„Az ügyfelet mindig a lehető legjobb tudásunk szerint, teljes emberséggel és jogi szaktudással kell képviselni.”

Zeneművészeti szakközépiskolából indult el, ezután döntött úgy, hogy jogi pályára megy. Tíz éven keresztül bíró volt, két évig az Alkotmánybíróságon dolgozott, majd a köztársasági elnök jogi tanácsadójaként tevékenykedett, később ügyvéd lett. Nem családi indíttatásból választotta ezt a szakmát, elmondása szerint kizárásos alapon gondolkodott, a zeneművészeti iskolában pedig a tanárok körében az volt az általános vélekedés, hogy akinek esze van, ne legyen zenész, azt javasolták, hogy legyen matematikus, de utóbbi nem vonzotta. A bírói munka megerősítette döntésében, ma saját ügyvédi irodáját vezeti. Ügyei során problémamegoldásra törekszik és arra, hogy mindent megtegyen az ügyfeléért. Kikapcsolódást kutyái és kertje jelentenek számára. A rendszerváltás előtt a SZETA (Szegényeket Támogató Alap) alapítványában ügyvédként ingyen dolgozott. Korábban a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, majd titkára, illetve a Magyar Ügyvédi Kamara titkára volt, jelenleg pedig a Magyar Ügyvédi Kamara főtitkári tisztségét tölti be. Úgy gondolja, hogy ügy és ügy között nem szabad különbséget tenni, mindig igyekszik a legjobb tudását adni.