„Akinél találkozik a munka szeretete és az elkötelezettség az ügyfelek iránt, sikeres ügyvéd lehet.”

Nem volt tudatos a pályaválasztása, Budapesten továbbtanulásának évében nem indult el az általa áhított latin–klasszika-filológia szakpár, így a jogi egyetem mellett döntött. Később az egyetemi eredményei és a pálya által kínált függetlenség, szabadság tették vonzóvá számára az ügyvédi hivatást. Úgy véli, akit megragad a pálya szabadsága és mellette az a kötöttség, amit a jogi tudás alkalmazása jelent, egyszerűen belefeledkezik az ügyvédségbe. Szívesen emlékszik vissza kezdő, kirendelt ügyvédként kapott büntetőügyeire, nagyon sokat tanult azokból. Büszke arra a négy évre, amikor a magyar villamosenergia-ipar privatizációjában részt vett, mert az a jogászi munka minden területét lefedte. „Fantasztikus folyamat volt – mondja –, az egész Európai Unióban egyedülálló.” 1997 és 2000 között a kereskedelmi televíziós tenderből jogszerűtlenül kizárt CME-pályázót képviselte, ezt nagy jogi sikernek élte meg, mert a jogsértést megállapították és győzött a magyar jogállamiság. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöki pozíciója korlátozott szabadidőt tesz számára lehetővé, de ezt a tisztséget nagy szeretettel tölti be. Szívesen olvas a Kárpát-medence emberi, etnikai és szociológiai összefüggéseiről, és támogatja a határon túli magyarokat. Családja a polgári középosztály tagjaként mindig természetesnek vette, hogy a köz dolgai iránt érdeklődjön, és segítsen, ha kell.