„Az ügyvéd nem bűncselekményt véd, hanem az embert, aki elkövette.”

A Magyar Ügyvédi Kamarának harmadik ciklus óta fegyelmi megbízottja, előtte a Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi bizottságának tagja, kb. 12 éven keresztül tanácselnöke volt. A családjában egyetlen jogászelődöt sem tud említeni, volt hajóskapitány, gyárigazgató, háztartásbeli, mérnök. Több éven keresztül nem vették fel az egyetemre, majd a budapesti jogi karra lehetősége nyílt bejutni. Utána a Budapesti Kamarában ügyvédjelölt lett, majd bejegyzett ügyvéd. Úgy véli, a hagyományos ügyvédi pályát futotta be. Fiatal ügyvédként és jelöltként rengeteg kirendelést kellett ellátnia, ami a büntető megbízásokat hozta magával, és huszonöt éven át elsősorban büntetőjoggal foglalkozott. Egyik sajtóvisszhangot kiváltó, meghatározó ügye az volt, mikor védencét visszaesőként elkövetett emberöléssel vádolták, halálra ítélték és felakasztották. Ez megrázó élmény volt a számára, mert a mai napig is úgy érzi, az elkövető személye nem indokolta a legsúlyosabb bűncselekmény kiszabását. Mindig olyan ügyet vállalt, ami számára is érdekes. Sok status perben vett részt, házassági bontóperekben, gyerekelhelyezési perekben tevékenykedett. 2006-ban a Budapesti Ügyvédi Kamara Eötvös-díjjal tüntette ki, előtte pedig a Magyar Ügyvédi Kamara Teljes ülése a „Kiváló Ügyvédi Munkáért” kitüntető címet adományozta számára.