Stan Ahuja

Az öltözködéssel kapcsolatos sajátos szocializációnk okán általánosságban elmondható, hogy nincs érdemi rálátásunk az egyes ruhadarabok által képviselt valódi értékre. Ismereteink hiányossága azonban igazi aranybánya az olyan márkaüzletek számára, melyek valójában nem a tartalmat, hanem valamiféle mesterségesen kreált érzetet, imázst értékesítenek, jelentős összegekért. A legnagyobb eséllyel az Andrássy úton léphetnek be ilyen üzletbe.   
Magam is erre készültem, amikor először benyitottam az Andrássy út 38. alatt lévő Stan Ahuja ajtaján. Az üzlet hangulatában akkor még nem éreztem semmi szokatlant; a letisztultság és az elegancia, melyben a kevés számú öltönyt, inget és a szemmel láthatóan finom kiegészítőket elhelyezték, természetes elvárás ebben az utcában. Túl sok időm nem is volt arra, hogy az enteriőrt elemezzem, mert néhány másodperc múlva barátságosan, kellő tisztelettel köszöntött egy fiatalember. Kezet nyújtott, és bemutatkozot: Stan Ahujához volt szerencsém. Az indiai származásból eredő „közös nevező” azonban még igen kevés lett volna ahhoz, hogy az előzetes fenntartásaim elszálljanak, de az első néhány percben szerzett benyomások ahhoz elegendőek voltak, hogy felkeltsék őszinte kíváncsiságomat.

Az emeleten kényelmesen leülünk, s komfortérzetemet egy finom nespresso is megerősíti. Mr. Ahuja rendkívül szerény személyiség, ugyanakkor szembetűnő a szenvedély és a professzionalizmus, amellyel az üzletét képviseli. Miközben a kávét kortyolgatom, betekintést kapok a Stan Ahuja-birodalomba. Egy olyan világba, melynek középpontjában valóban az ügyfél áll. Ahol a minőség kompetenciával és kifinomult stílussal ötvöződik, s mindez ésszerű, megfizethető áron. Számomra már-már rendhagyó dolog, ha ezen a környéken egy, a minőségét tekintve luxuskategóriát képviselő termék/szolgáltatás nem a tudatlanságra vagy a sznobizmusra építi üzletpolitikáját. Azt hiszem, valahol ezen a ponton fogalmazódott meg bennem az érzés, melyet Calvin Candie szavai találóan fejeznek ki: „Eddig csak kíváncsi voltam, de most már figyelek is!”.

Az elhatározás
Eldöntöttem, hogy a gyakorlatban is szeretném megtapasztalni azt a szakmai attitűdöt, amelyet a Stan Ahuja képviselni igyekszik. Készíttetek egy öltönyt. Az első lépésben felvázolom az elképzelt ruha formai karakterjegyeit, majd tisztázzuk a legfontosabb minőségi szempontot, az öltöny strukturális jellegét. Megnyugtató érzés volt szembesülni azzal, hogy ügyfélként ebben a kérdésben teljes szabadsággal választhatok. Eldönthetem, hogy tradicionális angol struktúrát szeretnék-e, vagy inkább a soft kidolgozású olasz koncepciót. Kiszolgálnák az igényeimet akkor is, ha szeretném élvezni a kézi szabászat előnyeit, de strukturálisan az öltöny belső szerkezete egy „gyorsabb” technológiával készül. Így a tökéletes komfortérzetet azoktól az öltönyöktől is megkaphatnám, amelyekre nem szeretnék 180-200 ezer forintnál többet költeni. Ám én konzervatív alkat vagyok, szeretem a tradicionális megoldásokat, így a legmagasabb szintű struktúrát választottam, amelyben az öltönykabát köztes vásznait egytől egyig kézi öltésekkel rögzítik egymáshoz, melyben a zakótest kézi formázás, illesztés és precíziós vasalás nyomán nyeri el végső formáját. Ugyancsak értékes kézi munka adja az olyan részletek kidolgozottságát, mint a bélés rögzítése, a peremtűzések, és természetesen a gomblyukak kivarrása is. Valamennyi gomblyukat, beleértve a zakó ujján lévőket, a belső zsebfedőkön vagy a nadrágon található gomblyukakat is, finom kézi munkával varrják ki. Kompromisszum nélküli minőséget várok tehát, de Mr. Ahujának szeme se rebben – nála is ez az alap.

Dizájn
Ami a dizájnt illeti, e tekintetben is egy különlegesség mellett döntöttem: az öltönyt egysoros, egygombos fazonnal kérem, spicces reverrel. A bennfentesek tudják, hogy ezek a formajegyek igen kifinomult elegancia megjelenítésére alkalmasak. És belevágunk! Ám először azt kell eldöntenünk, hogy melyik szövetbe vágjon bele az olló.   
Az anyag
Alapvető szabály, hogy az igényes férfi ruházatának minden darabja természetes anyagból készül! A minőségi alapanyagot tekintve lehet merinó, mohair, kasmír vagy akár vikunya. Az öltönyszövet minőségét a gyapjú finomsága határozza meg, aminek egyik legfontosabb mércéje a tapintás. Ha a szövet szemmel láthatóan szép, és kellemes a tapintása, akkor nagy valószínűséggel jól döntöttünk. Léteznek ennél objektívebb mércék is, ilyen például a mágikus „S” rendszer, aminek alapján az egyes szövetek megkapják a super 100’s, super 120’s, vagy akár a super 200’s jelzést. A számozás egyfajta minőségi rangsort érzékeltet, amelyben látszólag a magasabb szám a magasabb minőségre utal. A gyakorlatban viszont ez csak egy fontos támpont, amit azonban semmiképp sem szabad túlértékelni. Két super 120’s jelzéssel ellátott anyag között is lehet nagy minőségi különbség, mint ahogy az is előfordulhat, hogy egy super 120’s jelzéssel ellátott szövet jobb minőségű, mint egy super 150’s jelzésű. Ebben a kérdésben tehát igen fontos a megfelelő tájékozottság, de legalábbis a megbízható forrás. A Stan Ahuja szövetkínálatát megismerve látható, hogy az anyagbeszerzés is a megalkuvás nélküli szemléletet követi. Anyagaik között a legkitűnőbb gyártók termékei közül válogathatok, mintás és mintázatlan gyapjú, kasmír, selyem, vászon és pamutanyagok közül. Az elérhető márkapalettán alapnak számítanak az olyan nevek, mint a Dormeuil, a Loro Piana, a Scabal, a Cerrutti, a Marzoni és az Ermenegildo Zegna. Az én szövetválasztásom ezúttal egy nápolyi különlegesség, a Fratelli Tallia di Delfino.

Méretvétel
A méretvétel során megállapítom, hogy férfiak között az orvosomon kívül a szabóm az, akinek megengedem, hogy belépjen a komfortzónámba.  A méretvételnek megvan a maga intim jellege, de egy jó szakemberrel ez a művelet sem okoz kényelmetlenséget. Méretvétel és méretvétel között igen komoly eltérések lehetnek, sőt, különleges esetekben ennek a gyakorlatnak a részletei egyfajta üzleti titok tárgyát is képezhetik.  Így van ez most is, így ennek részleteiről nem is írhatok többet.
Várakozás
Ha túl vagyunk a méretvételen, máris élvezhetjük a várakozás izgalmát. A folyamatnak ebben a szakaszában nekünk mindössze ennyi jut a jóból, de nincs ezzel baj... Az öltöny elkészültéig általában 6 hetet kell várni, ami cseppet sem sok, ha figyelembe vesszük, hogy egy ilyen ruhadarabot általában akár egy életen át lehet viselni, sőt, méretre igazítva az utódaink is élvezetik az addigra már patinás darabot.

Próba
Két hét múlva csörög a telefonom, próbára hívnak. Az öltöny első próbája a főbb anatómiai pontok összehangolásáról szól. Ellenőrizzük a vállakat, a bőséget, az ujjak hosszát, a gombok helyét, satöbbi. A szükséges igazításokat krétával jelölik, majd a ruha visszakerül a szabászműhelybe, ahol ismét darabokra szedik, hogy a pontosításokat végrehajthassák.  
Az öltöny második próbája a finomhangolás jegyében zajlik, innen már csak lépések vannak a kész öltöny átvételéig. Lépésekre vagyok attól, hogy közel 60 órányi szabás, illesztés, igazítás, rögzítés és vasalás után az élettelen szövetből megszülessen valami, amiben élet van. Aminek lelke van, egy csepp az én lelkemből...  
Kézimunka
A Stan Ahuja szabászműhelyeiben minden munkafolyamatot kézzel hajtanak végre, a szabásminta megrajzolásától a legapróbb részletek kidolgozásáig. Ez teszi jól formálhatóvá és tartóssá a zakót. Ilyen szintű kézi kidolgozást világviszonylatban is csak a legjobbak nyújtanak. Az eredmény magáért beszél.

A tökéletesség
És hogy mennyit ér a tökéletesség? Sokat, nagyon sokat, mégsem kell annyit fizetni érte, mint a legtöbb flancos nevű divatkonfekcióért, amit jóképű filmsztárok szemfényvesztő mozimutatványaival akarnak eladni nekünk. Amit itt megtapasztaltam, az a valóság, és, mint tudjuk, az élet tartalomban mindig felülmúlja a mozivásznat.