A nagy ötös szafari

„Aki egyszer belekóstol, az végérvényesen megfertőződik” – vallja Gyócsos Ferenc, aki különc kisgyermekként nem tűzoltó, rendőr, netán futballista akart lenni, hanem Afrika-kutató. Talán mondani sem kell, Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond könyvein nőtt fel, és azonnal elkapta az általa csak „Afrikánusz Afrikánuszként” nevezett vírust, mihelyst  Afrika földjére lépett. Ennek idestova másfél évtizede, és azóta már a „fekete” kontinensen érzi igazán otthon magát. Három évet Guineában töltött hivatásos vadászként, így ha valakinek a szavára adhatunk a témában, az övére mindenképpen. Nemcsak vadászik, de rendszeresen túrákat szervez azokba az országokba, ahol a Nagy Ötös is fellelhető. Azoknak ugyanis, akik az afrikai Nagy Ötös szafarikon hódolnak szenvedélyüknek, ugyanaz a cél lebeg a szemük előtt: megszerezni az oroszlán, afrikai elefánt, kafferbivaly, leopárd és orrszarvú trófeáját. A Safari Club International (szervezet a vadért és a vadászért) trófeavadászokat tömörítő egyik szervezet különböző díjakat hozott létre tagjainak, mint például az African Big 5 Grand Slamet. Nagy dicsőség ezt az elismerést megkapni, hiszen rögös, alkalmanként életveszélyes út vezet a díjig.

ÓRIÁSI TISZTELET ÖVEZI A NAGY ÖTÖST
És hogy miért éppen erre az öt állatfajra esett a választás? A közvélekedés szerint méretük miatt élveznek megkülönböztetett figyelmet, a valóság ezzel szemben az, hogy elejtésük nehézségét és rizikófaktorát vették alapul, hiszen ezeken a vadászatokon a vadász is alkalmanként „terítékre kerül”. Bizony, szinte minden évben van halálos baleset támadó nagyvadtól, ezért Veszélyes Ötnek is nevezik a Big 5-ot. Az orvvadászat következtében szabad területen a kipusztulás szélére került az orrszarvú, hiszen tülkéért a feketepiacon szinte aranyárat fizetnek. Komoly harc zajlik a mai napig ezek ellen a bandák ellen, sok hivatásos vadász, vadőr halt bele ebbe a küzdelembe. Ma már csak a namíbiai, dél-afrikai sok ezer hektáros vadfarmokon van lehetőség legális vadászaton elejteni ezt a fajt. Az elejtésért befolyt összeget az állomány továbbfejlesztésére fordítják a tulajdonosok. Itt is megmutatkozik, hogy a vadászok óriási összegekkel járulnak hozzá a vadvédelemhez, hiszen az afrikai országok GDP-jükből nem tudnak komoly pénzeket fordítani erre a célra. Dél-Afrikában egészen különleges módon is tisztelegnek a Nagy Ötös előtt, hiszen valamennyi bankjegyen, a 10 randostól a 200-asig, egy-egy tagjának képe szerepel. A legnagyobb címletről egy leopárd tekint vissza.

AZ IGAZI VADÁSZ FELKÉSZÜL ÉS A VADONBA MEGY
Nagyon sok ilyen értékű címletre van szükségük a vállalkozó kedvű vadászoknak, hiszen a költségek nem elhanyagolhatók egy szafarivadászat esetében. Egy nagy szafari sok ezer dollárt emészt fel, a költségekre napi szinten átlagosan legalább 1000 dollárral kell számolni, a kísérőknél ez az összeg 150-250 dollár. Ebben ugyanakkor nincs benne a repülőjegy, amely afrikai úti cél esetében ezer dollár alatt elvétve úszható meg. A kilövési díj különböző vadak és országok esetében eltérő, egy kafferbivaly elejtése az államok többségében 3-5000 dollárt is kóstálhat, de a trófeák hazahozatala szintén komoly összegeket és ráfordított időt emészt fel. A trófeák honosítása közel sem elhanyagolható tétel. Általában a vadászok saját költségeit terhelik a különböző biztosítások és a fegyverkiviteli engedély beszerzése. A vízum mértéke eltérő, hiszen míg a Dél-afrikai Köztársaságba ingyenes a 30 napra érvényes tartózkodási engedély, addig a szomszédos Namíbia határait 45 euróért léphetjük át. Dél-Afrika már csak azért is népszerű úti cél, mert itt komfortosabb a szállás, az ellátás, és azok a vadászok is sikerhez juthatnak, akiknek egészségügyi problémáik vannak. Akik szeretik és bírják a nagy kihívásokat, azok Mozambik, Tanzánia, Botswana, Namíbia, Kamerun és a Közép-afrikai Köztársaságot keresik fel, hogy megszerezzék a Nagy Öt néhány példányát. Gyócsos Ferenc hangsúlyozza, a megfelelő előkészületek külön odafigyelést igényelnek, főként azoknál, akik nem rendelkeznek kellő gyakorlattal – még ha ritka is az olyan vadász, aki először Afrikában vesz kezébe fegyvert. A túravezető feladata felmérni, ki mennyire tud bánni a puskával, és ehhez mérten állítja össze a programot. Attól tehát nem kell tartani, hogy valaki üres kézzel tér haza, csupán abban van eltérés, kinek mennyi és milyen vadfajt sikerül elejtenie.

AZ EGÉSZSÉGRE KELL A LEGJOBBAN FIGYELNI
Az előkészületek kapcsán megkerülhetetlen az orvosi védekezés. Az afrikai szafariországok jelentős részében kötelező védőoltás a sárgaláz elleni vakcina. Több igen súlyos betegség támadhatja meg az európai körülményekhez szokott ember szervezetét, a hepatitis A és B a mai napig komoly veszélyt hordoz magában, a hastífusz, a kolera és a veszettség is valós fenyegetést jelent. A maláriaveszély szintén igen komoly, ami ellen ajánlott a gyógyszeres védekezés. A fekete-afrikai országokban különösen rosszak a higiéniás körülmények, nincs megfelelő víz- és csatornaellátás, ami magában rejti a különböző megbetegedések lehetőségét. Éppen ezért ajánlatos hatványozott figyelmet fordítani a folyadékbevitelre: a csapvíz gyakorta szennyezett, és csak forralás után alkalmas emberi fogyasztásra – ha egyáltalán.

A JÓ FEGYVER NÉLKÜLÖZHETETLEN
Az sem elhanyagolható persze, hogy milyen fegyverrel indulunk neki Afrikának. Gyócsos Ferenc kedvenc kalibere a .375-ös Holland & Holland, méghozzá abból a praktikus okból kifolyólag, hogy az antiloptól az elefántig mindenre kiválóan lehet vadászni vele. 
A hivatásos vadászoknál minden esetben van úgynevezett stoppuska a támadó veszélyes vad megállítására. Nem feltétlenül szükséges a vendégnek választania a jóval nagyobb és gorombább kaliberekből. Persze, ha nem tart a lényegesen nagyobb hátralökő energiától, javasolt a .416 Rigby, dupla golyósban a .470 NE.  Saját ars poeticáját a következőképpen határozza meg: „A hivatásos vadász feladata, hogy maradandó élményekhez juttassa a vendéget, aki odahaza, a munkája során új erőt meríthet belőlük.”  Gyócsosnak nemcsak kedvenc kalibere, de kedvenc nagyvadja is van: „A leopárd hihetetlenül gyors, és amennyiben csak megsebezni sikerül, bizony nem veszélytelen az utánkeresés. Ha csak egy csepp vére is hullott, a hivatásos vadásznak kötelessége utánaerednie, hogy az állatot mihamarabb megszabadítsuk a szenvedésétől, és a vendég birtokba vehesse a vadat. Afrikában, ha egy csepp vér van, a lövés után teljes áron ki kell fizetni a trófea díját, akkor is, ha nem kerül terítékre a vad. Amikor mozgásban van a célpont, mindenkivel – velem is – előfordul, hogy egy-egy lövés nem talál. Ilyenkor válik csak igazán izgalmassá a vadászat, pláne, ha felénk rohan!”

A TERMÉSZETI EGYENSÚLY MEGTARTÁSA
A trófeák hazajuttatását a hivatásos vadászok is az erre szakosodott cégekre bízzák. A kikészítés, a csomagolás, illetve a vámengedélyek beszerzése precíz, szakszerű munkát igényel, és hogy a trófeák kifogástalan állapotban, legális körülmények között érkezzenek haza. Egyetlen apró hiba sem csúszhat be. Dollár ezrek múlhatnak rajta. Ellentmondásnak tűnhet ugyanakkor, hogy a vadászat célja – nevéből is adódóan – az állatok elejtése, de mire az ember eljut a fegyver elsütéséig, annyi élményt, információt, „erdőzúgást” kap a természettől, hogy már önmagában azért érdemes belevágni a kalandba. Gyócsos Ferenc elmondása szerint a vadászok többsége komoly hangsúlyt fektet arra, hogy elősegítse a természeti egyensúly megmaradását. „Hitvallásom a vadvilág megőrzése, a természet védelme a vadászaton keresztül. Meggyőződésem, amíg lesznek vadászok, akik komoly összegeket költenek vadászatra, és az ebből befolyó bevétel egy részét a vadvédelemre, oktatásra, a falvakban kutak fúrására, utak javítására fordítják, fennmarad a vadvilág. A fejlődő országok saját erejükből, állami pénzeken képtelenek komoly természetvédelmet folytatni. Ha a vadászati bevételek egy részét állami vadőrök foglalkoztatására fordítják, a vad- és természetvédelmi területeket komoly kontroll alatt tartják, fennmarad a vadvilág.” Gyócsos Ferenc úgy véli, ha az emberek megtapasztalják, hogy egy bivalytrófea értéke a hús értékének a sokszorosát éri, és ebből a bevételből ők is részesednek, illetve ezzel együtt az állami vadőrök kontroll alatt tartják a vadállományt, lecsökken az orvvadászat. Egyúttal tisztában van azzal, hogy a bivalynak lényegtelen, a bérvadász fegyverétől múlik-e ki, vagy a helyiek elöltöltős puskájától. De nem mindegy a vadállomány szempontjából, hogy hogyan hasznosítják a természeti erőforrásokat, és megóvják-e az emberek, állatok életterét, környezetét. A cél nemes, ennek ellenére a tapasztalat az, hogy néhány faj, amilyen az orrszarvú is, a kihalás szélére sodródott.

PUSKA HELYETT FÉNYKÉPEZŐGÉPPEL „LŐNEK”
Azt is szívesen látják ugyanakkor az afrikai vadászatokon, aki „békés szándékkal” érkezik, és nem fegyvert ránt, hanem fényképezőgépet ragad. A dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban semmihez sem fogható táj tárul az odalátogatók, egyúttal a megszállott fotósok elé, akik kilenc különböző útvonalon barangolhatják be a közel 19 ezer négyzetkilométeren fekvő természetvédelmi területet. Az UNESCO a világörökség részének nyilvánította a parkot, amelyet minden létező eszközzel igyekszik megőrizni természetes formájában. A pénz döntő hányada azoktól a magántársaságoktól folyik be, amelyek koncessziós szerződésben vállalják a park üzemeltetését, és amelyek garanciákat fektetnek le, hogy nem veszélyeztetik a természetes egyensúlyt.

AZ „AFRIKÁNUSZ AFRIKÁNUSZ-VÍRUS”
Ne feledjük, hogy a Big 5-vadászatok csak kevesebb vadásznak elérhetők. A legtöbben az úgynevezett plain game-es (antilopok, disznófélék…stb.) szafarikra fizetnek be. Gyócsos Ferenc kedvenc vadászterülete mégis Namíbia, amelynek területe bár kilencszer nagyobb Magyarországénál, lakossága a kétmillió főt sem éri el. Az ipari termelés minimális, és az emberek túlnyomó többsége a mesterséges szereket teljes mértékben mellőző mezőgazdaságból tartja fenn magát. A helyi húsáruk íze felülmúlhatatlan a namíbiai marhahús ára a legmagasabb a világpiacon. Az út széli padkán üldögélve anélkül ehetünk meg egy szendvicset, hogy a nadrágunk összekoszolódna. Mivel az országban elenyésző az ipari termelés, fölötte nincs ózonlyuk, a levegő hihetetlenül tiszta – az a levegő, amelyet Gyócsos Ferenc először szippantott magába a „fekete” kontinensen, 1997 novemberében. 
Új impulzusok, határtalan szabadságérzet, magával ragadó ízek – aki egyszer belekóstol, az végérvényesen megfertőződik az „Afrikánusz Afrikánusz-vírussal”.