PÁL FERI ATYA

Lelkizős alkat volt gyerekkorában?
Érzékeny gyerek voltam, és sokat szorongtam, de ezt igyekeztem elrejteni, és ebben nagy segítséget jelentett a tizenhat év élsport, ami segített kidolgozni az egészséges, bátor, erős részemet. Ma úgy látom, jobb lett volna, ha a gyöngeségeimből többet élhetek meg, de mivel nem hittem, hogy ebben az esetben oltalomra találhatnék valakinél, ezt az oldalamat inkább elnyomtam magamban.

Van olyan sztereotip társadalmi betegség, amit még nem tárt fel, de idővel szeretne?
Igen, biztosan, bár inkább olyan témáim vannak, amelyek jelentőségét nagyon nagyra becsülöm, és ezért ha csak lehet, beszélek róluk. Az egyik ilyen, hangsúlyos témám az anya-magzat, csecsemő-anya vagy a családi kapcsolatrendszer jelentősége, mert minden ebben az időszakban alapozódik meg, és ha a szülők az első néhány évben többé-kevésbé jól bánnak a gyerekeikkel, akkor olyan elvehetetlen alapot adnak számukra, ami kihat az agyműködésükre, immunrendszerükre, idegrendszerükre, az érzelmi és társas intelligenciájukra, vagyis a lelkük szerkezetére. Ha képes vagyok a fizikai és érzelmi biztonságot megteremteni legalább az első néhány évben, akkor nagyon-nagyon fontosat, sőt, életreszólót tettem. A másik nagy téma, amihez újból és újból visszatérek, a hősiesség. Sokak számára nem világos, sőt, nem is fontos, hogy mitől hős a hős. Márpedig ma nagy szükségünk van hősökre. Hős nem a rendkívüli emberből lesz, hanem az átlagemberből, akiben van nyitottság, érzékenység és bátorság arra, hogy rendkívülit tegyen. A hős ott is cselekvőképes marad, ahol a többség tehetetlennek érzi már magát, és ott is képes másokért tenni, ahol a legtöbb ember már csak magával törődik. Minden férfiban ott van a hős, és nagy dolognak tartom, ha valaki elkezdi magát tudatosan ebbe az irányba formálni.

Milyen felelősség hárul a férfira, ha apa lesz?
Nagyon fontos, hogy fizikailag és érzelmileg elérhetővé váljanak a gyerekek számára az apák, mert ez az egész személyiségfejlődést meghatározza nemcsak a fiúk, de a lányok számára is. Ugyanis többek között egy elérhető apa teremti meg annak a természetes készségét egy lányban, hogy tartós férfi-női kapcsolatra tudjon vágyakozni, amelyben a férfi teljes személyével, érzelmileg, erkölcsileg; strukturálisan elköteleződik mellette. De ha az apa a lánya számára nem érhető el fizikailag vagy érzelmileg, akkor kiszolgáltatottabb lesz például abba az irányba, hogy szeretői viszonyba bonyolódjon, vagy hogy idealizált férfiakba szeressen bele. Ugyanígy igaz a fiúkra is, hogy ha nem találnak fizikailag és érzelmileg elérhető apára, akkor egész életükben hordozhatják a férfiasságra vonatkozó alkalmatlanságnak a félelmét, és ez nem segíti őket abban, hogy képesek legyenek elköteleződni, valakinek a társává válni vagy biztonságos közeget teremteni, családot alapítani; mint ahogy egy király alapítja meg a királyságát. Éppen ellenkezőleg: megpróbálják majd kevesebbel megúszni. Vagy kerülőutakat választanak. Van, aki a bizonytalanságát például karrierizmussal próbálja ellensúlyozni, a hatalom félelmet enyhítő akarásával vagy a birtoklásnak számára valamilyen hiányt pótló élményével. Ha van egy fizikailag és érzelmileg is elérhető apa, az nagyban segíti a majdani férfit és a nőt is abban, hogy belül gazdagnak érezze magát. Ha megromlik egy házasság, érdemes feltennünk a kérdést: mit tudnék megtenni azért, hogy olyan valaki legyek, aki képes tartósan és elégedetten társkapcsolatban élni? Vagy ha már elváltunk, akkor mit tudnék azért tenni, hogy elismerjem a válás gyerekre háruló terhét? Gyakori tapasztalatom, hogy akik elválnak, szívesen kicsinyítik ennek a gyerekre vonatkozó hatását, és ezzel újabb nehézséget okoznak a saját gyerekeiknek. Fontos, hogy egy szülő tudja hordozni a válás ráeső terhét, beleértve a gyerekek jogosan megjelenő panaszát, zavarát és annak következményeit.

Mi jut eszébe az ajándékozásról?
Az, hogy mindannyian vagyunk annyira gazdagok, hogy tudjunk másoknak adni. Hogy nem él olyan szegény ember a földön, aki ne tudna valamit egy másik embernek adni.

Hogy készül a karácsonyra?
Igyekszem háttérbe helyezni az elvárásaimat és nagyobb teret adni magamban a várakozásnak. Szépnek tartom a magyar nyelvben, hogy van valami sajátos összefüggés az elvárás és a várakozás szó között. Úgy tűnik, sokkal elégedettebb tud lenni az élettel, akinek nem elvárásai vannak, hanem képes várakozni arra, hogy valami jó történjen körülötte és benne. És ha már tudok várni arra, hogy az élet megajándékozzon engem, akkor szeretnék elég érzékeny lenni arra, hogy a kicsi dolgokat is észrevegyem, és meglássam az értéküket. A karácsony egyik üzenete éppen az, hogy egy kicsi baba születik, és ennek akkor kevesen látják a jelentőségét, pedig abból a látszólagos csöppségből hatalmas érték születik.

Mi a véleménye azokról, akik csak karácsonykor mennek el a templomba?
A karácsonyi történet másik alapvető üzenete, hogy az Isten találkozni akar az emberekkel, hogy a pásztorok a kisdeddel, az angyalok az emberekkel keresik a kapcsolatot, mert dolguk van egymással. Ezért ha karácsonykor az éjféli misére olyanok is eljönnek, akik egyébként nem szoktak ott lenni, az számomra óriási lehetőség, mert megvalósítják az ünnep üzenetét. Nekem mint papnak érdemes nagyon nagyra becsülnöm az indíttatásukat, ami ráadásul tettekben is testet ölt.

Szereti a szertartásokat?
Igen. A tartalom csak valamilyen formában tud kifejezésre jutni, ezért nagyon meg tudom becsülni, ha megtalál magának egy áldott vagy szép formát. Van egy keleti mondás, miszerint a sivatagban a legnagyobb kincs a víz, ezért a legnagyobb becsülete a kulacsnak van. Jó megélni azt egy rituáléban, hogy az életnek van valamiféle rendje, kiszámíthatósága, és ennek a rendnek a felismerése nagyon fölszabadító is tud lenni. Nyilvánvaló, hogy nem a forma a lényeg, de nem is lényegtelen, hiszen hordoz valamit a lényegből.

Hiú embernek tartja magát?
Nem látom magamat hiúnak, de van bennem egy erős igényességre való törekvés. Nagyon tud dühíteni – és közben motiválni is –, hogyha valamit nem csinálok jól. De a siker vagy a karrier önmagában nem motivál különösebben.

Akkor talán nem is könnyű feldolgoznia azt, hogy ekkora sztár lett.
Látom, hogy milyen sokféleképpen néznek rám, számomra mégis nagyon fontos megkülönböztetni a sikert az eredményességtől. Nekem nagyon fontos az, hogy gyümölcsöző legyen az életem. És hogy eközben éppenséggel sikeres-e, vagy nem, az sokkal kevésbé. Persze tudok örülni annak, ha valami gyümölcsöző, és még sikeres is, de önmagában a sikernek nem, mert akkor rögtön felmerül bennem a kérdés, hogy rendben van, hogy ezt most megtapsolták, de egyébként értékes?

Egyszer, valahol azt mondta: lehet, hogy aki hosszabb utat tesz meg, igazabb ember lesz, mint aki magasabbra jut. Mi a boldog élet titka?
Azok a kutatások, melyek azzal foglalkoznak, hogy mitől tudunk elégedett emberek lenni, azt bizonyítják: attól, ha nemcsak külső életcéljaink vannak, mint például a siker, a gazdagság, a hírnév vagy nagyon sok lájk, hanem olyan belső célok is, amelyek nem magunkra vonatkoznak. Például ha elhatározom magamban, hogy megpróbálok olyanná formálódni, hogy a feleségem boldog tudjon velem lenni, vagy olyanná, aki a gyerekeinek meg tudja adni azt, amire igazán szükségük van. Vagy éppenséggel azt, hogy a munkámat tudjam hivatásszerűen, úgy végezni, hogy az lehetőleg másoknak is a javára legyen. A kutatások újból és újból azt bizonyítják, hogy hosszú távon az az ember elégedett, akinek vannak egész életre szóló, nem énközpontú belső céljai. Ha ezek ki tudnak egészülni spirituális életcélokkal, akkor vagyunk igazán a helyünkön.

Pál Feri a következőket mondta a Prima Primissima össz-közönségdíja után: „Szeretném ezt a díjat szimbolikusan átnyújtani minden mentálhigiénés szakember társamnak. Azért, mert valahogy úgy veszem ezt, hogy az elismeréssel minden szakmabéli munkatársam is kap ebből a díjból. Hiszen olyan nagyszerű dolog az, hogy igyekezhetünk együtt azért, hogy érzékeny lélekkel tudjunk élni ebben az országban. S hogy az érzékeny lelkünkhöz tudjon társulni teherbírás, hogy tudjunk egészséges lelkülettel élni. És hogyha mindez így van, akkor együtt mondhatjuk azt, hogy az élet
nagyon szép.”