„Az ügyvéd feladata az elesett emberek gyámolítása, segítése, és nem az üzleti érdek hajszolása.”

Igazi jogászcsalád tagja, beleszületett a szakmába, és mindig is elégedett volt azzal, amit a sors rendelt számára. Büszke arra, hogy az ELTE-n tanársegédként dolgozhatott Dr. Réczei László, Dr. Csanádi György és Dr. Bihari Ottó mellett, így indult pályája. Később Szombathelyre került, ahol édesapjának volt egy 1910-ben alapított irodája, amit átvett. Úgy véli, egyre nehezebb a társadalomban eligazodni, és kötelességének tartja, hogy ebben segítse a rászorulókat. Rengeteg ügye volt, 1956 óta folytat ügyvédi tevékenységet. Több mint hatezer bontópert folytatott le Szombathely környékén. Örömmel emlékszik vissza egyik nagyon hosszú és nehéz ügyére, mikor a Karmelita Rend magyarországi székházát államosították, de sikerült visszaszerezni azt egy 1967-től 1973-ig tartó perben. Az 1969-es répcelaki szénsavgyár robbanásából eredő büntetőügyben az üzemvezető Schleinig Endrét képviselte, akit felmentettek. Szabadidejében legszívesebben drótszőrű foxterriereivel és welsh terriereivel foglalkozik. Korábban volt a Vas Megyei Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebviteli Bizottságának tagja, és sokáig a szombathelyi Haladás labdarúgó szakosztályában dolgozott; ma is szívesen jár mérkőzésekre nézőként. Mindig arra ügyelt a leginkább, hogy bírósági beadványa olyan legyen, mint egy jogi tanulmány.