RAVAZZOLO MADE IN ITALY

Velence, Vicenza, Verona. Igazi művészettörténeti Kánaán, alig 100 kilométeren. Kicsit fájt a szívem, amikor Velencét elhagytuk, Veronában is volna mit nézni, ez alkalommal mégis a Ravazzolo manufaktúrát látogattuk meg a Vicenza melletti Grumolo delle Abbadessében. Valami oknál fogva végül a Szent Márk tér egész nap eszembe sem jutott. De még Júlia erkélye sem.

GIUSEPPE FIA Silvano Ravazzolo ügyvezzető

SILVANO FIA Andrea Ravazzolo stratégiai vezető

GIUSEPPE FIA Giancarlo Ravazzolo elnök

Mesélnének a kezdetekről? Hogyan jutottak idáig?
Silvano Ravazzolo: Édesapám, Giuseppe, szabó volt, a harmincas években az egész falu hozzá járt varratni. A bátyámnak, Giancarlónak jutott eszébe, hogy a falu (Grumolo delle Abbadesse, A szerk.) határain túl is megismertesse a minőségi portékát, és az ötvenes évek végén néhány mintadarabbal végigjárta Vicenza ruhaüzleteit. Az első osztályú terméknek és a pontos kiszállításoknak köszönhetően a megrendelések száma rohamosan nőtt, mígnem – négy év elteltével – az akkor már harmincfős társaság is kevésnek bizonyult. Ekkor csatlakoztam én is friss diplomásként a családi vállalkozáshoz. Mivel az alapoktól meg akartam ismerni a folyamatokat, magam is beálltam a műhelybe, ahol öt éven keresztül igyekeztem elsajátítani a szabászat csínját-bínját.
Andrea Ravazzolo: Az utolsó mondatokat akár én is mondhattam volna. Tanulmányaim elvégzése után én is beálltam a családi manufaktúrába tanoncnak. Hajtott a tettvágy, olyannyira, hogy miután 2001. január 28-án megkaptam a közgazdászdiplomámat, február elsején már az első öltönyöm vásznát szabtam az üzemben.

El is készült az az öltöny?
Andrea: Hogyne! Igaz, sokáig bajlódtam vele, Angelo Silvestri, a főszabász addig nem engedte, hogy továbblépjek, míg tökéletesen nem teljesítettem a feladatot. Aztán valahogy csak megbirkóztam vele.

Az imént, amikor körbevezettek bennünket az üzemben, láthattuk, hogy néhány apró munkafázist leszámítva minden kézzel készül.
Andrea: Így van. Persze, mi is haladunk a korral, de csak óvatosan, hagyományőrző módon: igyekszünk minimálisra korlátozni a gépek használatát. De ahogy láthatta is, vannak olyan feladatok, amelyeknél egy tűn és cérnán kívül semmilyen egyéb segédeszköz használata nem engedélyezett.

Megmondom őszintén, kételkedtem abban, hogy a XXI. században, egy világmárkánál még mindig tradicionális módszerekkel készülnek a modellek. Jó érzés tudni, hogy akad még valami eredeti. Számomra már az is lenyűgöző, hogy létezik olyan ruha, amely Olaszországban készül. Sosem gondoltak még arra, hogy valamelyik fejlődő országba helyezzék át a gyártást?
Silvano: Nem. Hiszen akkor nem lehetne „made in Italy”. (Nevet)

Kézenfekvő magyarázat. Azt mondják, ha egyetlen szóval lehetne jellemezni a Ravazzolót, ez a szó a „tökély” lenne. Miben nyilvánul meg ez a tökély?
Andrea: A részletekben. Mi minden részletre megkülönböztetett figyelmet fordítunk. Amíg egy adott lépés nincs tökéletesen kidolgozva, nem jöhet a következő. Ha százszor kell nekirugaszkodni ugyanannak a műveletnek, akkor százszor kell, százegyedszerre biztosan sikerül. Erről beszéltem az előbb, ezt tapasztalhattam meg a magam bőrén a „Cursus laboris”-om során. Olaszországban két fő szabásziskola működik: a nápolyi Sartoria Partenopea és a velencei Sartoria Veneta. Amit a déliek hátránynak ítélnek, mi előnyként értékeljük: a nápolyi szabásziskola szerint egy ruhadarab nem lehet tökéletes, ha kézzel készül. Ezzel szemben mi északon azt valljuk, hogy egy ruhadarabnak akkor is kifogástalannak kell lennie, ha ember alkotta.

Bizonyára ennek köszönhetik, hogy mára az Haute Couture egyik képviselőjeként tartják számon a Ravazzolót. Már a kezdetek kezdetén is ezt a célt tartották szem előtt?
Silvano: Nem, álmodni sem mertünk arról, hogy ide jutunk. Annak idején csupán jó minőségű ruhamárkát akartunk létrehozni. A szándék természetesen nem elég, szükség volt ehhez jó néhány szakember segítségére. Nekik köszönhetően egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy a legnagyobb nevekkel említenek bennünket egy lapon. Ma már az első tíz olasz férfiruha-márka egyike vagyunk.
Andrea: Én inkább azt mondanám, hogy az első öt. Vagy akár egyezzünk ki az első hatbanhétben. (Nevetnek)

Ha már az olasz férfiruha-márkáknál tartunk, éppen meg akartam kérdezni, hogy – mivel a Ravazzolót általában a Brionihoz hasonlítják – miben látják a két márka között a legnagyobb különbséget?
Silvano: Ők jóval előttünk indultak, és jelentek meg a külföldi piacokon. Aki előbb indul, előbb ér célba. Gyakorlatilag ennyi a különbség. Stílus- és minőségbeli eltérés nincs közöttünk. Minél nagyobb egy márka, annál többet termel, minél többet termel, annál nagyobb piacot tud kiszolgálni, és nagyobb ismertségre tesz szert.

Azért ha egy Bush Ravazzolót hord, nem nevezném a márkát kevéssé ismertnek...
Silvano: Tessék, ez egy jó példa. Amikor államfőt öltöztetsz, megtisztelve érzed magad, mert ez azt tanúsítja, hogy minőségi terméket állítasz elő. De ez nem jelenti azt, hogy minden államfőt
te öltöztethetsz.
Andrea: Csak egy nagy részét.
Silvano: Igen, egyre többet. Holnapután például Albert herceghez vagyunk hivatalosak.

Rendszeresen járnak hozzá?
Silvano: Nem, eddig a monacói üzletünkön keresztül rendelt, nem volt még lehetőségünk találkozni vele. A következő interjú után megírhatja ezt is, de előbb kezet kell ráznunk vele.

Egészen biztosan meglesz az a kézfogás, akárcsak Bushsal, Putyinnal és Gorbacsovval is személyes kapcsolatot ápolnak. Úgy tudom, Bushsal már-már baráti a viszonyuk. Mesélnének egy kicsit erről?
Silvano: George Bushsal egészen sajátos módon ismerkedtünk meg: elismerősen nyilatkozott egy közös ismerősünk öltözködéséről – aki csak a mi öltönyeinket viseli –, ezután kerestük fel a houstoni irodájában. Azóta minden évben meglátogatjuk, és felfrissítjük az ő és a fia ruhatárát. Valóban, mára már azt mondhatom, hogy baráti a kapcsolatunk; George egy roppant szívélyes úriember, többször ebédeltünk együtt. Kedves emlékként őrizzük az egyik levelét, amiben a nálunk készült zakóját méltatja.

Úgy tudom, hogy a marketing nem játszik önöknél központi szerepet. Ezek szerint tényleg elég a minőség a világhírhez?
Silvano: Ha korlátozottak a gyártási kapacitásaid, felesleges minden országban képviseletet fenntartanod, mert nem vagy képes kiszolgálni az igényeket. Mi egy akkora piacra szorítkoztunk, ahol tartani tudjuk a tőlünk megszokott magas minőséget. Jelenleg az Egyesült Államokban, Japánban, Európa fontosabb nagyvárosaiban, az Egyesült Arab Emirátusokban és Oroszországban vagyunk jelen. A jelenlegi száznyolcvan alkalmazottunkkal ekkora piacot tudunk megfelelően kiszolgálni. Régebben kétszáz embert foglalkoztattunk, de az elmúlt három évben ez a szám csökkent.

Önök is megérezték a gazdasági válság hatásait?
Silvano: Természetesen minket is érintett. A mi vevőrétegünk nem az anyagi nehézségek miatt vásárol kevesebbet, hanem a befektetései körül támadt zavarok miatt. Kinek van kedve új öltönyt venni, amikor mindennapi problémák aggasztják, zuhan a tőzsde, akadozik a termelés, és különben is teli a gardrób. Akárhogy is nézzük, a mi tevékenységünk nem létszükséglet, hanem luxusszolgáltatás. Amúgy tudvalévő, hogy a családban először a gyereket ruháztatják, majd a nőt, és csak utolsónak a férfit.

Sosem gondoltak arra, hogy női ruhát készítsenek?
Silvano: Nem. Hiába kértek fel bennünket sokszor, a női divat olyan, számunkra ismeretlen világ, amelyben nincs bizodalmunk.

Miért?
Silvano: Mert a női ruhakészítés mindenben különbözik a férfiétól. A női divatban minden évszakban valami újjal kell előrukkolni. Lényegi újítással. A férfidivatban maximum azon gondolkodhatunk, hogy a zakó hajtókája szélesebb legyen-e vagy keskenyebb, vállban szűkebb vagy bővebb, a nadrág rövidebb vagy hosszabb. Mindezek olyan apró változtatások, hogy a nem szakértő szem számára észrevehetetlenek.

Előnyben részesítik a biztonságos hazai pályát az ismeretlen tereppel szemben. Valószínűleg éppen ennek köszönhetik, hogy meghatározó szereplői a piacnak. Az idén ünneplik fennállásuk ötvenharmadik évfordulóját. Mi az elmúlt fél évszázad legnagyobb szakmai sikere?
Andrea: Úgy gondolom, hogy ezt az évfordulót megérni már önmagában nagy siker. Silvano: Igen, de én azért kiemelném azt az időszakot, amikor bővítenünk kellett az üzemet, mert nem győztük a sok megrendelést.

Ez mikor volt?
Silvano: A nyolcvanas években. 1980-tól aranyévtized következett, minden olyan volt, mint a mesében. Annyi megrendelést kaptunk, hogy nem győztük, sokat vissza is kellett utasítanunk. Megjegyezném, hogy mi soha nem gyártatunk a saját üzemünkön kívül. Inkább visszautasítunk egy megrendelést, minthogy kiadjuk a kezünkből a gyártást. Sok olyan divatmárka van, amely megnövekedett igény esetén házon kívül végezteti el a munkát. Ha ugyanaz a termék három különböző üzemben készül, az a minőség rovására megy. Ez számunkra elképzelhetetlen, ezért sosem gondolkodtunk ilyen megoldásban.

Ha legnagyobb sikerről beszélünk, a legnagyobb tévedésről sem feledkezhetünk meg. Mi volt az elmúlt ötven év legnagyobb tévedése?
Silvano: Ha elölről kezdhetném, ugyanezt az utat járnám be. Apró tévedések voltak, persze, de stratégiai kérdésekben sosem hibáztunk. A nehéz helyzeteket trauma nélkül átvészeltük.

Andrea, szeretné, ha a leendő fia is részt venne a családi vállalkozásban?
Andrea: Egy apa számára a legszebb dolog, ha a fia folytatja azt, amit ő elkezdett. De a megváltozott piaci viszonyok tekintetbe vételével nehéz lenne kijelölni a fiam útját. Ebben a munkában az a legfontosabb, hogy aki ezt választja, tudjon ennek élni, magáénak érezze, és ne nézze, mennyi időt tölt vele naponta.

Nem nehéz kitalálni, hogy eszerint él.
Andrea: Igen. Bízom benne, hogy sikerül további ötven évet megélnünk, vagy még talán többet, miért is ne? Bár a válsággal nincs könnyű dolgunk, nem az van, mint húszharminc évvel ezelőtt. Férfidivat ide vagy oda, minden szezonban valami újdonsággal kell előhozakodnunk, ha fenn akarunk maradni.

Önök szerint mitől függ a stílus? Van a Ravazzolónak saját stílusa?
Silvano: A férfi divatban nem mondható el, hogy lennének stílusok, amelyek nagyban különböznek egymástól. Nyilván próbáljuk kielégíteni a piac igényeit. A divatdiktátorok által befolyásolt piacét. Itt azért zárójelben megjegyezném, hogy ezek a mindenki által ismert nevek a legritkább esetben párosulnak jó minőséggel. A stílust viszont nem mi, hanem ők határozzák meg. Mi igazodunk, és hozzuk a minőséget.

Sosem lett volna kedvük szerepcseréhez? Követőből diktálóvá válni?
Silvano: Új divatterméket piacra dobni kockázatos vállalkozás. Ha a termék valamiért nem sikeres, veszélybe sodrod a vállalatot. Ők kockáztathatnak, mert a mennyiségből adódóan a sikeresebb kollekciókon elért nyereség kompenzálja az esetleges bukásokon keletkezett veszteséget. Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy tévedjünk.

A gépesítéssel önök is javíthatnának a termelékenységen. Hány öltönyt készítenek naponta?
Andrea: Százhúszat. Nem célunk többet termelni. Nálunk a mennyiséggel szemben a minőség felé billen a mérleg.

Ha már a korszerűsítésről beszélünk, az előbb szó esett arról, hogy igyekeznek a minimálisra korlátozni a gépek használatát. Arra viszont nem tértünk ki, hogy melyek azok a munkafolyamatok, ahol ki kell váltani az emberi munkaerőt. Milyen fejlesztéseket alkalmaztak az üzemben?
Silvano: Modern számítógépes technológiát csak a tervezésben és a szabásban alkalmazunk, a többi munkafolyamatnál továbbra is kézi, vagy kézzel vezérelt hagyományos gépeket használunk. Az informatikának viszont sokat köszönhetünk. Mivel a mai felgyorsult világban a magas szintű szolgáltatás egyik alappillére a rövid reakcióidő, igyekszünk ennek a követelménynek maximálisan eleget tenni. Ha például a Rodeo Drive-i üzletünkbe besétál egy ügyfél, és rendel egy öltönyt, ott helyben meggyőződhet arról, hogy az adott szövetből, illetve minden egyéb neki tetsző
kiegészítőből van-e nekünk raktáron. A rendelésleadástól számított három hét múlva pedig már át is veheti az öltönyét.

Ha készíttetek magamnak egy Ravazzolo öltönyt, mennyi esélye van annak, hogy szembetalálom magam vele egy rendezvényen?
Silvano: Gyakorlatilag nulla. Túlzás nélkül állíthatom, hogy minden méretre készülő öltönyünk egyedi. Kollekciónként 1000-1200 féle szövetből végtelen számú lehetőséget kínálunk ügyfeleinknek, mindenki kiválaszthatja a hozzá legjobban illő összeállítást. De gondolunk azokra is, akik konfekcióból szeretnének választani, nálunk negyvenhatostól hetvenesig minden méretet megtalálnak.

És akkor következzen a legkényesebb kérdés, amely bizonyára olvasóinkat is izgatja. Mennyibe kerül a jelmondatukban szereplő minőség mindenek felett?
Andrea: Erre nehéz válaszolni, hiszen ahogy az öltöny személyre szabott, úgy az árazás is.

Mégis. Ha egy olvasónk besétál a budapesti üzletükbe, mire számíthat?
Andrea: Körülbelül ezerhatszáz-kétezer eurót biztosan rá kell szánnia, hogy Ravazzolo öltönyt viselhessen.
Silvano: Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a legjobb öltönyeink rendkívül finom és pehelykönnyű, 180S-200S szövetekből készülnek (100S felett már prémiumkategória, A szerk.). Biella a fő beszállítónk, amely Zegna, Cerruti, Barbera és ezekhez hasonló kiemelt minőségű szöveteket forgalmaz.

Önök mit hordanának, ha nem lenne Ravazzolo?
Andrea: Farmerben járnánk. (Nevetnek)