„A rászorulók segítéséről nemcsak beszélni kell, hanem gyakorolni is.”

Az ügyvédi pályára a jogtanácsosság oldaláról közelített. Kezdetben egy nagy magyar vállalatnál dolgozott, ahol elmondása szerint „kisemberből lett jogi és igazgatási főosztályvezető”. Külkereskedelmi szakjogászként tevékenykedett, majd következett a kodifikáció időszaka. Ezt először a Belkereskedelmi Minisztériumban, majd a Statisztikai Hivatalban gyakorolta. 1990 körül komoly munka volt a jogszabályok deregulálása, büszke rá, hogy részt vehetett ebben a folyamatban is. Ezt követően lett ügyvéd, és gazdasági joggal, külkapcsolatokkal és bonyolultabb jogügyletekkel kezdett foglalkozni. ’95-ben találta meg őt a közbeszerezés és annak a joga egy nehéz, nagy ügy formájában. Ma az irodáját a közbeszerzési terület egyik meghatározó szereplőjeként tartják számon. Nagy számmal dolgoznak állami szerveknek és szervezeteknek. Vállalati oldalról is komoly sikereket értek el, a világ legnagyobb cége is ügyfélkörükbe tartozik. Izgalmasnak találja az értékpapír-pereket – az állam ellen is sikerült nyerniük –, valamint a restitúció kérdését. A Sigray-örökség ügyével több mint tíz éve foglalkozik. Gyermekként sosem gondolt rá, hogy ügyvéd legyen, de családjában jelen van a szakma, fia is ügyvéd, nagyszülei is jogászok voltak, anyai dédapja pedig esetenként az igazságügyi tárca irányítását is ellátta. Szabadidejét sportolással és barátaival tölti. A református egyház presbitereként segíti a jótékonyság gyakorlását és a rászorulók támogatását.