„Az ügyvédeknek nemcsak a multinacionális cégeket kell segíteni, hanem a kisemberek ügyes-bajos dolgait is elintézni.”

Szentendrén 1964-ben kezdte meg ügyvédjelöltként a pályát, jelenleg is ott dolgozik egy egyéni ügyvédi irodában. Első generációs értelmiségi, családjában senki sem volt, aki a jogi pályához köthető. Maga egy véletlennek köszönhetően lett ügyvéd, biztos volt benne, hogy nem veszik fel ügyvédjelöltnek, ezért jelentkezett annak. Egy másik állást pályázott meg, aminek az volt a feltétele, hogy az egyetemen kiírt pályázatát utasítsák el. Nem így történt, felvették ügyvédjelöltnek. Kezdetben büntetőjoggal foglalkozott, ma a polgári jog a fő szakterülete. Elhatározta, hogy nagyon komolyan veszi a jelöltséget, rendszeresen olvasta a szakirodalmat és próbálta magát tovább képezni. Voltak olyan ügyei, amelyek jogilag érdekesek voltak, olyanok is, amiket elvesztett, az utóbbiak közül sok esetben máig meg van róla győződve, hogy igaza volt. Az ’50-es évek elején rendszeresen futott, évtizedeken keresztül kocogott, ma gyalogolni szokott. A társadalmi szerepvállalása az ügyvédi közéletre terjed ki, rászoruló gyermekeket és a természeti katasztrófák áldozatait támogatja.