HANNIBAL

Be kell vallanom: ismét lenyűgöztek. A megjelenésért ezúttal egy costume designer a felelős, Christopher Hargadon. Az ő munkája emeli Dr.Hannibal Lectert az igazán emlékezetes stílust képviselő sorozatkarakterek közé. Oda, ahová csak a legjobbak tartozhatnak, a Mad Mennel és a Boardwalk Empire-rel az élen.

Dr. Hannibal Lecter figuráját játszotta már skót, walesi és francia színész. Ezúttal a dán színészóriás, Mads Mikkelsen bújt a bőrébe, aki – meg kell hagyni – kitűnően alakítja a legendás emberevőt. Engem persze legfőképpen nem is a színészi teljesítmény ragadott meg. Mikkelsen érdekes, új dimenziót nyitott a karakter ábrázolásában. A filmtörténet legemlékezetesebb kannibáljáról kiderül, hogy nemcsak a gasztronómia területén bír különleges ízléssel, de az öltözködésével kapcsolatban is vannak elvárásai, s nem mellesleg átütő erejű stílusa van. És érdekes megfigyelni, miként képes a jó stílus hatni az emberekre. Érdemes észrevenni, hogy a Mads Mikkelsen által megformált Hannibal hatása alatt miként hajlamos a néző megfeledkezni, de legalábbis átsiklani a tényen, hogy esetleges „szimpátiájának” alanya egy sorozatgyilkos...
Javarészt a fikció biztonsága okolható a tényért, hogy egyre gyakrabban találkozunk a mozivásznon olyan karakterekkel, amelyek a negatív személyiségük ellenére is képesek egyfajta szimpátia érzetét kiváltani belőlünk. Ide sorolható például a Skyfall negatív főhőse, a Javier Bardem által megformált Silva. Ő is a fajta fiktív személy, aki meglehetősen erősen jeleníti meg a stílust... és ez természetesen nem csak szép ruhákat jelent.

Pontosan mi is ez a stílus? Nos, ezt nem könnyű meghatározni, még akkor sem, ha pusztán a ruházat vonatkozásában kívánjuk megtenni. Hannibal Lecter öltözéke által jelenetről jelenetre feltárul előttünk valami, ami ha nem is feltétlenül visz közelebb bennünket e fogalom precíz meghatározásához, de mindenképp megéreztet valamennyit abból, hogy mit nevezhetünk stílusnak. Először is, ahhoz, hogy valóban azt mondhassuk valakire, hogy van stílusa, nagyon fontos, hogy a stílusjegyek konkrétan meghatározhatóak legyenek. Mint ahogy a választékos beszéd még nem tekinthető költészetnek, úgy az öltözékben sem elég egy szép kompozíció ahhoz, hogy stílusról beszélhessünk. Amikor stílust említünk, nem csak a tetszetős összeállításra kell gondolnunk. Sokkal inkább egyfajta összhangról, rendszerről beszélünk. Olyan egyedi sémáról, amely változó tartalom esetén is egyértelműen meghatározható, tudatosan megismételhető.

A blogom olvasóit arra kértem, figyeljék meg alaposan Hannibal Lecter öltözékét, és próbálják meg felismerni a sémát. Többek között azt válaszolták, „a háromrészes öltöny szinte minden képen előjön, ami klasszikus jegyeket, eleganciát mutat, de a mintás anyagokkal lágyul ez a szigor. Ugyanígy a laza csomóra kötött széles nyakkendő is. Nekem a képek azt mutatják, hogy ismerem az öltözködés szabályait, a társítási képleteket, de a saját törvényeim szerint alkalmazom őket. Valamennyire tartom a lépést, de nem tudhatod, mikor fogok tőle eltérni. Nem barátkozom, viszont akkor eszlek meg, amikor csak akarlak.” Vagy: „Minden esetben a kiegészítő – a nyakkendő és/vagy a díszzsebkendő – a hangsúlyos. Az öltöny és az ing mintázata visszafogottabb. Ha az öltöny mintás, akkor az ing egyszínű, vagy csak szolidan mintás, és viszont. A duplasoros zakókra jellemző spicces rever itt az egysoros zakón jelenik meg, ami kifinomult eleganciát kölcsönöz a megjelenésnek. Érdekes módon az ingek nem duplamandzsettásak, pedig ebbe a stílusba simán beleférne. Klasszikus – talán még azt is hozzátenném, vidéki – angol stílus, modern változatban, természetes (barna-föld, kék-víz, piros-tűz) színekkel.” És: „Nem visel csíkos öltönyt, csak Eszterházyt (általában), vagy más konzervatív kockát... Ez azért érdekes észrevétel, mert stílusjegy nemcsak az lehet, amit, vagy ahogyan viselünk, hanem az is, hogy következetesen mit nem.”