„Azt kell tenni, amit szakmailag helyesnek tartunk.”

A büntetőjog a fő szakterülete. Kezdetben orvosnak készült, majd később úgy alakult, hogy szülői közrehatásra a jogi pályára váltott. Édesapja büntetőtárgyalásokra vitte őt késő kamaszkorában, ahol a miliő, a színházjelleg meggyőzte őt. Mikor egyetemre járt, beleszeretett a tárgyaiba, és kiváló professzorai megerősítették őt a választásában. Édesapja ismertsége részben segítette őt, motiválta, hogy mindig felkészült legyen és a maximumot nyújtsa, de negatívum, hogy ha valami sikerül, azt egyből a szülőnek tulajdonítják. Addig dolgozott miniszterként, míg azt tehette, amit szakmailag helyesnek tartott, mikor ezt veszélyben érezte, nem folytatta ezt a munkát. Ez a hivatás olyan, amiből nem lehet teljesen kikapcsolódni, úgy véli, ez egy életforma, amelyet nem lehet egyszerűen félretenni.