Gentleman Magazin
2014 Spring

Annyira jellemző, hogy szinte senkinek nem tűnt fel: az idén, sok év szünet után, újra van tavasz Magyarországon. Nem vagyok meteorológus, nem néztem utána, de egészen biztos vagyok benne, hogy az elmúlt években kimaradt az életünkből a tavasz. Húzta magát a tél, vissza-visszaköszönt, nem engedte megérkezni a tavaszt, majd azt vettük észre, hogy itt a nyár.

Egyszer, több mint húsz éve interjút készítettem Björn Borggal, egy klasszikus gentleman a coolból, és megkérdeztem, mit szeret Svédországban. Azt mondta, például a négy évszakot. Nem tudom miért, de nagyon megragadt bennem ez a mondata. Először nem nagyon értettem, mert magyarországi magyarként mindig természetes tovább olvasom >> volt, hogy a tél után jön a tavasz, majd a nyár és az ősz. De az elmúlt éveben cserbenhagyott minket a tavasz, vagy csak épp hogy beköszönt. Az idei március viszont maga a csoda ( az örök pesszimisták ilyenkor szokták mondogatni, lesz ennek még böjtje).

Örülök, hogy mindez leírhattam. Örülök, mert, ha valaki ötven év múlva kezébe veszi a Gentleman 2014. évi első számát, akkor megtudhatja, hogy abban az évben még csodálatos tavaszban udvaroltak az urak Magyarországon.

De térjünk vissza a tavaszhoz, annál is inkább, mert a napokban kaptam egy írást, és úgy gondoltam, ennél tökéletesebben nem lehet összefoglalni a tavaszhoz is köthető fogalmat, érzést...

Márai Sándor: A szenvedélyről
"Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el a szenvedélyben, mintha a Niagara-vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisában, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben... Tudod, az a dagályos 'ünnep van' érzés, mely a legtöbb kezdődő emberi kapcsolatot áthatja... Milyen gyanús ez! A szenvedély nem ünnepel. Ez a komor erő, mely mindegyre alkotja és pusztítja a világot, nem vár választ azoktól, akiket megérint, nem kérdi, jó-e nekik, nem sokat törődik a viszonylagos emberi érzésekkel. Az egészet adja és az egészet követeli: azt a föltétel nélküli szenvedélyességet, melynek legmélyebb árama maga az élet és halál. Nem lehet másképpen megismerni a szenvedélyt... s milyen kevesen jutnak el idáig! Az emberek csiklandják és cirógatják egymást az ágyban, nagyokat hazudnak és hamisan érzelegnek, önzően elvezik a másiktól, ami jó nekik, s a maguk öröméből egy kis hulladékot talán odalöknek a másiknak is...S nem tudják, hogy mindez nem szenvedély...Igen, az igazi szerelmesek is vásárra viszik a bőrüket, szó szerint és valóságosan...Mi más értelme van annak a végzetes és feltétlen odaadásak, mely a végső szenvedély megérintettjeit egymás felé hajtja? Az élet kifejezi magát ezzel az erővel, s rögtön közömbösen előfordul áldozataival. Minden időben és minden vallásban ezért tisztelték a szerelmeseket: mert máglyára lépnek, mikor egymás karjaiba borulnak. Az igaziak, tudod. A bátrak, a kedvesek, a kiválasztottak. Minden igazi ölelés mögött a halál van,árnyaival, melyek nem kevésbé teljesek, mint az öröm fénycsóváinak villanása. Minden igazi csók mögött a megsemmisülés titkos vágya van, az a végső boldogságérzet, amely már nem alkuszik, amely tudja, hogy boldognak lenni mindig annyi is, mint teljesen megszűnni és átadni magad egy érzésnek. És ez az érzés céltalan...Szeretni annyi, mint egészen megismerni az örömet, s aztán elpusztulni."

Érdemes ezen elgondolkodni, elmerengni, Uraim! Meg azon is, hogy amikor Márai sorait megjelentettem a Facebookon, akkor kilencven százalékban nől lájkolták. Mit jelet mindez? Hát, annyit mindenképp, hogy van igény a szenvedélyre, a szerelemre. A hölgyek szerintem bátrabbak, ők akkor is vágynak rá, ha már többször lezuhantak a Niagarában mentőöv nélkül.

A Gentleman ezúttal sem félórás olvasmány. Ha vigyáz rá, az egész tavasszal képes kikapcsolni, szórakoztatni!

Siklós Erik
főszerkesztő
siklos.erik@gentleman.hu

kosárba teszem

10.000 Ft