„Az embernek tennie kell a dolgát, folyamatosan, nem programszerűen. Nem jótékonykodni kell, hanem jót kell tenni.”

Polgári perekkel foglalkozik, az Oppenheim Ügyvédi Iroda tagja, egyik vezetője. Negyedik gimnáziumban döntötte el, hogy jogi pályára lép. ’85-ben, azaz még a múlt rendszerben az ügyvédi pálya egyfajta szabad, hierarchiamentes szellemi munkát kínált számára. Közvetlen családjában senki nem foglalkozott joggal, de évszázadokra visszamenően jegyzők, ügyvédek, jogtanárok voltak a családban. Mindig az egyetemi oktatás mellett végezte az ügyvédi tevékenységet, a kettő együtt ad egyensúlyt az életének. Két nagy jelentőségű pert emel ki a szakmai pályájáról. Az egyik a jogalkotással okozott kár, a másik a könyvvizsgálók szakmai felelősségének kérdéseivel volt kapcsolatos. Mindkettőben szorosan kapcsolódtak egymáshoz az ügyvédi, gyakorlati és a jogtudományi, elméleti kérdések. Külön büszkeséggel tölti el, hogy az utóbbiban a törvénykezési gyakorlatban is áttörést jelentő sikert szűkebb szakterülete, a polgári perjog tudománya legújabb eredményeinek felhasználásával érték el. A magánjog és perjog régi szakirodalmán át az élet alapkérdéseire keres válaszokat, ahogy a filmek, a könyvek és a zene világában is. Lovagol és ejtőernyőzik, versenyszerűen tornázott.