan olasz úr lép hozzám. Esze ágában sincs megzavarni az áhítatot. Hagyjuk a formaságokat! Tűpárnát csatol az alkarjára. Az addig tökéletesnek hitt szettet „megszúrja” pár ponton, amitől megdöbbentő mértékben megváltozik az összkép. Életemben nem néztem még ki ilyen jól... valamit nagyon tud az úr. Csak millimétereket helyezett odébb, és micsoda különbség! A méret a lényeg...?
Ejtett nápolyi vállak, dupla zseb, spicces rever, kézi tűzés... Repkednek a szakszavak, otthon érzem magam. A bennem felmerülő legelső kérdést természetesen az átlag magyar öltönyösök körében eltöltött évek dobják felszínre.

ÉRTI EZT A FINOMSÁGOT, EZT A SZOLGÁLTATÁST A HAZAI KÖZÖNSÉG?
Róma, Milánó, London és Párizs. Négy zászlóshajóüzlet a világ szerencsésebb pontjain, ahol az öltönyös férfit nem az alapvető öltözködési kérdésekről kell győzködni. Például: a sziluettünket szorosan követi-e a ruha, nadrágunk szövete ráomlik-e a cipőnkre, kézfejünket eltakarja-e a zakó?
A 2011-es indulást követően töretlen a made to measure fejlődése. Monte-Carlo, Firenze, Zürich után most Magyarországon is elérhető a divatvilág ikonikus termékeinek non plus ultrája! Igaz, csak két napon keresztül, signor Valerio Grioni segítségével, de minden rendelkezésére áll a hazai műértő közönségnek, amit a Gucci ebben a szegmensben kínál.
Már a kávénkat kavargatjuk, amikor egy újabb komoly különbségre derül fény a „Gucci-vásárló” és az átlag magyar üzletember között. Csupán ötödét teszik ki a made to measure ügyfeleknek azok, aki alkati nehézségek okán választják a ruhák testre szabását (egészen egyszerűen testi adottságaik nem fésülhetőek össze a manapság egyre trendibb slim fit vonalvezetéssel). A ruhák rendkívül könnyen változtathatók ahhoz a bázishoz képest, ahogy az üzletben találkozunk velük. A három alapvető sziluett, a Marseilles, a City és a Signoria eleve komoly választási lehetőséget nyújt az ügyfél számára, de ha ez nem volna elegendő, a három vonalvezetést variálni is engedik az öltönyön belül. Azaz, ha arra van igény, kérhetjük a City zakót akár Signoria pantallóval, de a Marseilles-re jellemző attraktív tűzéssel is a megfelelő pontokon.

KONZERVATÍV DINAMIZMUS
Mit akar kommunikálni magáról a környezete számára a Gucci-vásárló, aki sokkal inkább hasonlít egy másik Gucci-vásárlóra, legyen az bárhol a világon, mint egy magyar üzletemberre? A made to measure (mtm) elképesztő variációs lehetőségeket villant fel az ügyfeleknek, és meg kell mondanom, finoman vezeti is a kezünket, hogy a végeredmény továbbra összetéveszthetetlenül guccis legyen! Széles keretek között választhatunk több száz alapanyag közül, amit pl az Ermenegildo Zegna exclusive a cég számára gyárt le, ám az ismert összmennyiség garantálja, hogy ugyanabból a designból nem készülhet több nyolc-tíz szettnél. Relatíve kicsi tehát az esély, hogy ugyanazon a partin két egyforma mtm Gucci öltözék összetalálkozzon, ugye?

„HELLO, MEGÉRKEZTEM, ÖSSZENÉZÜNK, ÉS MI TUDJUK. EZ ELÉG IS!”
Számtalan vonalvezetés, exkluzív, S180-as finomságú alapanyagok, Gucci mintájú bélésselymek, kagylóhéj gombok – összetéveszthetetlen az üzenet a világ számára: itt egy valódi, igényes műértőről van szó, aki azonban egyre kevésbé akar hivalkodóan kommunikálni a tömegek számára, sokkal inkább egy szűk klub felé küld finom impulzusokat. Olaszországban a tendencia egyértelműen a letisztult visszafogottság irányába mutat. Szerencsére itthonról is kikoptak már a neonfényben villódzó, Swarowsky-val kirakott márkajelzések, de azért vannak még pontok, ahol jól esik megmutatni, mi is van rajtunk. Ezek az üzenetek persze már nem a régi reflexek szerint működnek. Az „elég, hogy mi tudjuk” érzete egyfelől megnyugtatóan hat annak, aki felismeri, hogy egy Gucci-szettel áll szemben, másrészt kinyitja a szimbolikus kapukat olyan helyzetekben, ahol ez jól jöhet.

A CIPŐ AZ EGÉSZ MEGJELENÉST KÉPES URALNI
Sokáig népszerű volt Olaszországban a mondás, miszerint, ha a beszélgető üzletemberek egy csoportjából már messziről ki akarod szúrni, melyikük nem olasz, csak pislants le a cipőjére. Én nem tudom, hogy ennek a jelenségnek mi az oka, talán csak derékig érő tükröket árultak az ominózus férfiaknak, akik elképesztő kalucsnikkal zárták le az amúgy már helyénvaló ruházatukat. Napi szinten küzdök azzal, hogy az ingjükre, zakójukra még oly igényes ügyfeleim „meg akarják úszni” a cipőt. Ahogy egy csodálatosan megterített asztalt is el tud rontani egy apró részlet, hasonlóan torzítja el megjelenésünket a rossz lábbeli. A jelenség fordítva is igaz! Ha egy olyan férfit látok, akinek a ruházata első pillantásra szokatlannak tűnik, majd a cipőre sandítva azt látom, hogy az rendben van, rögvest azon kapom magam, hogy elkezdem kutatni, vajon mitől újszerű a ruhája, mit nem vettem észre, ami miatt magamban kritizálni merészeltem. Miközben erről beszélgetünk, észrevétlenül átjátsszuk magunkat a szomszédos regálhoz, ahol firenzei kézművesek lábra való remekei sorakoznak. Nem lehet azzal vádolni a Guccit, hogy elengednék az ügyfél kezét... Azaz, hogy egy képzavarral éljek: megragadják a lábát is. Ez már egy másik dimenzió: egzotikus állatok bőre, olyanoké, amiket még csak nem is ismerek. Kezdem úgy érezni magam a nyers bőrök átnézésekor, mintha egy National Geographic-kisfilm narrátorát hallgatnám. Igen, össze lehet állítani egy saját lábbelit, akár úgy, hogy a cipőn belül többféle alapanyagot variálhatunk, nem beszélve a színek kavalkádjáról, továbbá az egyedi, kézi festés nyújtotta árnyékolási lehetőségekről. Három alap „kaptafa” áll rendelkezésünkre, de az imént említett alternatívák garantálják, hogy kedvenc golf klubunk öltözőjében nem fogjuk tévedésből a szomszéd cipőjét a lábunkra húzni.

VÍ-GYÁZZ, AGNELLI SARJ A FEDÉLZETEN!
Bocsánatos bűn nem ismerni a Lapo Elkann nevet, már ha az ember fia magyar. Ezzel a névvel nem találkozni olaszként szinte kizárt dolog. Az ikonikus Agnelli család középkorú sarja nagyjából Paris Hilton hímnemű megfelelője. Milánó, Torino vagy Róma környékén nem igazán nevezheti magát a high society partijának egyetlen rendezvény sem, amíg tiszteletét nem teszi a FIAT ükunoka, oldalán a legfrissebb manökentrófeával. Ahhoz, hogy megértsük és elfogadjuk, mit keres a Gucci ajánlatában egy Elkann nevével fémjelzett, leginkább a manapság újra trendi Gatsby-stílusban megkreált kollekció, tudnunk kell, hogy az olasz férfi sokszor előbb megnéz egy jól öltözött másik olasz férfit, mint egy parádés nőt, mivel az innen ellesett trükköket éppen eme hölgyek becserkészésekor kívánja majd megvillantani. Ezeket a darabokat azonban csak az igazi divatfertőzött műértőknek ajánlom. A klasszikus business viseletre még csak nyomokban sem emlékeztető szettek hatalmas egót feltételeznek viselőjük részéről, olyan „arcot”, akit az irigy, a lesajnáló, de még az értetlen tekintetek is csak tovább építenek. Szóval kedves férfitársam, legyél akár konzervatív üzletember, aki az öltözéke vonalain sok évtizedes kézműves tradíciók visszaköszönését keresi, vagy képzeletbeli spotlámpák fényében tündöklő, dinamikus yuppie, aki szereti, ha érkezéskor megáll körülötte a levegő, a Guccit Neked találták ki, de nagyon!