„Az ügy első bírája az ügyvéd.”

Az érettségi után egy évig a közigazgatásban dolgozott, az ott tapasztaltak adtak neki kedvet ahhoz, hogy jogot tanuljon. Az egyetemen – a korábban neves ügyvéd – Beck Salamon professzor tanítványa, majd munkatársa volt. Az egyetem elvégzése után fél évig ügyvédjelölt is volt, professzora kérésére ment vissza tanársegédnek. Néhány egyetemi kollégájával 1986-ban alakították meg az első magyar „jogi oktatói munkaközösséget”, amely 1991-ben ügyvédi irodává (Békés–Németh–Vékás és Társai Ü. I.) alakult át. Jelenleg is ennek az Irodának a tagja, és egyes, a Legfelsőbb Bíróság előtti polgári, gazdasági és közigazgatási felülvizsgálati ügyekben vállal ügyvédi képviseletet. Hobbijai az utazás és a vadászat. 1990-ben elfogadta az Országos Választási Bizottságba való jelölést, amely testületnek azután 1997-ig elnöke volt. Ekkor alkotmánybíróvá, majd az alkotmánybíróság elnökévé választották. Az oktatást változatlanul folytatta és alkotmánybírói megbízatása megszűnése után visszatért az ügyvédi tevékenységhez is. A Budapesti Ügyvédi Kamarától Eötvös Károly-díjat, a hat szakmai jogász hivatásrend által alapított civil szervezettől Deák Ferenc-díjat, a Magyar Jogász Egylettől Szalai László-emlékérmet, a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítványtól Pázmány Péter-díjat, az Egyetemtől ELTE Emlékérmet és Lippay-díjat kapott.