„A jogászszakma egy nagyon nyitott, kultúrembert kívánó hivatás.”

Nagyon régen dolgozik ügyvédként, kezdetben, az egyetem elvégzése után egy ügyvédi munkaközösségben tevékenykedett, mint mindenki abban az időben. A rendszerváltás óta egyéni ügyvédként praktizál, jelenleg fiával egy családi ügyvédi irodát tart fent. Elsősorban polgári ügyekkel foglalkozik, ezen belül kereskedelmi joggal, cégek peres és peren kívüli ügyeit intézi. Emellett társasági jogi ügyeiket is, de sok polgári pert is vállal, a pereskedés és a bírósági megmérkőzés szinte a hobbiját jelentik. Mivel annak idején mindennel foglalkozni kellett, rengeteg tapasztalatot szerzett az ÜMK-k korában, és ma is gyakran előfordul, hogy régi ügyfelek keresik fel, így más szakterületeket is elvállal, ez megvédi az elfásulástól is. A gimnáziumban még más pályára készült, egy véletlennek köszönhető, hogy jogi pályára ment. Művészettörténész szeretett volna lenni, de a továbbtanulás évében nem indult ilyen szak, ezért „átmenetileg” jogra ment és ott ragadt. Nem teljesen előzmény nélküli a jogászság az életében, édesapja bátyja nagyhírű ügyvéd volt. Szabadidejében azonban ma is sokat foglalkozik a művészettel, nagyon érdekli a városvédelem, jól ismeri Budapestet, és olykor cikkeket is ír ebben a témában. Van egy, az iparművészethez kapcsolódó gyűjteménye. A jótékonyságot „pro bono” munkával gyakorolja, sok olyan egyesület, alapítvány van, amely hasznos célért dolgozik és jogi munkára van szüksége. Szívesen segít a továbbiakban is ilyen esetben.