CIPŐT EGY ÉLETRE!

Reneszánszát éli Magyarországon is a manfufakturális cipőkészítés. Aki készítettett már magának kézzel varrott cipőt, tudja, hogy sem kényelemben, sem strapabírásban, sem eleganciában nem lehet szebbet-jobbat kívánni. Kozma Romulus Tibor kelet-magyarországi cipőkészítő mester a szakma legjobbjai közé tartozik, egy cipészdinasztia legifjabb tagjaként a legmagasabb minőséget tűzte ki célul magának. A Gentleman Magazine stábja hajdúböszörményi otthonában kereste fel a mestert.

– Nézzék, ezt három éven át használta, s csak most küldte vissza egy kis sarkaltatásra a törzsvásárló – mutat egy makulátlan cipőre Kozma Romulus Tibor. Hüledezünk. A hároméves cipőt bármikor levennénk és megvennénk a konfekcióbolt polcáról – már ha lennének ilyen minőségű, kézműves termékek a divatláncok szaküzleteiben.


Szóval megérte Hajdúböszörményig utazni. Először berzenkedtünk: túl messze van, oda-vissza négy óra. Lám, a távolság relatív. Az Államokban egy szimpla kedd esti rokonlátogatás belekerül 500 mérföldbe, Sanghaj pedig széltében-hosszában akkora, mint Magyarország – ez a Budapest-Hajdúság táv bőven megér egy délelőttöt, pláne, ha a stáb olyan példás emberrel ismerkedhet meg, mint Kozma Romulus Tibor. Már az ismerkedés pillanataiban ellágyultunk, pedig a cipők szóba sem kerültek. A manufak túra fogadóhelyiségének kifogástalanul elegáns enteriőrjében előkerültek a pogácsák és a sütemények, a mester felesége ugyanis hajnalban kelt, hogy időben megsüljön minden. A sütemény pedig ugyanabból a bensőségességből, kedvességből, vidéki léptékből fakad, mint a tökélyre törekvő Kozma cipőmanufaktúra. Vezetője, Kozma Romulus Tibor már nagyváradi gyerekkorában megismerkedett a szakmával: hat-nyolc évesen a nagyapját nézte, miközben a kis asztalánál – az úgy nevezett banklijánál – dolgozott. Apai ágon amúgy 1930-ig vezethető vissza a mesterség iránti elkötelezettség, Kozma úr pedig 1990 óta foglalkozik a szakmával. – A tradicionális cipőkészítést nem oktatják, ezt el kell lesni, önerőből meg kell tanulni, be kell gyakorolni – szögezi le, és nyilván igaza van. Már az iskolai évek alatt, a szabadidejében képezte magát. Édesapja mellett – már Magyarországon, Debrecenben – kezdte el a hagyományos cipőkészítést, amit azért is mesél szívesen, mert mesterei előle aztán nem hallgattak el előtt semmilyen fortélyt. 2000-ben „függetlenedett”,és alapította meg saját vállalkozását Hajdúböszörményben. Palettája széles, a lakossági cipőjavítástól az ortopéd és gyógycipőkön át a lovaglócsizmákig, a méretes cipőktől a legmagasabb luxust jelképező egzotikus bőr lábbelikig terjed a skála. Mivel szinte teljesen zöldfülűek vagyunk, Kozma Romulus Tibor felvilágosít minket, hogy a cipőkészítés és -javítás minden egyes ága gyakorlatilag külön szakma. Egy évvel ezelőtt már írtunk róla: ódákban lehetne csak megfogalmazni a különbséget az olcsó(bb)nak tűnő, rövid élettartalma miatt viszont méregdrága konfekciócipők és az egyedi rendelésre készülő, bespoke, kézműves cipők között. Előbbiek jó esetben egyetlen idényre szólnak, utóbbiak – gondos ápolás mellett – akár egy életre.

Talán közhely, de itt a manufaktúrában megértjük: a bespoke cipőnek lelke van. Ahogy Kozma Romulus Tibor fogalmaz, minden egyes cipőben van egy darabka a készítőjéből is. – Amikor a sík tárgytól, a bőrtől a hosszú munkaórákon át eljutok a pillanatig, hogy átadjam a cipőt, egy kicsit talán fáj is. Hogy értsék, tényleg olyan érzés ez, mintha magamból adnék át egy szeletet – vallja a mester, s mi ez, ha nem szerelmes hőfokon izzó hivatástudat!
Egyébként meg is lehet érteni: varrástípustól függően egyetlen pár Kozma cipőben átlagosan 60 munkaóra van, de a munkaidő az úgynevezett opánka vagy a norvég varrott cipők esetében még több lehet. A cipész elmondása szerint ragaszkodik a tradicionális formákhoz és mintákhoz, de amennyire a lelkiismerete engedi, ötvözi is őket kortárs motívumokkal. Fotósunk, Erdélyi Gábor kedvence például egy egyszerre konzervatív, ésmégis áramvonalas darab, amelyet – kapaszkodjanak meg – a Forma-1-es versenyautók ihlettek. Előkerülnek a különleges bőrök is: fogjuk, simogatjuk a gyöngyös rája, a strucc, az antilop, az elefánt, a krokodil, a varánusz és a cápa bőrét. Nemcsak a cipész, a vásárló számára is lenyűgöző érzés, hogy végigkísérheti saját majdani cipőjének fázisait, egészen a frissen kikészített bőr tapintásától az éppen átadott cipő felejthetetlen illatáig.
Szerencsére itthon is egyre szélesebb az a réteg, amely az ipari szemlélet fölé helyezi a kézművességet, az idényjellegű divattermékek fölé a hosszú életű bespoke ruhákat, cipőket, kiegészítőket (élelmiszereket, borokat, használati és dísztárgyakat). Véleményünk szerint egy magára valamennyit is adó gentleman alapattribútuma a minőségi, kézzel varrott – s különösen, az egyedi elképzelések alapján személyre szabott – lábbeli. Csak egy érdekesség: Kozma Romulus Tibor 2006-ban készítette el az első pár cipőt Fábry Sándornak, és a lelkesedés azóta sem vesztett erejéből, a humorista sokszor rendelt már a hajdúböszörményi mestertől. – Fábryról tudni kell, hogy ha tavasszal felvesz egy cipőt, azt csak a szezonváltáskor veszi le; szóval neki rendes, strapabíró darab kell – meséli. – Hat vagy hét év után használódott el csak a cipő annyira, hogy elküldte postán, én szétszedtem, áttalpaltam, és szinte vadi újan kapta vissza, hiszen a felső résznek semmi baja nem volt – mondja büszkén Kozma Romulus Tibor, és már vissza is tértünk kezdeti hüledezésünkhöz: itt a használt cipő talán még jobban néz ki, mint az egynapos.
Érthető, hogy a 165 ezer forinttól felfelé árazott cipők így is megérik: három-négy pár idénycipő leharcolása után erről mindenki meg tud győződni a saját kárán.

A mester külön büszkesége és a manufaktúra dísze egy hatalmas, Guinessrekord-képes, teljesen méretarányos marhabőrcipő. Ami ráadásul funkcionálisan is megfelelő. – Hogy ha most ide besétálna hozzánk egy tízméteres ember, és felhúzná a lábára, tökéletesen használni tudná – mondja a készítője, aki fél éven át levelezett a Guiness-bizottsággal – hiába. A brit fél ugyanis nem vállal garanciát a beküldeni szándékozott tárgyért, s nem is postázza vissza azt. Így hát Kozmáék visszaléptek a megméretéstől. A cipő anyagi értéke amúgy milliós, az eszmei értéke pedig felbecsülhetetlen.

A keresett szó nem lehet rövidebb 3 betűsnél!
Bezárás
Habsburg György
Sokszor mondják, hogy a név kötelez. Habsburg György élete sokszorosan bizonyítja ezt. Több száz év történelmi tetteiért kell még a mai napig is magyarázkodnia. Habsburg György szerint a...
Rolls-Royce Phantom
A Rolls-Royce mindig is innovatív vállalat hírében állt, egészen mostanáig mégsem vágtak bele az autógyártás legújabb divatjába, a hibrid- vagy elektromos hajtású járművek fejlesztésébe. 2010-ben...
Alain Delon
A férfi, akinek kigombolt nyakú fehér inge a védjegyévé vált.
It’s up to you, New York, New York
A New York név ugyanazt jelenti világszerte, mint Budapesten: egy magával ragadóan izgalmas, pezsgő szellemi és kulturális központot. Csakhogy míg a világ többi részén a sohasem alvó amerikai...
A TISSOT KARMESTERE
François Thiébaud 1996 márciusa óta vezeti az idén 160 éves évfordulóját ünneplő svájci óragyárat, a Tissot-t, amely az irányítása alatt korábban soha nem remélt menetelésbe kezdett: csupán 2012-ben...
Kunihiko YASUDA
Bár a gentleman eszménye az angolszász kultúrából származik, az én szememben a szamuráj, Japán egykori arisztokrata „lovagja” minden értelemben hitelesen jeleníti meg a gentleman ideáljának...
Válságban és pokolban is!
Zavarba ejtő, ha ezer egyforma ember jön szembe az utcán. Még különösebb, ha nem csak ruhájuk színe, cipőjük fazonja és nyakkendőjük kötése ugyanolyan, de frizurájuk, aktatáskájuk sőt esernyőjük is...
Zólyomi Zsolt: Megyek az orrom után
Nem feltétlenül kell a világ másik végére menni egy emlékezetes kalandért. Régi jóbarátom, Gál László Tolnában erdész, nála jártam novemberben Lengyel-Annafürdőn. Messze a várostól, a Tolnai-hegyhát...
Híres apák utódai
Képzeljük el, milyen lehetett például Marlon Brando fiának lenni. Adott egy velejéig férfi, örökké ugrásra kész, őstálentum apa. Kiismerhetetlen, mint az Amazonas dzsungele, szilárd, mint a...