CARDIFFI FIÚ, SKÓT GYÖKEREKKEL

Mi volt az első gondolata, amikor meghallotta, hogy visszatérhet Magyarországra? Egyszer ugyanis már dolgozott Budapesten, igaz, akkor csak nyolc hónapot töltött itt.
Egyrészt nagyon izgatott voltam, hogy vezethetem az egyik nagy kirendeltségünket, és még izgatottabb lettem, amikor megmondták, hogy ez a magyarországi lesz. Nagyon jól éreztem magam, amikor legutóbb itt éltem. Visszajönni, és találkozni a barátaimmal, sokan közülük nagyon kezdők voltak, a polcoknál, eladóként dolgoztak, mostanra menedzserek vagy igazgatók az itteni Tescóban – miközben az üzletet is viszem, egy valóra vált álom volt.

Milyen emlékei vannak a Magyarországon töltött nyolc hónapról?
Azt hiszem, a legmarkánsabb élményem az volt, hogy ez egy lelkes és dinamikus ország. Ez 12 éve volt, azóta sokat változtak a dolgok, de az volt a benyomásom, hogy Magyarország igazán megpróbál a jövő felé nyitni. Nagyon érdekes volt visszajönni, és látni, hogy ennek egy része már megvalósult.

Beszéljünk egy kicsit Önről. Hol született?
Cardiffi fiú vagyok. Szerintem érdemes elmondani pár dolgot Walesről. Hárommillió ember lakik ott, külön identitással, nyelvvel, kultúrával. A legfontosabb nálunk a család, az étkezés és a szórakozás. Sörben jók vagyunk, ahogy a rögbiben is. Walesben elképesztően nagy zöld területek vannak, Cardiff gyönyörű környezetben fekszik. Úgyhogy azt hiszem, cardiffi fiúnak lenni azt jelenti, hogy az ember a város és a vidék előnyeit egyaránt élvezheti.

Mit gondol, mi az oka, hogy a magyarok sokkal többet tudnak Skóciáról, a skót kultúráról, mint Walesről és a walesi emberekről?
Szerintem ez azért van, mert mi szívesen megtartjuk a titkainkat magunknak. Nagyra értékeljük a gyönyörű környezetet, és büszkék vagyunk a mezőgazdaságunkra is: a walesi bárányok világhírűek, majdnem annyira, mint az új-zélandiak. Gyönyörű tengerpartunk van strandokkal, mi valójában örülünk annak, hogy nem jön túl sok ember, így nem is árthatnak a környezetnek. A népszerűséget meghagyjuk a skótoknak, és ezt bátran mondhatom, mert az édesanyám skót. Egy walesi apa és egy skót anya öröksége mindkét világból a legjobbat adta nekem, és ezzel együtt az Egyesült Királyságnak is része vagyok. Skócia és Wales bizonyos szempontból nagyon hasonló. Időnként mindkettőt megszállták más országok, mindkettőnek külön identitása, kultúrája van, és mindkét nép hozzászokott ahhoz, hogy másokkal dolgozzon, tehát sok a közös bennük. A szüleim sokat meséltek szülőföldjükről, nekem pedig megadatott mindkét helyen elég sok időt tölteni, úgyhogy talán mindkettő nagykövete lehetnék.

Ahogy kinéz az ablakon, azt láthatja, hogy ismerős a táj, olyan, mint Cardiff...
Lehetne! Wales a hegyeiről is híres. Ahogy itt ülünk Budaörsön, nézzük a hegyeket, kicsit emlékeztet az otthonomra. Februári munkába állásom óta napsütés, havazás, eső, napsütés követte egymást. Az időjárás ilyen gyors és drasztikus váltakozása, nos, ez nagyon walesi. Ezt a kultúrát is a hit vezérli. Szóval nagyon hasonló ahhoz a kultúrához, amelyben felnőttem. A magyaroknak megvan a külön identitásuk, de tud változni, megfelel a kihívásoknak. Például az ipar megváltozott. Walesben a vezető iparág a szénbányászat volt, de az már nincs, úgyhogy új befektetéseket kellett keresnünk, újra fel kellett találnunk magunkat, és mi a technológia felé fordultunk. Ez sok szempontból nagyon hasonlónak hangzik Magyarországhoz.

Mikor gondolt először arra, hogy az egyik legnagyobb cég vezetője szeretne lenni?
Őszintén szólva sosem voltam különösebben ambiciózus. Mindig próbáltam keményen dolgozni, a legjobbat adni magamból, és megragadni a szembejövő lehetőségeket. A Tesco olyan üzletlánc, amely sok éve sikeresen gyarapodik, és ez a tény komoly lehetőségeket nyitott előttem. Egyre nagyobb felelősséggel járó munkákat bíztak rám, én pedig nagyon élveztem ezeket. Időnként meglepődöm azon, hogy ilyen nagy egységeket vezethetek, és néha azon is csodálkozom, hogy itt vagyok. Nem igazán látom magam topmenedzsernek, inkább egy olyan embernek, akinek megadatott, hogy másokat vezethet, miközben keményen dolgozik, hogy kielégítse a vásárlók igényeit. Ez az, amit igazán élvezek.

Mikor hallotta először, hogy ön tehetséges, és egy napon még vezérigazgató lehet önből?
Van egy tulajdonsága a cégnek: bárki bárhová előreléphet. Nagyon sokan a legfelső vezetők közül eladóként kezdték, nem is feltétlenül diplomáztak, munka közben fejlődtek. Szóval, amikor az állásinterjúm volt, valaki azt mondta nekem, hogy a Tesco egyik nagy előnye az, hogy ha nagyon sok energiád van, dinamikus és rugalmas vagy, azt a vállalat nagyra értékeli. Olyan magasra juthatsz, amilyenre csak akarsz. Semmi nem állít meg. Senkit sem érdekel, férfi vagy-e vagy nő, minden a döntéseden és a tehetségeden múlik. Valójában ezért fogadtam el az ajánlatot, és ez az, amit én is elmondok az új belépőknek. Szóval, huszonkét éve mindössze annyi volt a célom, hogy legyen munkám, egy kis fizetésem, hogy építgethessem, amit csinálni szeretnék.

Nem ez volt az első állása?
Érettségi után rendőr voltam néhány évig. Nagyon élveztem a munkát, de szívesen csináltam volna valami mást. A Sainsbury’snél helyezkedtem el, ami akkoriban piacvezető volt az Egyesült Királyságban. London környékén kellett dolgoznom, de nagyon szerettem volna közelebb kerülni a családomhoz. Mondtam, hogy a család nagyon fontos, és édesapám sem volt túl jól akkoriban. Végül a Tesco adta meg azt a lehetőséget, hogy visszamehessek Walesbe. Egy kicsivel több pénzt is kínáltak, de igazából maga a lehetőség lelkesített. Akkoriban a Tesco már feltörekvőben volt, viszont messze nem piacvezető, még az Egyesült Királyságban sem.

Mit tudott a Tescóról, mielőtt munkába állt náluk? Vásárlója volt?
Nem, ugyanis a szüleim Sainsbury’s-re esküdtek. A Tescóról az volt a vélemény, hogy elég nagy ugyan, de egy kicsit olcsó, némiképp rossz minőségű árukkal, rossz kiszolgálással. Ez a megítélés aztán megváltozott. Az emberek kezdték úgy látni, hogy a Tesco megpróbál jobbá válni. Több társadalmi felelősségvállalás, nagyobb hangsúly a minőségen. Amikor beszéltem néhány emberrel a Tescótól, nem voltam arról meggyőzve, hogy át kellene mennem. A fő motivációm az volt, hogy hazamehetek. Aztán az emberek, akikkel találkoztam, fellelkesítettek, elmagyarázták, hogy milyen irányba akarják a Tescót vinni. Amikor elmondtam a szüleimnek a döntésemet, nem nagyon örültek. Ismertettem velük a terveket, és azt válaszolták, hogy ha hiszek benne, akkor csináljam. Így aztán csatlakoztam a Tescóhoz...

Mit szólt a felesége, amikor bejelentette, hogy visszajönnek Magyarországra?
Tisztában van azzal, hogy nemzetköziek vagyunk. A gyerekek miatt izgult egy kicsit, hogy miként érinti őket a helyváltoztatás. Nem tudta pontosan, hová is utazunk, megfogadta, hogy egyetlen helynek sem néz addig utána, amíg biztossá nem válik a költözés. Amikor aztán eldőlt, hogy Magyarországra megyünk, hogy ott leszek vezérigazgató, már velem örült. Eljött Budapestet feltérképezni, és számára a város szerelem volt első látásra. Már össze is barátkozott néhány emberrel. Úgy tervezzük, hogy jó ideig itt maradunk.

Ha valaki megkérdezné, mit adna át a magyaroknak az életstílusából, illetve mit venne át a miénkből...
Próbálok nem túl sok tanácsot adni az embereknek, mert szerintem mindenkinek magának kell megtalálnia az útját. Az egyik nagyon izgalmas dolog Magyarországgal kapcsolatban a büszkeség és a céltudatosság, amit akkor látok, amikor a magyarokkal beszélek, ezekből tudok meríteni. Tanács a magyaroknak? Nem, szerintem önök többet kínálnak, mint amit én tudok nyújtani tanácsok terén. Ha mégis lenne valami... hogy a világ tele van hatalmas lehetőségekkel. Ha megtalálod bennük a jót és továbbra is a számodra fontos értékek szerint éled az életed... akkor Magyarország előtt fantasztikus jövő áll. Semmit nem látok sem a múltban, sem a jelenben, ami azt mondaná, hogy Magyarország erre még nem áll készen.

Mi a meghatározóbb az új munkája kapcsán, a kihívás vagy a felelősség?
Érzem a kihívást, hogy felsővezetőként egy régóta sikeres üzletet veszek át, és hogy segíthetek még eredményesebbé tenni. Ennek a felelősségét is érzem, de a súlyát a kifejezés rossz értelmében nem, tehát nem aggódom miatta. Van egyfajta büszkeség az itteni csapatban azért, amit elértek. Az ittenit nagyon is magyar üzletnek látom, amelynek történetesen brit hátországa van. A lehetőség miatt érzek inkább izgalmat, nagyon is tisztában vagyok a felelősséggel. Felelősségteljesen kell cselekednünk, mert az itt élő emberekkel és a kormánnyal egyaránt vannak kapcsolataink, és ezeket nagyon óvatosan kell kezelni.

Szeretne valamilyen drámai változást a magyar Tescóban? Szeretné, hogy azt mondják, az ön irányítása alatt élte legszebb időszakát az itteni cég?
Ha a kérdés az, hogy le kell-e nyűgöznöm valakit, nos, nem! Ráadásul nagyszerű csapatot örököltem. A cég bízik bennem, úgy gondolják, hogy jó döntés volt engem ideküldeni. Nagyon sok tapasztalatom van, és azt kérték tőlem, hogy tekintsem át a gazdasági helyzetet, a piacot, és segítsek, hogy az üzlet még sikeresebb legyen. Szeretnék egyfajta örökséget hátrahagyni, a következő hónapokban azt fogjuk kidolgozni, hogy mi lenne majd az. Rám is hatalmas örökséget hagytak. Elődeim fenntartható céget hoztak létre, amely mind az ország, mind pedig a minket támogató bank bizalmát élvezi. Szeretném a társadalmi felelősségvállalásunkat még jobban kiépíteni, hogy az emberek úgy lássák a Tescót mint egy nagy céget, amely jót tesz az emberekkel. Nagy és jó cég, nem nagy és rossz cég. Szeretném elérni, hogy még több tehetséges ember jöjjön hozzánk. Azt hiszem, hogy ebben a székben egyszer majd egy magyar vezérigazgató fog ülni, nem kell angolnak lennie. Jelenleg is nagyon kevés külföldi van itt, a 99,9% magyar. Egy olyan hírnév is nagyon jó lenne, hogy mi segítünk a magyar szállítóknak az exportban, hogy növeljük a magyar GDP-t, és higgye el, én ebben épp annyira érdekelt vagyok, mint bárki. Azzal, hogy megmutatjuk, mi a magyar kistermelőknek növekedési, gyarapodási lehetőséget adunk, nos, ez egy fantasztikus örökség lenne. A nagy újdonság az internet és az online árusítás, ami egyelőre Magyarországon nagyon pici szegmens. Rövidesen elindítjuk az első webshopunkat, ételeket fogunk árulni. Megérkezik Magyarországra a „dotcom shopping” élmény. Szeretném, ha így emlékeznének rám, hogy az én időmben tényleg segítettünk a magyar vásárlóknak az internetforradalom által kínált előnyök maximalizálásában.

Nézzük a napi rutinját! Mikor kel, mikor megy munkába, mikor fejezi be, és mit csinál utána?
Pacsirta típus vagyok, reggel öt-hat óra körül kelek. Elmegyek futni, egy kis testmozgás kitisztítja a fejemet. Egy kávé, némi papírmunka, aztán elindulok. A hét első napjai azzal telnek, hogy megbizonyosodom, jól működik-e a döntéshozás, megfelelően fektetjük-e be a pénzt, hogyan megy az eladás, hogyan teljesítenek a cég egyes részei, milyen a kapcsolatunk a beszállítókkal, ilyenek. Csütörtök tájékán az áruházakba megyek, és vásárlókkal beszélgetek. Szeretek beszélgetni a munkatársainkkal és az ügyfeleinkkel is, ez az első kézből származó élmény. A jelentések nagyon hasznosak, de az igazi, az emberektől kapott közvetlen visszajelzések sokkal jobbak. Arra is kíváncsi vagyok, hogyan teljesít a konkurencia, mit lehet tőlük tanulni. Járok külföldre is, megnézni, találkozom-e valamilyen új ötlettel. Esténként megpróbálok kikapcsolni, ilyenkor jön el a család ideje. Akkor kikapcsolom az iPhone-omat, félreteszem az e-maileket, a gyerekeimmel vagyok. Számomra ez a nap legjobb része.

És a hétvégék?
Gyakran dolgozom szombatonként, ebédidőig. Az ügyfeleink hétvégén is vásárolnak, és nem vihetsz egy boltot úgy, hogy nem vagy jelen az üzletben, amikor dömping van. A vasárnapok általában nyugodtabbak. Télen elmegyünk síelni vagy korcsolyázni, esetleg színházba, múzeumba. Sportolok is, bár már öregszem, és az ízületeim sem a régiek.

Mit sportol?
Első a rögbi, de a futballt is szeretem. Régebben golfoztam is, szerintem remek módja annak, hogy séta közben gondolkodj. Mostanában a hokit is megkedveltem. A bátyám Kaliforniában lakik, nagy hokirajongó, és engem is szokott tanítgatni. Minden férfias, komoly küzdelemmel járó sport érdekel.

Könnyen ismerkedik, barátkozik? A pozíciójából adódóan tervezi például, hogy a magyar felső tízezer tagjaival közelebbi kapcsolatba kerüljön?
Sosem voltam igazán a felső tízezerben, nem tartom magam nagy kaliberű embernek. Egy pohár bor, csendes ház, a gyerekek, erre vágyom. Egyszer-egyszer elmegyünk valahova vacsorázni, de nem keresem a nyilvánosságot és a felső tízezret, normálisan élek.

Szeret utazni? Vagy a felesége szeret utazni, önnek meg muszáj?
Miután a munkám sok utazással és beszélgetéssel jár, a hobbi nekem a békesség és a csend. Vasárnap reggelente nekem csak egy könyv, egy újság és egy kávé kell.

Ha jól tudom, tizennégy országban van jelen a Tesco. Az országos igazgatók szoktak találkozni? És ha igen, akkor biztosan szó esik arról, hogy melyik a legjobb tescós hely...
A lengyel, a szlovák, a cseh, a magyar és a török főnökök havonta összejönnek. Megosztjuk egymással az ötleteinket, és persze, igen, egy csomó dologgal viccelünk. Valamennyi kollégámat személyesen ismerem, de nem csak tőlük tudom, hogy az egyik legjobb piacot én kaptam.

Mit jelent ma a Tesco-minőség?
Hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre fejlődünk. Szerintem még van előttünk egy kis út, mielőtt azt mondhatnám, hogy tökéletesen büszke vagyok minden termékre, amit eladunk. Nagyon sok magyar beszállítónk szintén eltökélt abban, hogy segítsen nekünk a minőségi javulásban. Úgy látom, a magyarok imádják az ételeket. Már akkor is így volt ez, amikor legutóbb voltam itt, és azóta semmit nem változott. Ahogy egy picit fellendül a gazdaság, az emberek először ételre, és főleg a minőségi étkezésre fognak költeni. Az a feladatunk, hogy megadjuk nekik a választási lehetőséget a jó, a jobb és a legjobb termékek között. Úgyhogy mindenki megválaszthatja, milyen étkezéshez mit szeretne, természetesen bízva a termékek minőségében. Szeretném, ha a Tesco ennek a mentalitásnak lenne a hírnöke. Jelenleg már jobbak vagyunk, de még nem tökéletes, és ezen dolgozni fogunk.